Angliában minden hatodik lakos szed antidepresszánsokat, Magyarországon pedig közel évi 8 milliárd forintot költünk el a szerotoninra ható szerekre, a legújabb kutatás szerint azonban az egész megközelítés alaptalan. A szerotoninnak (egy úgynevezett ingerületátvivő anyag az idegrendszerünkben, amely az elméletek szerint fontos szerepet játszik többek között a hangulat szabályozásában is) úgy tűnik, nem sok tényleges köze van a depresszióhoz.

Joanna Moncrieff, a University College London pszichiáterprofesszora, kutatócsoportjával szisztematikusan azonosította és összevetette a szerotonin és a depresszió kutatásának minden egyes fő területéről meglévő vizsgálatokat. Az eredmények pedig ellentmondanak minden korábbi feltételezésnek, melyekre a depresszió gyógyszeres kezelései alapulnak.

Moncrieff így nyilatkozott az eredményekkel kapcsolatban: "A depresszió szerotonin-elmélete az egyik legbefolyásosabb és legtöbbet kutatott biológiai elmélet a depresszió eredetéről. Tanulmányunk azt mutatja, hogy ezt a nézetet nem támasztják alá tudományos bizonyítékok. Megkérdőjelezi az antidepresszánsok alkalmazásának alapját is."

Nem csak tudománytalanok, de nem is működnek

Noha bizonyítást nyert, hogy az antidepresszánsoknak nincs valódi tudományos alapja, a pszichiátria képviselői továbbra is hatékony kezelési módnak tartják az idegrendszerünket gyökerestül felforgató szereket. Éppen a közelmúltban jelent meg egy nemzetközi tanulmány, amely az antidepresszánsok hatékonyságát 24%-ra állapította meg, tehát csak minden negyedik betegnek hoztak némi megkönnyebbülést a nevezett tabletták. Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek fennmaradó részénél hatástalanok voltak, hiszenpéldául a súlygyarapodás, szexuális zavarok és az érzelmi tompultságőket sem kerülte el, hogy a komolyabb mellékhatások ne is említsük, melyek közé az öngyilkosság is tartozik.

"Az az elképzelés, hogy a depresszió egy kémiai egyensúlyhiány eredménye, befolyásolja az antidepresszáns szerek szedésére vagy folytatására vonatkozó döntéseket, és elriaszthatja az embereket attól, hogy abbahagyják a kezelést, ami esetleg élethosszig tartó függőséghez vezethet ezektől a szerektől" – írta Moncrieff a tanulmányban.

Ezek a rendkívül hatékonynak kikiáltott szerek ma már ijesztően széles körben hozzáférhetőek, tehát elméletileg a depressziónak esélye sem lehetne többé sötét fellegként ránk telepednie. A WHO adatai szerint mégis évről évre egyre többen szenvednek tőle, sőt, a tavalyi jelentésük szerint 2030-ra a népesség 40%-a is depressziós lehet. Ezalatt az antidepresszánsok eladási mutatói stabilan felfelé ívelnek.

A pszichiátria részéről roppant praktikus megoldásnak tűnhetett, hogy minden lelki probléma gyökere egy kémiai anyag legyen, amely könnyen "megjavítható" néhány tablettával. Ezzel azonban csak azt érték el, hogy az emberek betegnek higgyék magukat, olyan rendellenességben szenvedőknek, melyet nem bizonyított senki, hogy életük végéig tablettákat kényszerüljenek szedni, melyek nem segítenek rajtuk, de megszabadulni sem tudnak tőlük többé.

Az Ely Lilli nevű gyógyszergyár, amely az első célzottan szerotoninra ható szert, a Prozac-ot piacra dobta, az Egyesült Államokban 350 millió, világszerte pedig 2,6 milliárd dollárt keresett vele egy év alatt, mert neves pszichiáterek támogatásával elhitette a világgal, hogy a szerotonin jelenti a probléma gyökerét.

Bár a pszichiátria szaktekintélyei néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt még azzal rázták le magukról a kritikákat, hogy "bolondnak", "tudománytalannak" vagy "felelőtlennek" nevezték azokat az orvosokat vagy szervezeteket, amelyek kritikát fogalmaztak meg a pszichiátria kémiai megoldásaival szemben, mára úgy tűnik, mégis bebizonyosodik, hogy tudatmódosító szereik több kárt okoznak, mint hasznot. Ez remélhetőleg megnyitja az utat egy olyan, józan észen alapuló mentális egészségügy előtt, amely ahelyett, hogy pszichiátriai-gyógyszeripari érdekkörök zsebeit tömi degeszre, gyógyszerfüggőség helyett valódi megoldásokat nyújt a mentális nehézségekkel küzdőknek. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)