A szombathelyi lány, Melinda herbálfüggő.

Esete csak egy felkiáltójel a sok közül. Két és fél év drogozás után ő már nem kattog, de mi lesz a többiekkel?

Vajon mi szülők tisztában vagyunk vele, hogy a szombathelyi középiskolások jó része használt már, vagy rendszeresen fogyaszt valamilyen patos dizájner drogot? Az iskolai WC-k, mesélik a fiatalok, bűzlenek a szintetikus "herbáltól". Pár hónapja egy szombathelyi középiskolából vittek el egy fiút, aki tűvel a kézben, magán kívül jött-ment az iskolai ebédlőben. És mielőtt bármilyen következtetésre jutnának, az elit iskolások is tablettáznak vagy szívnak, a drog nem válogat. Legfeljebb más cuccokat szednek be. Sőt, az általános iskolások közt is akad nem egy, aki már herbálozott vagy porozott. Pontos helyzetképet mi sem adhatunk, hiszen szakmai felmérések nem készültek, viszont megkérdeztünk olyanokat, akik belekeveredtek ebbe a világba.

„Mintha átfújt volna rajtam a szél, nem éreztem az arcomat és a kezeimet”

Tavaly szeptemberben csontsoványan, égő vörös szemekkel, meglehetősen zaklatott idegállapotban kopogtatott be Melinda a szombathelyi Révbe (hivatalos nevén a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, RÉV Szenvedélybetegek Alacsonyküszöbű Szolgálata, Közösségi Gondozójába). Két és fél év drogozás után akkor határozta el, hogy bárhogy, de kiszáll.

Azóta folyamatosan eljár a segítőkhöz, de csak december eleje óta tiszta, azóta nincs ráfeszülve. Elképzelhetetlen az a pokol, amin a leszokás utáni hetekben, nap mint nap átment. Itt, a RÉV-szolgálatban találkozunk vele mi is, segítője, Kopf András társaságában próbálja elmesélni a vele történteket.

A dizájnerdrogok közül Melinda a herbálra kattant rá. Ez most a szombathelyi fiatalok között a legtrendibb szer, régi középiskolájában az osztálytársai 80 százaléka használta már, cuccozós haverjai mindennap ezt szívják. Tud olyan 13 éves általános iskolásról is, aki szintén használja, és ismert olyan vénás drogosokat, akik erre tértek rá, mert kevésbé kattogtak tőle. Melindánál ez pont fordítva történt:

- Nálam ez a suliban kezdődött, a legjobb barátnőmmel próbáltuk ki, és én egyből rá is álltam. Az iskolából hazafelé az úton szívtam el az elsőt, és nagyon megijedtem, mert olyan volt, mintha átfújt volna rajtam a szél, nem éreztem az arcomat és a kezeimet, de másnap megint csináltam. Reggel már az volt az első, hogy felkeltem, és szívnom kellett. Napi szinten csináltam.

Kinyitottam a szemem, és nem az volt az első, hogy megigyak egy kávét, hanem hogy elszívjak egy herbált. Naponta 20-25 szál is elfogyott. Egy rémálom volt, ami két és fél évig tartott, most december kilencedike óta vagyok tiszta.

A herbál = klór, patkányméreg vagy egyéb mérgek

Nevével ellentétben (figyelem, mekkora átverés!) köze nincs a gyógynövényekhez, csak annyi, hogy valami szárított növényi anyag az alap. A szárított növényeket szintetikus löttyökben áztatják, vagy vegyi anyagokat kevernek közé, amit aztán cigiként lehet sodorni. Ezt szívják a fiatalok.

A szintetikus cuccban lehet klór, patkányméreg, épp amilyen napja és alapanyaga van a dílernek. A kész herbált 8 miligrammos mennyiségekre szedik szét, és műanyag zacskókba teszik, ilyen kiszerelésben lehet megvenni.

A szombathelyi trafikosok is állítólag pontosan tudják, miért fogy mostanában annyi dohánypapír: viszik a herbálosok. Végső esetben, ha elfogy a fiatal pénze, és már nem tud dohányt venni, a teafilter is megteszi, azt szedik szét, és abba keverik bele a vett szintetikus füvet.

