A Haszon készített interjút Jaksity Györggyel, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatósági elnökével.

Nem indul jól az év a magyar gazdaságban. Az infláció világszinten is kiemelkedően magas, az élelmiszerárak szintén, a költségvetés nincs jó bőrben. Fura módon az elemzők mégis optimisták. Szerintük elkerülhető a komoly recesszió és az infláció is egy százalék alá csökkenhet az év végére. Egyetért velük?

A gazdaságpolitika és a közgazdaságtan nem ördögi tudomány, tulajdonképpen józan paraszti ésszel érthető dolgokról beszélünk. Ha évekig túlzottan laza a költségvetési és monetáris politika, az általában inflációhoz, növekvő államadóssághoz, egy kis nyitott gazdaságban romló fizetési mérleghez vezet, aminek az eredményeként leértékelődik a deviza. Optimizmusra akkor van ok, ha azt látjuk, hogy az ehhez vezető folyamatokat a gazdaságpolitika elkötelezetten visszafordítja. A kormány a választási illuminációból felocsúdva már tavasszal megkezdte, majd nyáron folytatta a megszorításokat, a jegybank pedig a 2021 nyarától induló lassú szigorításból egyre gyorsuló restrikciós ütemre kapcsolt és az október közepén megemelt kamatok a devizaárfolyam zuhanást is megfékezték. Persze felmerül a kérdés, hogy miért kellett mindezzel eddig várni, de választási évről lévén szó, a válasz is részben egyértelmű.

A kormány különadókkal, devizakötvény kibocsátással, a kiadások lefaragásával igyekszik rendbe tenni a költségvetést. Segíthetnek ezek a lépések?

A megszorító intézkedések már nyártól ezermilliárdos nagyságrendben próbáltak javítani a költségvetés helyzetén. Az pedig, hogy a még így is rendkívül magas deficit ellenére csökkenni tud az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított mértéke egy egyszerű matematikai összefüggésnek köszönhető. Ennek a törtnek a nevezőjében a bruttó hazai termék nominális értéke szerepel, ami pedig a reál GDP-ből és a GDP árszintjének a növekedéséből, vagyis az inflációból áll és itt jól fizet a magas infláció és az ennél alacsonyabb nominális kamatszint. Persze az infláció a készpénzállományon keletkező ún seigniorage-on keresztül és a forgalmi adók révén is segített, csak a kiadási oldal elszállása miatt ez sem volt elég a tavalyi deficit megzabolázásához.

Ha történne valami rendkívüli, van a magyar kormánynak eszköze a gondok kezelésére?

A beszélgetés eddigi menetére visszagondolva talán körvonalazódik, hogy a legnagyobb bajokat a rossz döntéseink okozták és okozhatják a jövőben is. Ha ezeket a csapdákat elkerüljük, akkor Magyarországnak minden esélye megvan, hogy az EU forrásokkal kiegészülve visszatérjen az egyensúlyit közelítő gazdasági növekedési pályára és folytassa a felzárkózást Európa szerencsésebbik feléhez a szó minden értelmében.

Úgy tűnik, részben sikerült megegyezni Brüsszellel az uniós pénzekről. Fellélegezhetünk?

Ha betartjuk a szabályokat, akkor bár késve, de megkapjuk az EU-s forrásokat. Az egy másik kérdés, hogy minden 10 milliárd euró késése évente nagyjából félmilliárd euró, vagyis durván 200 milliárd forint kamat kiadásba kerül az országnak. Szóval a rosszul megválasztott terepen szövetségesből ellenfélt provokáló szabadságharc, ahogy korábban is a történelemben, eléggé megnyomorítja az országot.

A forint a játékpénz kategória felé halad - mondta korábban. Az árfolyam azóta 400 forint alá erősödött az euróval szemben.

Igen, egy nyár elején készült interjúban mondtam ezt. 2022 február elejéhez képest október közepére az euró 22, az amerikai dollár 45 százalékot erősödött a forinthoz képest, a forint gyakorlatilag szabadesésben volt egész nyáron és koraősszel. Ilyesmit korábban csak latin-amerikai, súlyos devizaválsággal küzdő országok esetében, vagy az 1997-es ázsiai válság során láttunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy miközben 2022 folyamán végül is csak 8-9 százalékkal értékelődött fel az euró, a december per december szintű inflációs különbség Magyarország és az eurózóna között ennek a duplája volt, ami meglehetősen sokat ront az exportőrök versenyképességén.

