Mi történhet a Kazinczy utcában, aminek csak részben van köze a romkocsmákhoz, és André Goodfriendet is érdekli?

Erdőlakó hajléktalannal és ex-drogossal is találkoztunk az első Kazincy Élő Könyvtárban, ahol kisebbségi csoportok tagjait lehet kikölcsönözni fél órára. 

• Sikerült dönteni?
• Igen, Robin Hooddal szeretnék beszélni.
• Most épp elfoglalt, negyed óra múlva lesz szabad. Addig kölcsönöznél mást?

Elsőre értelmetlennek tűnik a párbeszéd, pedig szombaton többször is elhangzott ilyesmi az első Kazinczy Élő Könyvtárban, ahol a vendégek nem könyveket, hanem egy kisebbségi csoport képviselőjét kölcsönözhetik ki egy félórás beszélgetésre. Így lesznek a Szimpla Kert vendégeiből „olvasók”, akik egy katalógusból választják ki, melyik „könyvet” szeretnék jobban megismerni. Az első alkalomra hajléktalanokat, közmunkásokat és ex-drogosokat hívtak, a vendégek között pedig ott volt André Goodfriend ideiglenes amerikai ügyvivő is.

Robin Hood lett a szabolcsi munkásfiúból

„Tizenkét éve vagyok erdőlakó” – mondja a ritkás, de még mindig hosszú hajú Robin Hood, miközben hátradől a romkocsma szakadt bőrfoteljén. A kitűzőjére is csak a becenevét írták rá, a valódi keresztneve ki sem derül.

Robin Hood Baktalórántházáról jött Pestre tizennyolc éves korában, abban a reményben, hogy itt majd sikerül munkát találnia. Főleg építkezéseken dolgozott, de azt mondja, előbb-utóbb vagy a származása miatt küldték el, vagy csak feketemunkát akartak neki adni, amitől végül besokallt, és az utcára került. Vidékre már nem tudott menni, hiszen közben meghaltak a szülei, és a családi ház is odalett.

Robin Hood | Fotó: Magócsi Márton

Az utcán ismerte meg a későbbi feleségét, Erikát, akivel nem akartak a szabad ég alatt fagyoskodni, ezért úgy döntöttek, a Kispest melletti kuttói erdőbe költöznek. Végül egy egész kolónia alakult ki körülöttük, így most tizenegyen laknak fából összetákolt, kályhával fűtött bódékban. Nem véletlenül kapta a Robin Hood nevet, hiszen ő lett a csapat vezére, és amint lehetett, csatlakozott is a Város Mindenkié nevű, hajléktalanokkal foglalkozó szervezethez.

Felteszek én olyan kérdéseket, hogy csak nyelnek

„Vannak köztük nehéz esetek, de próbálom rászoktatni őket, hogy álljanak ki magukért. A múltkor a Város Mindenkié is meghívót kapott egy testületi ülésre, és úgy volt, hogy a feleségemmel fogok menni. Végül azt mondtam, rosszul vagyok, pedig semmi bajom nem volt, csak azt akartam, hogy az egyik fiatal gyerek is tegyen végre valamit magáért. Előbb-utóbb mindenkit elküldök” – mondja Robin Hood, aki az Index 2013-asvideóriportjában is szerepelt.

„Nagyon sokat tanultam a Város Mindenkiétől, most már nem hátrafele gondolkodok, hanem előre. Nem kell tartanom senkitől, egyetlen hivataltól sem. Tartsanak tőlem ők, felteszek én olyan kérdéseket, hogy csak nyelnek” – mondja, aztán rátér a rossz tapasztalataira. „Mi az, hogy csak úgy letegeznek? Például amikor igazoltat a rendőr, és azt mondja, mutasd a személyidet. Meg is mondom neki mindig, attól, hogy egyenruhája van, még magázhat”.

Valaki majd elköltözhet

Az erdőlakók egy része dolgozik, de a legtöbben közmunkára sem jutnak el, így a 22.800 forintos támogatástól is elesnek. „Egyszer kiközvetítettek közmunkára a 19. kerületbe, oda is mentem, de kiderült, hogy mégsem tudnak felvenni. Hiába kértem, nem kaptam erről igazolást, ezért a központban sem hitték el. Aztán egyszer csak jött a levél, hogy mivel visszautasítottam a közmunkát, nem vagyok jogosult a támogatásra sem. Hát így élünk” – mondja Robin Hood, akinek a felesége az asztmája miatt csak nehezen tud dolgozni. „Volt, hogy megpróbált öngyilkos lenni, mert egyszerűen besokallt. Ezért nyugtatót is írtak fel neki, összesen minden hónapban legalább 5-6 ezer forintba kerül a gyógyszer. Most három hónapra igazolták, hogy munkaképtelen, amire 8100 forintot kapunk. Így nehezen marad másra”.