Brutális hatás

Melinda ebből a két és fél év herbálozásból alig emlékszik valamire:

- Az agyamra nagyon nagy hatással volt. Butultam tőle folyamatosan, ment el az eszem. Néha már, és ez komoly, az se jutott eszembe, hogy hívnak. Remegtem tőle, annyira kiszámíthatatlanul jöttek rám a rohamok, sokszor hánytam, de semmi hallucinációt nem okozott. Egy idő után még a drogos barátaim is azt mondták, hogy nem vagyok normális, amennyit magamba toltam. Nagyon brutálisan csináltam. A legvégén már éjszaka sem tudtam aludni. Remegtem, vert a víz, de akkor is el kellett szívnom még egy cigit, hogy egyáltalán le tudjak feküdni.

A herbál brutális és kiszámíthatatlan anyag, mert nincs kontroll, nem tudni a díler épp mint kutyult össze. Tömeges rosszulléteket okoz, tartós egészségkárosodáshoz vezethet. Melinda egyik drogos barátnőjének a máját és a veséjét tette tönkre, kórházba került miatta. Mérhetetlen károkat okozhat (mivel idegmérgekkel operál) az agyban.

- Legelőször hipóssal kezdtem, de volt mosóporos, patkánymérges, amiknek különböző fantázianeveket adtak. Például egy időben gyakran szívtam "doktort".

A fiatalok többnyire tudják ezt, Melinda és haverjai is tisztában voltak vele, hogy épp patkánymérges vagy műtrágyás cigit szívtak, de nem érdekelte őket. Ahogy a pálinkánál sem foglakozik vele az ember, hogy az alkohol voltaképpen idegméreg.„Az agy kémiájával játszunk, és nem tudni milyen kapukat nyit meg, vagy hogyan betegít.” - teszi hozzá a segítő is.

Nekiment az édesanyjának, szétverte az albérletét

Szülei egy ideig próbáltak a lány mellé állni, de aztán feladták.

- Az elején még azt mondták, hogy jó, szokjak le, de amikor idegrohamok jöttek rám, nekimentem anyukámnak is, már féltek tőlem. El kellett költöznöm otthonról, albérletbe. Ami a legfájóbb volt, egy idő után eltiltották tőlem a testvéreimet. Aztán úgy volt, hogy elmegyek elvonóra, egy féléves kezelésre, de oda meg nem vettek fel.

Próbálta a speedet is és a kristályt is, de az nem ütött: "ez a herbál volt az, amiért meg tudtam őrülni." Olcsón és simán bárhol be lehetett szerezni, ha kellett a cucc, Facebookon ráírt a dílerre, mikor és hol találkoznak, és kész.

Minden pénzét a szerre és albérletre költötte

Melinda időközben kiiratkozott a suliból, egy ideig aztán otthon volt, később elment dolgozni, de aztán elvesztett a drog miatt egy jó munkahelyet is.

- Mindenki napi egy-két spanglinál megáll, senki nem lett körülöttem ennyire függő, mint én. Hogy miért? Azt hiszem, sohasem voltam igazán boldog ember. Ez megadta azt, hogy legalább ne gondolkodjam, letompult az agyam, ez így megnyugtatott, eleinte ezért csináltam, aztán már megszokásból.

(illusztráció)

Drogos társaságok, a suliban is

A herbál kultuszához, mint a klasszikus füvezéshez hozzátartozik egy társaság, és a közös fogyasztás – teszi hozzá Melinda segítője. Megkínálják egymást a fiatalok, és közben együtt jól érzik magukat.

- Én a suliból nem lógtam ki, nálunk a diákok 80-90 százaléka drogozott, és 2-3 korombeli díler is volt. Az osztályban szinte mindenki kipróbálta általunk, de senki a környezetemben nem szokott rá. Tesiórán bevonultunk az öltözőbe, én már órán megcsináltam egy cigit, és elszívtuk mi csajok, az öltözőben. Viccesen telt a tesióra - meséli már újra Melinda.

„Nem volt cucc sem, és csak sírtam, rosszul voltam...”

A szombathelyi segítőkkel úgy találkozott, hogy egyik ismerőse járt ide, ő tanácsolta, próbálja meg.

- Volt egy nagyon szétesett napom, nem volt cucc sem, és csak sírtam, rosszul voltam. Akkor döntöttem el, hogy bejövök. Itt kedvesek voltak, meghallgattak, elfogadtak és beszélgettek velem. Ajánlottak egy pszichiátert, kaptam gyógyszereket is, amiket aztán nem szedtem be. Közben folyamatosan visszaestem. Hónapokig még függőként jártam be, a drogos haverjaim állandóan visszarántottak.

