h i r d e t é s

Közeleg az elkerülhetetlen: Muszály lesz bevezetni a négynapos munkahetet

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam
a- a+

Közeleg az elkerülhetetlen: Muszály lesz bevezetni a négynapos munkahetet

2022. szeptember 19. - 11:06

Száz évvel ezelőtt azt gondolták, a termelékenység növekedése miatt napjainkban már csak 15 órát fogunk dolgozni egy héten. 

Habár azóta valóban csökkent a munkaidő, mi a produktivitás bővülést elsősorban a termelés és a fogyasztás növelésére fordítottuk. Ez azonban mostanra fenntarthatatlanná vált. A problémára megoldást jelenthet a négy napos munkahét, a kérdés, hogy be tudjuk-e vezetni – hangzott el az MKT konferenciáján.

Fenntarthatatlan fogyasztás

A környezeti problémák mára rendkívül súlyosak lettek. Csökken a biodiverzitás, fajok pusztulnak ki és szélsőséges időjárási események teszik egyre nehezebbé az életünket. Az idei év különösen megmutatta, hogy milyen jövő várhat ránk, ha ezen az úton haladunk tovább. Eljött az idő, hogy ezen változtassunk, azonban azt továbbra sem tudjuk, hogy ehhez mit kéne tennünk.

A környezetünkre gyakorolt hatás gyakorlatilag három tényezőtől függ: a populáció méretéről, az egy főre eső fogyasztás mértékétől, illetve a javak előállításához felhasznált technológiáktól. A közgazdaságtan évtizedeken keresztül arra fektette az elsődleges hangsúlyt, hogy a technológiák fejlesztésével javítsunk a környezeti terhelésünkön és így kerüljük el a fenntarthatatlanságot. Most azonban azt kell lássuk, hogy az évtizedes adatsorok nem támasztják alá ennek a hatékonyságát. Valamint rendkívül rizikós, ha csak ezen az egy szemponton szeretnénk változtatni.

Épp ezért érdemes azon a lehetőségen is elgondolkozni, hogy ne növeljük a végtelenségig a fogyasztást

– fogalmazott Antal Miklós, humánökológus, a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE Új Vízió Kutatócsoportjának a vezetője, az Magyar Közgazdaságtudományi Társaság (MKT) Munkaügyi Szakosztályának a négynapos munkahét lehetőségeit vizsgáló konferenciáján.

Termelés vagy munkanélküliség

Ezzel azonban van egy komoly probléma: a közgazdaságtan szabályai szerint, ha nem nő a fogyasztást, annak rengeteg egyéb következménye van, többek közt a munkanélküliség emelkedése. Ez a produktivitási csapda. Ha egy kapitalista gazdaságban nem nő a termelés - nem nő a fogyasztás, akkor jellemzően elkezd emelkedni a munkanélküliség. Ennek az egyik oka, hogy folyamatosan próbáljuk növelni a munkaerő produktivitását, tehát a fejlesztések azt célozzák, hogy ugyanannak a terméknek a létrehozásához minél kevesebb munkaerőre legyen szükség. Ha pedig nő a produktivitás, akkor vagy növeljük a termelési mennyiséget, vagy pedig csökkentjük a munkaerőt, ez utóbbi pedig az emberek kirúgásával, munkanélkülivé válásával jár – húzta alá.

Erre lehet alternatíva a munkaidő csökkentése. Ezáltal csökken a termelésben a munka input, de nem úgy, hogy közben csökken a dolgozó emberek létszáma, hanem ehelyett az egy főre jutó átlagos munkaidő csökken.

Száz éve nem hitték, hogy ennyit fogunk dolgozni

Ha ennek a történelmi hátterét is megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az egy dolgozóra jutó átlagos munkaidő csökkenése valójában nem új dolog. Az elmúlt évtizedekben is folyamatosan csökkent az az időmennyiség, amelyet az emberek a munkában töltenek.

