Az első megszólalását több cikk követte, a legelső írás az Indexen jelent meg,  ezután a 444-nek és a VálaszOnline lapoknak is nyilatkozott. De A. korábban még sehol sem fedte fel a személyazonosságát – mostanáig.

Az első felnőttek, akiktől segítséget kért, nem akarták elhinni a vádakat, pszichológusi szakvéleményt és szembesítést emlegettek, ezzel alaposan megijesztve a fiatal fiút. Ezután évekre el is temette magában az emlékeit. Csakhogy évekkel később a zaklatóját zsarolni kezdték, amiből rendőrségi ügy lett, A. számára is váratlan fordulatokkal, és emiatt a rendőröknek újból beszélnie kellett a gyerekkorában átélt zaklatásról. Ekkor már pszichológiai szakvélemény is készült a vallomásáról. Végül emiatt döntött úgy, hogy a szavait hitelesítő szakértői véleménnyel a birtokában rendőrségi feljelentést tesz. Azonban ez nem vezetett eredményre.

Újabb évekre elzárta magában az abúzus élményét. Ekkor már pszichológiai problámái is kialakultak a gyermekkori traumák miatt. Pár év múlva aztán ismét úgy érezte, egy hasonló zaklatásról szóló Index-cikk elolvasása után, hogy ha összeszedi minden erejét, akkor végigviszi az ügyet. Ebből egyházi vizsgálat is lett, de A.-nak végül nem ez, hanem a független sajtó segített. Ezekről az évekről, a különböző próbálkozásairól most részletesen, teljes őszinteséggel beszélt a Partizánnak adott interjúban.

Ez az első alkalom, hogy saját arcával, saját hangjával, a teljes nevét vállalva áll a nyilvánosság elé, hogy elmesélje a történetét. Abban bízik, hogy a kiállásával más, abúzust átélt áldozatokat is ösztönözni fog. Mindenkinek azt üzeni: "ne hallgassanak a velük szemben elkövetett visszaélésekről." (partizan.merce.hu)