Párhuzamos beszélgetések | Fotó: Magócsi Márton

Éhezni azért mégsem kell, azt mondja, a guberálásból és mások segítségéből egészen jól elvannak. „Fűszert, tésztát tudunk venni a boltban, hús meg nem sok kell kettőnkre. A piacról mindig ideadják a megmaradt zöldséget, ezt-azt. Nem romlott az, csak nem sikerült eladni”.

Gajda Péter 19. kerületi polgármester nemrég két lakást ígért a kuttói erdő lakóinak, akiknek cserébe vállalniuk kell, hogy kipofozzák őket, másrészt pedig el kell dönteniük, hogy ki költözhet be, hiszen nem fér el mindenki. Robin Hood szerint az előbbivel nem lesz baj, de a második már nehezebb feladat lesz. „Fogalmam sincs, hogy fogjuk eldönteni. Értem a polgármestert, hogy nem akarja elvinni a balhét, de akkor is nagyon nehéz lesz. Mindegy, az is valami, ha már egy páran lakást kaphatnak. Csak lenne végre olyan munkám, amiből rendszeres fizetést kapok. A világ végére is elmennék érte”.

Csak a következő adagon kattogsz

„Tizenévesen láttam a Hairt, amit imádtam. Szerintem egy kicsit szándékosan sodortam magam erre az útra”. Ezt már Anna mondja, aki kéri, hogy ne jelenjen meg a valódi neve, és azt sem szeretné, ha lefotóznák. „Rögtön ópiát-származékokkal kezdtük, és vénásan is nyomtuk, nem volt benne fokozatosság. Persze végül lebuktunk, és házkutatást tartottak nálunk, elvitték a szamizdatokat, a punk kazettákat, meg Orwell 1984-ét is”.

Kölcsönzőpult | Fotó: Magócsi Márton

Anna már évek óta tiszta, de hosszú út vezetett idáig. Ausztráliában politikai menekült volt, itthon pedig általában a Moszkva téren töltötte az időt a drogos társasággal. „Mindenki punk zenét hallgatott, koncertre jártunk, cuccoztunk. Eleinte csak vonz a jó társaság, meg hogy jól érzed magad. Aztán ez megváltozik, a valódi kapcsolatokból érdekbarátságok lesznek, és csak azon kattogsz, hogy meglegyen a következő adag. Nagyon furcsán kezd telni az idő, csak mennek az évek, és fel sem tűnik, hogy nem történik semmi” – mondja. „Aztán egyszer csak rádöbbensz, hogy mi lett veled, hogy egy szeméttelepen élsz. Magadat kell meggyőznöd, hogy le kell állnod, mert mások hiába mondják. Annyira belesüllyedsz a biztos rosszba, hogy a bizonytalan jó túlságosan ijesztőnek tűnik”.

Csak az őszinteség segít

Anna szerint Magyarországon túl kevés pénz jut a szenvedélybetegek kezelésére, és néhány rehabilitációs intézet módszerét durvának is tartja. „Van, ahol megásatják veled a sírodat, és bele kell feküdnöd, ha újra a szerhez nyúlsz. Biztosan van, akiknek ez segít, de nekem ez túl drasztikus”. Ezért fordult végül a Megálló Csoport Alapítványhoz, ahol közösségben, csoportterápián kezelik a szenvedélybetegeket, jórészt olyanok vezetésével, akik korábban szintén függők voltak.

Katalógus sok különböző sorssal | Fotó: Magócsi Márton

Annának közben született egy fia is, aki sokáig nem ismerte az édesanyja múltját. „Megvártam, míg elég idős lesz hozzá, nem lehet csak úgy odaállni egy ötéves elé. Nem volt könnyű beszélgetés, de persze mindig érezte, hogy van valami baj, a gyerekeknek nem lehet hazudni. Elmondtam neki mindent, és én is pontosan tudom, hogy ő miket próbált ki. Csak a teljes őszinteség lehet megoldás”.

Időközben Anna is az alapítványnál kezdett dolgozni, majd jelentkezett főiskolára, most pedig szociális munka mesterképzésre jár. „A tanulás lett az új szenvedélyem. Meg a cigi, amit sehogy se tudok lerakni, pedig a pénztárcámmal együtt érezzük, hogy kellene. Egyszer majd biztosan ez is sikerül”.

abcug.hu (André M. Goodfriend a Szimplában | Fotó: Magócsi Márton)

{flike}