Érdekesség, hogy a neves közgazdász, John Maynard Keynes, közel száz évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy a termelékenység növekedésével, mostanra az egy főre eső átlagos munkaidő annyira le fog csökkeni, hogy hetente csak 15 órát fogunk dolgozni. Abban alapvetően igaza volt, Keynes-nek, hogy a produktivitás drasztikusan megnőtt, és ez valamelyest a munkában töltött órák számát is mérsékelte, de valójában a termelékenység növekedését mi a termelés fokozására használtuk fel, arra, hogy minél többet és többet termeljünk, nem pedig a szabadidő radikális növelésére fordítottuk.

Féltik a profitot és a státuszt

Most viszont újra felmerülhet a kérdés, ezúttal fenntarthatósági szempontból, hogy csökkenteni kellene a munkában töltött időt, sajnos azonban komoly akadályokba ütközhet ez az elképzelés mind munkaadói, mind pedig munkavállalói oldalról.

A munkavállalókat a munkaidő növelése irányába mozgatja a társadalmi státusz elérése. Jelenleg ugyanis a magasabb társadalmi státuszt a munkán és a fogyasztáson keresztül lehet elérni, ez a két szempont azonban a munkaidő növelését segíti elő. Ezen túl a mai társadalomban bevett nézet, hogy az egyén felelős azért, hogy a társadalmi hierarchián belül milyen irányba mozdul el. Aki pedig magáévá teszi ezt a típusú identitást, annak könnyen lehet, hogy a munkaórái magasabbak lesznek azokénál, akik másképp vélekednek erről. Egyes társadalmi csoportokat pedig egyszerűen létbizonytalanságba taszíthat a munkaidő csökkenése abban az esetben, ha ez a fizetés csökkenésével is jár.

A munkáltatók esetében az okozhat problémát, hogy a négy napos munkahét bevezetése esetén az egy munkaórára jutó költségek megemelkedhetnek a számukra. Ezen kívül csökken az összes kivehető haszon az adott szektoron belül, valamint jellemző, hogy rövid távra fókuszálnak a vállalkozások.

Nem kérnek belőle, ha fizetéscsökkenéssel jár

Mindemellett napjainkban már vannak vállalati szinten kísérletek a munkaidő csökkentésére. A német IGM például bevezette a 28 órás munkahét választható lehetőségét, de arányos fizetés csökkentés mellett. Míg a Vodafone a 2 éven keresztüli 4 napos munkahét lehetőségét vezette be fizetés csökkenés nélkül, illetve a magyar rövidárú forgalmazó CRB is a 4 napos munkahetet választotta, szintén fizetéscsökkentés nélkül.

A változatlan fizetés melletti kevesebb munka nyilvánvalóan vonzó. Azonban az is kitűnik a kísérletekből, hogy ott ahol a munkaidő csökkenése fizetés csökkenéssel is jár, már közel sem olyan népszerű ez az opció. Azok a munkavállalók, akik a bevételeik csökkenését nem engedhetik meg maguknak, nyilvánvalóan nem éltek ezzel a lehetőséggel, de ami még inkább érdekes, hogy azok a munkavállalók sem, akik ezt megtehetnék az anyagi helyzetükből fakadóan. Ez utóbbi oka pedig az, hogy ezek a személyek mostanra annyira az identitásuk részévé tették ezt a típusú munkavégzést, hogy ez a fajta csökkentés kevésbé vonzó számukra - tudtuk meg.

Nem mindig jó a környezetnek

Kérdéses az is, hogy a környezet szempontjából mi a jó megoldás. Ezen a téren is kétirányú a munkaidő csökkentés. Ha olyan ágazatban csökkentjük a munkaidőt, ahol munkaerő hiány van, az a termelés és végső soron a fogyasztás csökkenésével jár, ami jó a környezetnek. Ha azonban nagy munkanélküliség mellett csökkentjük a munkaidőt, hogy változatlan bérek mellett, minél több embert alkalmazhassunk, az árt a környezetnek, ugyanis növeli a fogyasztást.

Mindezek alapján a növekedési paradigma megoldásának a feladata továbbra is ott áll előttünk. Ehhez a munkaidő csökkentése egy szükséges de közel sem elégséges stratégia. Rengeteg az eltérő kontextus és a jövőben akár önálló kutatási ággá is válhat, annak a kidolgozása, hogy hol és milyen módon csökkentsük a munkaidőt - hangzott el a konferencián.

Az MKT konferenciája megtekinthető az alábbi videóban:

Növekedés.hu


Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s