Ebben hivatkozik a Magyar Orvosi Kamara titkárára, dr. Svéd Tamásra, aki egy cikkben, majd augusztus 12-én egy tv-műsorban fejtette ki, hogy a csökkenő emberi munkaerő és a mai elvárásokra fittyet hányó kórházi épített környezet, illetve ennek felszereltsége alkalmatlanná vált a lakosság egészségügyi ellátására. Dr. Szepesi András cikkének általános következtetéseivel és dr. Svéd Tamás idevágó gondolataival is egyetértek. Viszont a kormány által jelenleg jegelt Dél-budai Centrumkórház koncepciójával nem tudok egyetérteni.

Komolyan át kellene gondolni, hogy mi is egy centrumkórháznak tekinthető kórház. Dr. Szepesi András elvárása is az, amit a Dél-budai Centrumkórházzal kapcsolatos eddig hírekben is hallhattunk: „Egy-másfél millió ember, gyermek és felnőtt, minden lehetséges sürgősségi és életmentő ellátására, betegségeinek teljes körű diagnosztizálására, programozható sebészeti és egyéb terápiás ellátására, mind fekvő mind járóbeteg ellátási formában” kell szolgálnia.

Nos, mit jelent ez? A jelenlegi 42 ezer hazai aktív kórházi ágyat alapul véve a tervezett 1,2 millió lakosra 5225 ággyal kell számolni. Ha elfogadjuk is, hogy a ma országszerte elérhető 42189 ágynál kevesebb kórházi ágy is elegendő, a játék kedvéért mondjuk 30 ezer, 1,2 millió lakosra akkor is legalább 3700 ágyra van szükség. A Dobogóra tervezett Dél-budai Centrumkórház esetében, a felelős miniszterelnöki biztos számai szerint 223 ezer négyzetméternyi alapterületről, 1200 ágyról és 1,2 millió lakos ellátásáról beszélhetünk . A közelmúltban átadott bécsi kórházban egy ágyra vetítve mintegy 20 százalékkal nagyobb alapterület van.

A tervek szerint centrumkórházunk az égésplasztika kivételével valamennyi akut és választott időpontban felmerülő egészségügyi ellátást végezni fogja. Ehhez tudnivaló, hogy hazánkban jelenleg 34 olyan felnőtt és 11 olyan gyermek szakvizsga létezik, amelyhez fekvőbeteg háttér szükséges. 10 további szakvizsgához kötött szakterületre van szükség egy kórházi ellátás működtetéséhez. Eszerint 25-30 ágynyi fekvőkapacitás jut egy szakmára, és természetesen annyi orvos, hogy minden napra legyen minden szakmához ügyeletes.

Ennyi orvos bérének „kitermeléséhez” a mai finanszírozási szint mellett jóval nagyobb ágyszám szükséges annál, mint amennyit a Dobogóra álmodtak. Ugyanígy fontos mérethatékonysági kérdés a drága orvostechnika és az ezt működtető szakszemélyzet optimális kihasználását biztosító tervezés. A biztonság érdekében a fontos eszközökből (központi sterilező, mosoda, étkeztetés, CT, MRI, katéterlabor, stb.) a folyamatos üzemelést biztosító tartalékkapacitásokat is be kell építeni úgy, hogy ezek kihasználtsága is biztosítva legyen - ha nem is 2-3, de legalább 1 műszakban.

Sajnos téves elképzelés, ha egy centrumkórház környékén megtartják a ma még a működés látszatát keltő kórházak tevékenységét ahelyett, hogy az emberi és orvostechnológiai erőforrásokat nemcsak nevükben, de a telephely tekintetében is, valóban központosítanák.

Nyilvánvaló, hogy az első fővárosi centrumkórházat az orvosegyetem számára kellene felépíteni, amely így megfelelne a szakemberképzés és továbbképzés elvárásainak, és amely a nagyszámú hazai és külföldi hallgató képzésével kiemelt feladatokat látna el. Nehéz ugyanis a jövő egészségügyi szakembereit a 100 évesnél idősebb klinikákon képezni. Az sem lenne ördögtől való, ha a teljes fővárosi centrumkórház-hálózatot megtervezve látnának csak hozzá az első ilyen létesítményhez.

Az egyetemi feladatokat is ellátni képes klinikum helye célszerűen az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződésének szomszédsága, ahol a metró, az 1-es villamos, egy vasútállomás, távolsági buszpályaudvar, minden irányban kétszer három sávos utak, sőt a ferihegyi repülőtér, az M5 autópálya és ezen keresztül az M0 körgyűrű is megtalálható, és amely közel van az egyetem többi intézetéhez.

Ha végre a fővárosban is nekilátnának egy új (egyetemi) kórház építésének, akkor ennek nem egy zanzásított, a központosítást, a szakmai összevonást és a közel teljeskörűséget mellőző klinikumnak kellene lennie, hanem egy valódi, példaértékű centrumkórháznak, amilyenből négy lenne képes kiváltani minden jelenlegi elavult, elöregedett, felújíthatatlan fővárosi kórházat, melyek átlagéletkora 119 év. A legidősebb budapesti kórház 223 éves ugyanis, a legfiatalabb 41 éves, miközben 15 van közöttük, amelyik már elmúlt 100 éves. (Népszava)