Ahol az alkotmánybíróságot a kormány irányítja, a médiát a kormány eteti, a legfőbb ügyészt, a bírói kar egy részét a kormány mozgatja, ha minden önállóságot bedarálnak, mindent központosítanak, az utolsó falusi iskolától a legnagyobb egyetemig mindenhol pártkatonák vannak, a sportszövetségek vezetésétől a különféle művészeti ágak irányításáig mindenhol a kormány emberei vannak, ha félteni kell az állásunkat azért, mert ki merjük mondani a véleményünket, akkor ott diktatúra van.

Olvasom Gajdics Ottó cikkét a Magyar Időkben. Szellemesnek, ironikusnak szánhatta a szerző, de nem az. Nem ironikus, hanem végtelenül, rémületesen cinikus. Ijesztő. Mint minden, ami ebben az országban történik jó ideje.

A kormány legújabb, a demokrácia és a szabadságjogok utolsó morzsáját is felszámoló lépéséről van szó: a terrorveszélyre hivatkozva bevezethető, minden kontroll nélküli szükségállapot alaptörvénybe történő beemeléséről. Arról, hogy gyakorlatilag egyetlen ember, a miniszterelnök engedély és ellenőrzés nélkül kihirdetheti és bármeddig életben tarthatja a mindannyiunk alapvető jogait korlátozó állapotot.

Gajdics Ottó ezért ágál és szellemkedik. Védi a védhetetlent egy olyan lapban, amely lapot a közpénzekkel ellenőrizetlenül kitömött Századvég birtokol. Tehát amely lapot a kormány pénzel. Vagy a Fidesz. Teljesen mindegy.

Magyarországra nem a terrorveszély a jellemző. Soha nem is volt, nem is lesz. Nem vagyunk fontos ország a terroristák számára, más számára sem. Csak a magunk számára vagyunk fontosak. Egy hét alatt több áldozata van a közlekedési baleseteknek, mint ahányan terrortámadásnak esnek áldozatul száz év alatt. Többen halnak meg egy év alatt azért, mert nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz, mert nincs pénz kiváltani a gyógyszereket, mint ahányan valaha is terrortámadásban meghalnak ebben az országban. A szegénység, a nyomor, az alultápláltság, a reménytelenség nagyobb pusztítást végez, mint a terroristák. Semmi nincs, ami indokolná az új intézkedést.

“Mert ha hazánkban tombol a diktatúra, ugyan mi szüksége van alkotmánymódosításra Orbán Viktornak ahhoz, hogy terrorveszélyre hivatkozva betiltson ellenzéki médiatermékeket, megszüntessen jogvédő civil szervezeteket, továbbá betörhessen magánlakásokba, és elhalaszthassa a választásokat, mint ahogy azt a Gréczy Zsolt nevezetű Gyurcsány-klón vizionálja?” (Gajdics Ottó)

Gajdics Ottónak üzenem: nem az alkotmányt akarja módosítani a kormány. Alkotmány már régen nincs. Formálisan sem. Az általuk összebuherált, mindenben a kormány céljait szolgáló alaptörvényt akarják módosítani. Ezt illene tudnia egy Századvég-fizette alkalmazottnak.

Igen, diktatúra van. Egy Orbán Viktor vezette szekta diktatúrája. És igen, szüksége van Orbán Viktornak arra, hogy megtegye ezt az utolsó lépést. Minden törekvés ellenére még mindig nem sikerült kézi vezérlésre kapcsolni a bíróságokat. Működnek ellenzéki médiatermékek, hiába véreztette ki a hatalom ezeket a szerkesztőségeket, hiába nem jutnak reklámbevételekhez. Újságírók dolgoznak nevetséges fizetésért, vagy akár ingyen. Meggyőződésből. Működnek közösségi portálok, blogok. Civilek hajlandóak a zsebükbe nyúlni és összeadni a pénzt azért, hogy működhessenek, hogy maradjon hangja a józan észnek, hogy a demokrácia és a szabadság ne hallgasson el teljesen. Ez az, ami ellen nincs megoldása a totális hatalomra törő kormánynak. Ahogy működnek civil szervezetek annak ellenére, hogy minden létező módon igyekszik a kormánymédia lejáratni, földbe döngölni, megsemmisíteni azokat, akik bármi módon kritikát fogalmaznak meg. Elég, ha csak a rászorulókon segítenek, mert ezzel azt kommunikálják: vannak rászorulók. A hímzőkörök, horgászegyesületek nem veszélyesek, de a társadalmi problémákra rámutató szervezetek igen.

