Időközben az EU is aktivizálódik az események kezelésében, ugyanis Josep Borrell a héten több napos látogatást tesz Ukrajnában, ahol megszemléli a harcok által évek óta sújtott keleti frontot. Az Egyesült Államok pedig kelet-európai szövetségeseivel egyeztetett az ukrán helyzet lehetséges rendezéséről.

Josep Borrell az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője két napos látogatást tesz Ukrajnában, mielőtt sor kerülne az Egyesült Államok és Oroszország képviselőinek jövő hétre tervezett találkozójára Genfben.

Ez lesz Borrell első külföldi útja 2022-ben, a külügyi főképviselő az uniós vezetők közül elsőként, a kelet-ukrajnai frontvonalat is meglátogatja, ahol egyes becslések szerint a 2014 óta húzódó konfliktusban már 13 ezren vesztették életüket. Borrell ezt követően Kijevben találkozik majd Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel.

AZ UKRAJNAI KONFLIKTUS FOKOZÓDÁSÁT JELZI AZ IS, HOGY ANTONY BLINKEN AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER A TEGNAPI NAP FOLYAMÁN A BUKARESTI KILENCEK KÜLÜGYMINISZTEREIVEL EGYEZTETETT TELEFONON.

Az országcsoport tagja Bulgária, Csehország, a balti államok, Románia, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország is. A tárgyalás során a NATO egységes fellépésének szükségességét hangsúlyozták az ukrán-orosz válság vonatkozásában, de szolidaritásukat fejezték ki Litvánia irányába is, miután a balti országgal Kína lényegében megszüntette minden kapcsolatát egy Vilniusban nyitott tajvani képviselet miatt.

A NATO-tagok egyeztetése abból a szempontból is releváns, hogy a jövő heti amerikai-orosz találkozón szinte biztosan Moszkva NATO-hoz intézett követelései lesznek a tárgyalások fókuszában, amelyek a következők:

• A NATO keleti terjeszkedésének elvetése.
• Ne legyen katonai együttműködés a volt szovjet államokkal, köztük Ukrajnával és más kelet-európai, dél-kaukázusi és közép-ázsiai országokkal.
• Az Egyesült Államok nem hozhat létre katonai bázisokat a volt szovjet tagállamok területén, melyek nem NATO-tagok, illetve nem folytathat velük bilaterális katonai együttműködést és nem használhatja a katonai infrastruktúrájukat.
• A haderők visszavonása a NATO 1997-ben elfoglalt pozícióira, mielőtt a Csehország, Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Litvánia, Lettország, Észtország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Albánia, Horvátország, Montenegró és Észak-Macedónia belépett volna az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe.
• Nehézbombázók, felszíni hadihajók, illetve közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták bevetésének elvetése a NATO területén kívül.

A FENTIEK ALAPJÁN EGYÉRTELMŰ, HOGY AZ OROSZ KÖVETELÉSEK TELJESÍTÉSE ESETÉN TELJES MÉRTÉKBEN ALAKULNA ÁT A NATO SZERVEZETE, FUNKCIÓJA ÉS MŰKÖDÉSE.

A követeléseket azonban vélhetően nemcsak Washington fogja letárgyalni, ugyanis Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint a katonai szövetség két nappal az amerikai-orosz csúcs után szintén tárgyalóasztalhoz ül Moszkvával a NATO-Oroszország Tanács nagyköveti szintű rendkívüli ülésének keretein belül.

Érdekes fejlemény továbbá, hogy az ukrán határ közelében zajló orosz csapatösszevonások újra felélesztették Finnországban a kérdést, hogy csatlakozzanak-e a NATO-hoz, dacolva Moszkva követeléseivel az észak-atlanti szövetség európai terjeszkedésének leállítását illetően.

Mind a finn államfő, Sauli Niinistö, mind a miniszterelnök, Sanna Marin aláhúzta újévi beszédében, hogy országuk fenntartja a lehetőséget a NATO-hoz való csatlakozásra. A kormányfő megjegyezte, minden országnak joga van saját biztonságpolitikájának meghatározásához.

Finnország egyike annak a hat uniós országnak, amelyek nem tagjai a NATO-nak, ráadásul a finn lakosság körében is egyelőre többségben vannak azok, akik ellenzik a csatlakozást a katonai szövetséghez.

FINNORSZÁG HELYEZKEDÉSE AZ EURÓPAI STRATÉGIAI AUTONÓMIA KONTEXTUSÁBAN IS RELEVÁNS LEHET, HISZEN A 2022-ES ÉVVEL ELRAJTOLÓ FRANCIA SOROS ELNÖKSÉG EGYIK LEGFŐBB CÉLJA A KONTINENS VÉDELMI KAPACITÁSAINAK ERŐSÍTÉSE.

A finn miniszterelnök pedig már utalt rá, hogy az Oroszországgal szembeni viszonyban az EU-nak nagyobb szerepet kellene vállalnia, amely túlmutat pusztán szankciók kivetésén.

Továbbra is nagy kérdés azonban, hogy az európai stratégiai autonómia kialakítása mennyiben gyengítené a NATO-val való együttműködést, amely különösen fontos azon kelet-európai országok szempontjából, amelyek leginkább fenyegetve érzik magukat Oroszország közelségétől.  Példaként említhető Lengyelország vagy a balti államok.

Az Egyesült Államok ugyanis még ma is többet költ haderejére, mint az utána következő tíz ország együttvéve, pedig a listán olyan államok foglalnak helyet, mint Kína, Oroszország, India vagy az Egyesült Királyság. Nem beszélve arról, hogy az amerikai védelmi költségvetés 2 és félszer nagyobb, mint az európai országoké összesen.

EZEN ORSZÁGOKAT BIZTOSAN NEHÉZ LESZ MEGGYŐZNI ARRÓL, HOGY EGY KÖZÖS EURÓPAI HADSEREG NAGYOBB GARANCIÁT JELENT VÉDELMÜKRE NÉZVE, MINT PÉLDÁUL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KATONAI EREJE. (Portfolio)