Aztán valami átkattant benne

- Csak jött egy belső hang, hogy most akkor vége. Hiába akartam akkor is nagyon a herbált, szenvedtem tőle, inkább kibírtam. Napi szinten hánytam, nem tudtam enni, közben már húsz kilót lefogytam. Decemberben határoztam el, amikor már az egész családom eltávolodott tőlem, hogy tényleg változni kell. Magamon észrevettem, hogy teljes káosz vagyok, és akkor elkezdtem szedni a pszichiáter által felírt gyógyszereket. Az első két hét az maga a pokol volt, leírhatatlanul szenvedtem. Naponta sírtam, idegrohamok jöttek rám, de akkor a családom már mellettem volt, és éreztem azt a szeretetet, ami eddig nagyon hiányzott nekem.

A felírt gyógyszerek (antidepresszánsok) elmulasztották a fejében a „kattogást”, a rosszulléteket és a hányás is. A drogos haverjaival teljesen megszakította a kapcsolatot, kitörölte a telefonszámokat, hogy véletlenül se legyen az, hogy rossz napon minden újra kezdődik.

A leszokás nem egyik napról a másikra történik

A gondozási folyamat akár évekig is eltarthat – meséli a gondozója. A legnehezebb hirtelen visszazuhanni a valóságba, iszonyatos érzés szembenézni önmagunkkal, a valósággal és a drogozás következményeivel. Ebben segítenek a pszichiáterek által felírt gyógyszerek. De a gyógyítás itt a RÉV-ben (Szombathelyi Egyházmegyei Karitász RÉV Szenvedélybetegek Alacsonyküszöbű Szolgálata, Közösségi Gondozója, Nappali Ellátója) ennél jóval komplexebben zajlik, mentális segítők, pszichiáter bevonásával és csoportterápia is segít.

Amikor Melinda megérkezett, elég levert állapotban volt - teszi hozzá a segítője -, de jó jelnek számított, hogy már az első beszélgetésünkkor tudta, függőség miatt kér segítséget. Rögtön a beismeréssel kezdte, nem pedig a tagadással. Sokszor ugyanis a drogfüggő nem hiszi el magáról, hogy ő tényleg beteg. Gyakori a visszaesés, ezzel tisztában kell lenni, és minden visszaesés életveszély is egyben.

Melinda közösségi gondozója még szeptemberben maga sem gondolta volna, hogy a lány pár hónap múlva ilyen „simán” veszi az akadályokat, „átkattan”, és meghozza magában a végleges döntést.

„Melinda olyan lány, aki vállalni meri stílusát és egyéniségét. Ezt vettem észre rajta én is, és ez a felismerés segített engem abban, hogy vele is elhitessem, hogy aki ennyire bátor, ennyire meri vállalni önmagát, az le tudja győzni a kísértést. ” - meséli a gondozó.

Dizájner drogok, azok meg mik?

Magyarországon is létezik egy hivatalos lista, amin részletesen szerepel, milyen anyagok minősülnek tiltott drogoknak. A különféle illegális laborokban hetente kotyvasztanak ilyen-olyan új összetételű szintetikus szereket. Ezek általában kristályos anyagok, amelynek akár a tized-milligrammja is hatásos lehet, de alapanyagaik nem szerepelnek a tiltó listákon. Átadják terjesztésre, a díler szerez valami szárított növényt (kamilla, zsálya), a szert feloldja valami oldószerben, azzal meg lespricceli a növényt.

(illusztráció)

A „dizájner” (tervező) kábítószerek fő tulajdonsága tehát éppen az, hogy a készítőik állandóan változtatják az összetevőiket, mindig másfajta alapanyagokat használnak azért, hogy kijátsszák a hatóságokat. Így kerül például a herbálba hol patkányméreg hol hipó, vagy a kínai gyógyszeripar melléktermékei.

