Mélyen megélt humanizmustól vezérelve engedjünk haza baltás gyilkosokat. Ugyanettől a mélyen megélt humanizmustól vezérelve fogadjunk be mindenféle bűnözőket a Balkánról. S ha már mélyen megélt humanizmusról van szó, tiltsuk ki a közterületekről a hajléktalanokat. Végezetül, e mélyen megélt humanizmusból merítsünk kellő bátorságot, s mondjunk nemet Soros Györgynek. Hisz ki más korlátozhatná azt a jogunkat, hogy saját kedvünkre annyit dolgozzunk, amennyi jólesik.

Még hogy 300 órás limit. Mutassuk meg Brüsszelnek, hogy mi, magyarok, munkát szerető nép vagyunk. Sorossal együtt Nagy Feró is elmegy a francba a nyolc órás dumájával. Mutassuk meg, hogy mi, magyarok, akár évi 400-ra is képesek vagyunk. Mi az nekünk? Az hajdani sztahanovista, Mateusz Birkut legendája igazából csak arra jó, hogy meghaladjuk azt. Hogy túllépjünk rajta. Nem kell ide a nyugati humbug a hozzáadott emberi értékről, a csökkenő napi óraszámról, meg a négynapos munkahétről. Éljen a tiszta mennyiség! Még 400 órát nekünk!

Nem sorolom magam azok közé, akik rendre azt kiabálják, hogy ezek ott benn – ti. a parlamentben – nem dolgoztak egyetlen percet sem a tanulmányaik után. A politika igenis kemény munka. Éppen ezért azt se mondom, hogy fogalmuk sincs a munka világáról. Tudom jól, egy cég működéséhez a titkárnőre éppen úgy szükség van, mint a főnökre, vagy a beosztottjaira. Végül azt se vonom kétségbe, hogy parlamenti képviselők nélkül még egy illiberális demokrácia sem működne.

Ám, ha anya szülte őket, az ég szerelmére, húzódjanak már be pár hétre egy kohóba. Szálljanak le egy bánya mélyére. Aszfaltozzanak heti 40 órában a tűző napon. Csukják magukra a tanterem ajtaját 35 eleven hétévessel. Aztán gondolkodjanak el, akarnak-e – nyilván merőben a szabad akarattól vezérelve – a kötelező óráikon túl még 400 órányi lehetőséget a túlórázásra? Most komolyan, elment ezeknek az eszük?

Értem én. Együtt üvöltötték KISZ-táborokban, az iróniát talán észre sem véve, hogy „lelkem a vállalatot illeti meg”. Meg azt is, hogy „aki jönni lát, jobb, ha félre lép”. Az utóbbi nem mintha ez nem lett volna nyílt fenyegetés, vagy akár agresszió, de mégis. A békesség miatt nem ártott tisztázni, hogy mi mennyi? Nekünk most úgy tűnik, 400. Mert ők munka alapú társadalmat építenek. 300 nekünk már kevés.

Csak azt nem értem, hogy a francba nem jutott eszükbe Nemzeti Konzultációt tartani ebben a kérdésben is? Igen, ott megfogalmazhatták volna:

Mi magyarok, szeretünk dolgozni, s utáljuk, ha ebben rendeletileg korlátoznak bennünket. Állítsuk meg Brüsszelt, állítsuk meg Soros Györgyöt! Egyetért-e Ön azzal, hogy 400 óra több, mint 300?

Vagy: Mi magyarok magyarok vagyunk. Egyetért-e Ön azzal, hogy több nap, mint kolbász?

Vagy: A migránsok úgy akarják elvenni a munkahelyeinket, hogy nem is akarnak dolgozni. Ez veszélyes. Ne engedjünk Brüsszelnek. Egyetért-e Ön azzal, hogy több túlórával szorítsuk ki a Soros György által finanszírozott bevándorlókat a munkaerő-piacról?

Az egészben csupán az aggaszt igazán, hogy mi lehet a háttérben? Miről akarják már megint elterelni a figyelmünket? Az Európai Parlamenti választásokhoz közeledve normális körülmények között lassan el kellene kezdeni az emberek kedvébe járni. Gondolom, az ehhez hasonló marhaságok száma szép lassan csökkenni fog, hiszen a tét Orbán és környezete számára cseppet sem kicsi. Erről azonban máskor. Most egyelőre hüledezzünk azon, hogy mi jöhet még az egyre jobban teljesítő hazánkban?

Forrás: Blogger Bob