Egy korábbi interjújában olvastam, hogy az energiafüggőségünk az egyik fő gondunk. Úgy tűnik mégsem változtatunk a helyzeten. Ebből gond lehet hosszú távon?

Az orosz függőség részben történelmi örökség, de ez nem azt jelenti, hogy ezen ne lehessen változtatni. Európa és különösen Németország és Olaszország későn kapcsolt, a magyar függés pedig még nőtt is az elmúlt évtizedben. Szerintem az elmúlt egy évben mindenki megtanulta a leckét és keményen megfizettük az árát: Európa és különösen Magyarország megkésve és a legmagasabb energiaárak mellett tárazta be a földgázt tavaly nyáron. Sajnos áramból is nőtt az importfüggőségünk, egyedül az orosz olaj beszerzésén van jelentős megtakarításunk, mert felmentést kaptunk az EU embargó alól és ebből tudtuk finanszírozni az üzemanyag ársapkát, ami a többihez hasonlóan rendkívül káros gazdasági hatással járt.

A benzin esetében belátta a kormány, hogy az ársapka fenntarthatatlan, az élelmiszereknél eddig még nem, jóllehet az a boltokban is ellátási zavarokat eredményezett. Az átlagfogyasztónak viszont nem rossz ez a rendszer. Vagy mégis?

Az átlagfogyasztó szempontjából legfontosabb termékek, így például az élelmiszerek áremelkedését tekintve a világrekorderek közé tartozunk. A számok nyelvére lefordítva: ha nagyon kedvező esetben a jövedelmek lépést tartanak az inflációval, ami tavaly 14,5 százalék volt, de a létszükségleti cikkek ennek a többszörösével emelkednek, akkor az átlagfogyasztó rendkívül rossz helyzetben van. És ne áltassuk magunkat, ha nem számolunk az enyhébb tél és a magasabb szintű tudatosság miatti megtakarításokkal akkor az energiaszámlánk is jelentősen nő, hiszen a háztartások nem elhanyagolható részének a többszörösére nőtt a gázszámlája és nagyjából duplájára a villanyszámlája.

Mindezek ellenére a fogyasztás drámaian nem csökkent. Mi az oka ennek?

A kiskereskedelmi forgalom hónapok óta trendszerűen esik még az élelmiszer esetében is, ami elég nagy bajra utal, hiszen a televízió vagy mosógép cserét el lehet halasztani, de a létszükségleti cikkek nevükhöz híven kevésbé rugalmas keresletű javak. Az enyhe tél és a logikusan bekövetkező energiatakarékosság miatt a helyzet jobb, de mint mondtam az energiára fordított kiadások jelentősen megnőttek. Az pedig, hogy az infláció feletti élelmiszerdrágulás mértékét tekintve tavaly őszre a világ ötödik helyére kerültünk Zimbabwe, Ruanda, Egyiptom és Argentina mögött nem sok büszkeségre adhat okot. Ráadásul ez nem volt törvényszerű, csak az ársapkák teljesen elhibázott rendszere miatt hiányok kialakulása és az egyéb élelmiszerek árának teljes elszállása következett be.

Összességében véve milyen évek várnak Magyarországra?

Mint korábban mondtam, ha a közgazdaságtan legalapvetőbb szabályait betartó gazdaságpolitika érvényesül és nem felejtjük el, hogy Európa a szövetségesünk és nem az ellenfelünk, amelynek a jogállamisághoz, demokráciához, jól szabályozott piacgazdasághoz kapcsolódó értékeit a saját jól felfogott érdekünkben kellene felvállalnunk és nem kellene „Brüsszelnek” az EU források visszatartásával belőlünk kikényszeríteni, akkor fényes jövő vár Magyarországra. Ellenkező esetben folytatódó leszakadás már nem csak Európa nyugati, hanem keleti felétől is.

Jaksity György

Magyarország vezető független, befektetési szolgáltatási tevékenységet végző társaságának, a Concorde Értékpapír Zrt –nek az alapítója, igazgatóságának elnöke. Egyetemi diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte nemzetközi közgazdaságtan szakon 1991-ben. Részt vett a Budapesti Értéktőzsde megalapításában, 2002-től 2004-ig a tőzsde elnöke, korábban az EFFAS igazgatóságának tagja. 2007-ben elnyerte az Ernst & Young Év üzletembere díját. A cég operatív vezetésétől 2010-ben visszavonult, ám az Igazgatóság elnökeként továbbra is részt vesz a Concorde irányításában. Az Autistic Art Alapítvány alapítója.

(Haszon)