Ahogy Kopf András gondozó meséli: „Ha kiszáll egy dílerhez a rendőrség, akkor azt látja, hogy ott hever az asztalon a „herbál” minden összetevője, de külön-külön olyan vegyi anyagok, amik nem szerepelnek a tiltólistán. Lát szárított füvet, műtrágyát vagy patkánymérget, és akkor mi van? Nincs rájuk írva, hogy ne tegyék őket cigarettába! Épp ezért nehezebb megfogni a dílereket, és épp emiatt könnyebb ezeket a drogokat a gyerekek között értékesíteni. ”

A dizájnerdrog dílerek mára teljesen kiszorították a hagyományos drogkereskedőket

Egyrészt azzal, hogy jóval olcsóbbak ezek az új kábítószerek. Ennél olcsóbban nem lehet ma Szombathelyen „szórakozni”. Másrészt azzal is, hogy a dizájnerdrogokat árusítók itt Szombathelyen tudatosan feljelentgették a rendőröknél a régieket, a tiltólistás kábítószereket árulókat.

A dizájnerdrogokat ráadásul utólag, hiába mérhetetlenül károsak, nem lehet kimutatni a vizeletből. Ezért is lettek ennyire népszerűek. Akkor bukhat le vele bárki, ha megtalálják nála a zacskót. Ennek tudható be, hogy kevesebb a heroinfüggők Szombathelyen, a tűcsereprogram is ismeretlen. A gyors, rapid hatású anyagok fogyasztása jelenti a túlsúlyt a kábítószerpiacon. Talán a marihuána az egyetlen kivételével.

A szombathelyi dílerek, Melinda tapasztalata szerint általában 25-35 év közöttiek, inkább fiúk: „keményebb csávók, akik nem félnek attól, ha egy kattogós herbálos vagy porozós nekikmegy.”

Öltözékéből megmondják egymásról, ki milyen drogot használ

Minden szubkultúrának (iskolai közösségeknek) megvan a maga kedvelt drogja, jellemző mit használnak: a diszkósok poroznak, speedeznek és tablettáznak, a hip-hoposok füveznek és a herbáloznak, a rockerek pedig isznak.

(illusztráció)

Azzal pedig, hogy a fiatalok a dílerektől illegálisan szerzik be a szintetikus anyagokat, maguk is „kriminalizálódnak. Arról nem is beszélve, hogy egy kattogós herbálos, amilyen Melinda is volt, napi szinten 1500 forint értékű anyagot szívott el. Ezt a pénzt pedig valahonnan elő kell teremteni. Gondoljunk csak bele, milyen lehúzó és tönkretevő ereje van önmagában csak ennek a kényszernek!

Ráadásul, amíg az alkoholproblémák 5-6 év alatt csúcsosodnak ki, a kábítószer, ha valaki rákattan, villámgyorsan tönkretesz, fizikailag és mentálisan is. Egy drogos jóval hamarabb kerül a margóra, veszíti el munkáját és szociális kapcsolatait, mint egy alkoholista.

És az alkohollal hogyan állsz? Kérdezzük Melindát.

14-15 évesen már bulikba jártam, ott ittunk. Néha-néha most is lecsúszik egy pohár sör, de nem akarom, hogy az egyik szerről rászokjak egy másikra, úgyhogy vigyázok a mértékkel. Azért a cigi megmaradt, 10-11 évesen már dohányoztam, azóta is folyamatosan, ez a boldogságom:)

Ahogy a szakember fogalmaz, azt azért jó az elején tudatosítani, hogy a függő személyiség mindig is függő marad, meg kell találni azokat a pontokat, érdeklődési területeket, amibe kapaszkodhat, amiben pozitívan élheti ki a „függőségét”.

A szülők tehetetlenségükben kirakják a drogos gyerekeiket

Melinda szerint a legnagyobb baj, ha a család elfordul a drogostól: „Sok szülő elítéli őket. Persze, én is elítélem a drogosokat, ahogy elítéltem magamat is, de nem jó, ha a szülők egyszerűen kirakják a gyerekeket az utcára, mert elveszítik az utolsó kapaszkodójukat is.”

Ha megvizsgálnánk – teszi hozzá a szakember, mi az, ami ezekben a gyerekekben közös, akkor az a mérhetetlen szeretetéhség, közösség iránti igény, valami belső vágy, ami nem talál náluk kielégítésre.