És igen, szükség van arra, hogy az eddigieknél is jobban befolyásolni lehessen, vagy akár meg lehessen gátolni a választásokat. Nincs többsége a Fidesznek, ahogy soha nem is volt. Átrajzolt választási térképek vannak, mesterségesen létrehozott kamupártok, átírt választási törvények, szószékről agitáló papok, pár mázsa fával lefizetett nyomorultak, buszokkal hurcolt békemenetesek vannak. De lehetséges, hogy ez is kevés lesz. Akkor is, ha a most ismert ellenzéki pártok súlytalanok. Azt nem zárhatja ki senki, hogy a látszólag semmiből felbukkan egy új párt, egy új ember, aki képes tömegeket megmozdítani. Minden hazugság ellenére sok az elégedetlen ember. Pártoktól függetlenül.

Nem az ellenzéki pártok veszélyesek. Az emberek, a polgárok, az elégedetlen civilek a veszélyesek. Ők többen vannak, mint a szektahívők. Sokkal többen. Nem Gréczytől, nem Gyurcsánytól fél Orbán. Tőlem fél, Kovácsnétól fél, Nagy Zoltántól, Kis Bélától, a szomszédomtól, a szomszédos iskola pedagógusaitól, a pedagógus tanítványainak szüleitől, az ápolónőktől, a buszsofőröktől, a tescópénztárosoktól fél. Joggal, okkal.

Nem Gréczy Zsolt és nem Gyurcsány, Szigetvári, Schiffer száját akarja befogni. Nem érdemes és őket egyébként is védi a mentelmi jog. De nincs is akkora súlya a szavaiknak, nincs akkora bázisuk, ami veszélyes lehetne. A mi szánkat akarja befogni. Mert hiába az üvöltő propaganda, nincs olyan erő, amely el tudná nyomni ezeket a hangokat.

Igen, itt diktatúra van. Ahol az alkotmánybíróságot a kormány irányítja, a médiát a kormány eteti, a legfőbb ügyészt, a bírói kar egy részét a kormány mozgatja, ha minden önállóságot bedarálnak, mindent központosítanak, az utolsó falusi iskolától a legnagyobb egyetemig mindenhol pártkatonák vannak, a sportszövetségek vezetésétől a különféle művészeti ágak irányításáig mindenhol a kormány emberei vannak, ha félteni kell az állásunkat azért, mert ki merjük mondani a véleményünket, akkor ott diktatúra van. Ha politikusok nyíltan fenyegethetnek meg civil szervezeteket, zsarolhatnak önkormányzati választásokon közösségeket, a teljes államapparátust meg tudják mozdítani, ha el akarnak hallgattatni valakit – akkor ott diktatúra van.

Nem totális diktatúra. Éppen ezért kell az új törvény, hogy totális lehessen.

Meg kell tudni gátolni azt, hogy veszíthessen a Fidesz a választáson, de ami sokkal reálisabb veszély: időben meg kell állítani a civil elégedetlenséget. Mert minden törekvés ellenére vannak – és többségben vannak – a gondolkodó emberek. Akiknek kevés azt mondani, hogy jön az ellenség, a migránsok lerohannak, a terroristák kiirtanak, az Unió elveszi a nemzeti identitásunkat. Vannak, akik nem veszik be ezt a populista, mocskos hazugsághalmot és európai polgárok akarnak maradni. Vannak, akik nem hiszik el, hogy normális dolog az ebben az országban, hogy milliárdos stadionok épülnek, a rokonok-barátok visznek mindent, a földektől a trafikokon keresztül a közvilágításig, miközben rokkantakat, időseket, hajléktalanokat rúgnak bele a szakadékba.

Ha elég nagyra duzzad az elégedetlenség, ha elég ember meri felemelni a hangját, akkor elvész a mostani előnye a kormánynak. Elmúlik a félelem. Mindenkit nem lehet meghurcolni, minden tanárt nem lehet kirúgni, minden orvost és nővért nem lehet lejáratni, minden civilt lehetetlenné tenni. A média nem kézből etetett részét nem lehet elhallgattatni, az internetet nem lehet korlátozni.

Most még. Ezért kell a teljességgel indokolatlan, a nem létező terrorveszélytől megvédeni hazudott törvény.

Hogy mindent, amit most még nem lehet megtenni, azt holnaptól lehessen. Az internetet korlátozni, határokat lezárni, lapokat és weboldalakat betiltani, embereket letartóztatni, meghurcolni, a félelem tökéletes és teljes hatalmát kiterjeszteni.

Ez a tét.

A HŐKÖLÉS NÉPE

Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szivét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis is mindegy,
Ebsorsot akar, hát – akarja.

Ady Endre

kolozsvaros.com / gepnarancs.hu