Kisvárosi (szenny)vizit – Avagy miért lesz műemlék egy csatornafedő Orosházán?
Azon túlmenően, hogy egy műemléknek nyilvánított csatornafedél híven tükrözi a Fidesz kormányzását, van kevésbé direkt vonatkozása is a dolognak. Jelesül, a gyanús részletek fura és nem kevésbé gyanús helyzetekbe kifutó morbid összjátéka.
Érdekes levél jutott birtokunkba olvasónk jóvoltából.
Az orosházi Víziközmű Társulás egyik (kényszerbeléptetett) tagja nem várva tovább a sült galambra, a Békés Megyei Önkormányzathoz fordult panaszával. Senki nem vitatja, hogy teljesen jogosan.
Azonban az önkormányzat, miután persze illedelmesen végighallgatta a panaszos fenntartásait, aggályait és minden ismert törvény értelmében jogos követeléseit, csupán levélben volt hajlandó válaszolni. Vesztére, mert a levelet az érintettek közreadták.
Mint kiderült a panasztételt követően az ügyben eljáró békési alpolgármester Várfi András, ígéretéhez híven felvette a kapcsolatot Dávid Zoltán, orosházi polgármesterrel. Ahogy az várható volt természetesen megjött a semmit nem részletező, az érdemi konkrétumoktól teljesen mentes válasz.
Egy helyütt ezt olvashatjuk a levélben:
„A beruházás előkészítése és megvalósítása során olyan költségek is felmerültek, mint a támogatható tevékenységek önrésze és a nem támogatható tevékenységek költsége, melyekre a támogatás nem nyújtott fedezetet. Ezeket e költségeket az önkormányzat és a társulás közösen viselik.”
Arról azonban nem tájékozódott a jelek szerint Várfi alpolgármester, hogy az önrész olyan hitel részét képezi, amit az orosházi önkormányzat az érintett lakossággal fizettet meg.
És hogy mit takar a nem támogatható tevékenységek költsége, miben nyilvánul meg, azt utalás szintjén sem fejti ki. Mint kiderült egy olyan csatornafedőről van szó, amelyet gondos kezek műemlékké nyilvánítottak.
Az, hogy a beruházáshoz egyetlen fityinggel hozzá nem járuló gyopárosi villasort is csatornázták ugyanezen program idején, a jelek szerint kerülendő téma az ügyben eljáró önkormányzat részéről.
A Fidesz kormányzása alatt jellemző az a taktika, hogy az illetékesek kerülik bárminek a részletezését, mondván „nem akarjuk a részletekkel untatni Önöket”. Azonban ahogy azt az orosháziak a saját bőrükön kénytelenek újra megtanulni, az ördög az esetükben elhallgatott részletekben lakozik.
Ezek hiányában Várfi a társulás vezetőjéhez irányította a panaszost, hogy próbáljanak meg konszenzusra jutni.
Vajon milyen reményekkel kecsegtet egy olyan társulás vezetőjéhez fordulni, aki az egyént akaratán kívül felveszi soraiba?