A szakember szerint a szülőknek és gyerekeknek meg kellene tanulniuk előítéletek nélkül beszélgetni egymással. Nem ritka az a klasszikus képlet sem, hogy „alkoholista szülő és drogfüggő gyerek”. Mert a szülők italos állapotban hogyan is vennék észre, miért kábul ott hátul, egy szál cigarettától az a gyerek?! És miért is természetes egyáltalán, hogy egy 14-15 éves gyerekek dohányzik, hogy nikotinfüggő?

Másrészt az is nagy baj, hogy miután kiderül drogos a gyerek és megkezdődik a terápia, a szülők türelmetlenek lesznek. Nem értik meg, hogy ez egy hosszú folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra. Nem csak olyankor kell bejönni segítséget kérni, ha baj van, hanem akkor is el kell jönni, ha már úgy tűnik, a gyerek tiszta és jól van. A szakemberekkel még hónapokig tartani kell a kapcsolatot, mert jön a visszaesés, amikor már senki se számít rá.

„Gyakran álmodom még azt, hogy megint drogozom”

- Minden reggel azzal kelek, hogy úristen megint egy nap, megint egy harc, megint 24 óra következik, amit valahogy ki kell bírni. Én most is drogfüggő vagyok, ez egykönnyen nem múlik el. Tudom, nem szabad azon gyötörnöm magam, mi mindent tettem. Gyakran álmodom azt, hogy megint drogozom, ez a legrosszabb. Aztán lelkiismeretfurdalással ébredek - meséli Melinda.

Két és fél éves drogozás mellékhatásaként Melinda pánikbeteg lett, de így is sikertörténet az övé, hiszen hónapok óta tiszta. Visszafogadta a családja, újra lett munkahelye és egy komoly barátja is. Tervei?

- Szeretnék valami tanfolyamot elvégezni, hogy legalább szakmám legyen. Dolgozom, nyáron már szeretném újra felépíteni az én kis váramat, és különköltözni. Szeretnék végre boldog lenni, mert tudom, ez csak rajtam áll!

indielamantin.deviantart.com

Melinda csak egy a sok szombathelyi fiatal között, aki segítségre szorul

Egy másik szombathelyi középiskolás, akivel szintén a drogozásól beszélgetünk, elmesélte: ő is ismer nem egy herbálos „kattogóst”. Egy srácnak például a suliban a szintetikus anyagtól szabályosan rohadt a tarkója, begennyesedett, sebesedett, és nem akart neki elmúlni. Pár hónapja egy másik fiút a suliból vittek el a kórházba, tűvel a kézben, mert magán kívül jött-ment az ebédlőben.

Egy másik diák azt mesélte, hogy minden nap érzi a herbálszagot az iskolai wc-ben. Az osztálytársai és barátai is kipróbáltak már mindenfélét, herbált, speedet és tablettákat. Azt nem tudta milyeneket. Aki igazán rákattan valamire, azokat azonban már a közösségben is lenézik. Kipróbálni sikk, de drogfüggőnek lenni már nem menő. Ahogy állítása szerint náluk a tanárokra is az a jellemző, hogy nem tudnak ezekkel a diákokkal mit kezdeni.

Marad a lenézés, kiközösítés.

A suliban egy védőnő nemrég tartott náluk is egy előadást, amin még ő is, aki lenézi és elítéli a drogfogyasztást, csak mosolygott, annyira bárgyúnak érezte. Viszont megemlíti, van a sulijukban egy ifjúságvédelmis, aki nem zárkózik el a problémásabb diákok elől, hozzá lehet segítségért fordulni.

Egy másik fiatal is hasonlóakról mesél, bár azt állítja, most az utóbbi hónapokban javult volna náluk a helyzet, „kiszorították” a drogosokat, a súlyosabb arcok eltűntek az iskolából. De szerinte itt Szombathelyen, ha drogról van szó, nincs nagy különbség a jobb iskolák diákjai és szakmunkásképzősök között, tablettáznak vagy szívnak ők is, csak legfeljebb más cuccokat.

Bennünk pedig csak egy kérdés kattog: vajon mi szülők, tisztában vagyunk ezzel? Felnőttként képesek vagyunk kezelni a helyzetet?

Rév elérhetőségei: 9700 Szombathely, Wesselényi u. 24. tel.: 06 94/508-528
nyitva tartás: H-Cs-P 8-16 óráig, K-Sz 8-18 óráig
email: caritas.rev@gmail.com vagy revszh@t-online.hu
Mindenkit  érdeklődőt szeretettel várunk!

nyugat.hu