A NATO-szabványnak megfelelő drótkerítést/vasfüggönyt/vaskerítést/drótfüggönyt stb. tervez építeni a kormány a magyar–szerb határra 175 kilométer hosszan, hogy megállítsa a tömegesen érkező illegális bevándorlókat. 

A bejelentés óta egymás haját tépik mind a határzárat helyeslők, mind az azt ellenzők.

A balliberális magyarok szerint jöjjön hozzánk mindenki. Érvüket már régóta ismerjük: az idegen szép. Azt magyarázzák, hogy a menekültek között sztárséfek tapossák majd egymás sarkát, akiket udvariatlanság egy rossz emlékű határzárral fogadni. Más magyarok nem ilyen romantikusak. A déli frontországokról megjelent hírek számukra riasztók, amelyeket fölerősítettek a kormány által kihelyezett plakátok. A menekültek tragédiája mellett ma már leginkább a félelemről van szó, kulturális és fizikai erőszakról, melyet a lakosság szenved el a bevándorlóktól. Amire itthon senki se vágyik.

Érdekes, akik most a déli határunkon felállítandó kerítés indokoltságát Izrael vagy az Egyesült Államok gyakorlatával támasztják alá, korábban ezeket leginkább kritikával fogadták. A rossz példa hirtelen jó lett. Izrael neve mellesleg nem először vetődik föl a schengeni határ kapcsán. 2007-ben vízágyúkat vásároltunk onnan iszonyatosan drágán. Az első hivatalos nyilatkozatok szerint abból a pénzből, amelyet az uniótól kaptunk a határok védelmének megerősítésére – aztán mindenki visszaszívott mindent. Mindenesetre ezek az eszközök nem véletlenül nem tűntek még föl például Ásotthalmon. A vízágyúk ugyanis célzásra, a fák mögé bújók elfogására alkalmatlanok, csakis tömegoszlatásra jók. Tömeg pedig leginkább a fővárosban van, ami viszont nem a határ.

A vízágyúk botrányának lapunk járt utána a legalaposabban, rajtunk kívül senkit sem érdekelt igazán. Sem Brüsszelt, sem a szocikat, a fideszeseket is csak egy kicsit. Mint ahogy az sem, hogy az Egyesült Államok külpolitikája miatt kerül Európa ennyire szorult helyzetbe. Hivatalosan ugyanis senki sem ítélte még el Amerikát, és nem szólította föl, hogy egyrészt most már hagyja abba országok lebombázását, másrészt szálljon be mind az újjáépítésbe, mind Európa költségeibe, ha nem bírt magával. Fölvetődik az a kérdés is: miként lehetséges, hogy a schengeni határt az elmúlt években helyi mezőőrök védték ingyen? A kormány vajon miért nem törődött rendesen a határőrizettel? Mindenesetre ezeket az embereket most ki kellene tüntetnie, hiszen illegális bevándorlók csoportjait tartóztatták fel, ameddig a rendőrök oda nem értek.

És akkor a kerítésről. Mindenki tudja, hogy a menekültáradat kezeléséhez egységes uniós fellépésre lenne szükség, de ilyen nincs. Az országok a saját érdekeiknek megfelelően fognak eljárni. A hozzánk érkező bevándorlókat a legális határátkelők használatára kell kényszeríteni, és meg kell őket szűrni, hogy a vallási vagy politikai okokból üldözötteken segíthessünk, a gazdasági menekülteket pedig visszafordíthassuk. Egyet lehet érteni a Jobbikkal abban, hogy föl kell gyorsítani a menekültkérelmek elbírálását, önálló határőrség szükséges, valamint zárttá kell tenni a magyarországi, lakott területen kívülre telepített menekülttáborokat, ahol egyébként emberhez méltó körülményeket kellene biztosítani. Lázár Jánossal meg abban, hogy az állam végre összekaphatná magát. Ehhez azonban nem kerítés kell, pláne nem 22 milliárdból. A helyzet olcsóbban, civilizáltabban és ésszerűbben is megoldható. A XXI. századi technikával 5-600 kiképzett határőr, illetve rendőr tökéletesen ura lenne a határ menti helyzetnek. Az új munkahelyek nem kerülnének többe évi kétmilliárd forintnál. És így nem csak állami forrásból kellene költeni rá, mivel az EU is beszállna. Tizenegy év alatt pedig a határon kialakult helyzet akár meg is változhat.

mno.hu