h i r d e t é s

Lehetnénk akár Ausztria

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Lehetnénk akár Ausztria

2015. november 01. - 10:50
0 komment

Ha így néz ki egy város, amelynek vezetői nem lopnak, akkor hogy nézne ki egy ország, amelynek vezetői nem lopnának huszonöt éve?

Van egy magyarországi város, amely fantasztikus fejlődést produkált az elmúlt 25 évben. Nem csak egy díszburkolattal kirakott köztérrel villog. Közútjai (a legkisebb utcában is) és közintézményei olyan képet mutatnak, hogy akár Ausztriában is lehetne. Polgármesteri hivatala lakosságbarát, okmányirodája óramű pontossággal működött – amíg nem államosították. Egészségügyi ellátását bárki megirigyelhetné. Iskolái színvonalát a mindent lezüllesztő államosítás óta is megpróbálja fenntartani önkéntes hozzájárulással. Játszóterei és hatalmas szabadidőparkja minden korosztály igényét kielégítik – és belépődíjat sem kell fizetni. Kereskedelmi élete eleven, itt nem sorvadtak el a főút kis boltjai, hanem szaporodtak – pedig az autópálya mellett ott a sok hatalmas áruház. Itt nem használtruha-kereskedések nyíltak nyakra-főre, hanem bankfiókok. A város neve Budaörs.

Mi lehet a titka Budaörsnek? A válasz egyszerű: 1991 óta olyan polgármestere van, aki nem lop, és mást sem hagy lopni. És mivel ilyen a légkör, ide özönlik a tőke és a beruházás. Ez a polgármester négy cikluson keresztül SZDSZ-es színekben vezette a várost, 2010 óta pedig a Budaörs Fejlődéséért Egyesület színeiben. Honnan lehet tudni, hogy nem lop? Egyrészt onnan, ahogyan a város kinéz. Másrészt onnan, hogy több cikluson keresztül úgy vezette a várost, hogy a képviselő-testületben fideszes többség volt, amely többször megpróbált rajta fogást találni, de soha nem sikerült. Ismerve az Orbán-maffiának a főügyészt, az adóhatóságot, a rendőrséget, a közmédiát pártszolgálatba állító gátlástalanságát, már rég „megkaraktergyilkolták” volna Wittinghoff Tamást, ha akár csak egyetlen kis pöttyöt találnak volna múltjában és tevékenységében.

Mindezt Budaörs polgárai is tudják, és a 2014-es önkormányzati választásokon élő cáfolatát adták a választópolgárok közömbösségéről vagy ostobaságáról szóló politológusi „elemzéseknek”. Budaörsön volt kire szavazni az Orbán Viktorral együtt fényképezkedő kormánypárti jelöltön kívül, ezért aztán a budaörsiek az országos átlagnál nagyobb arányban mentek el szavazni, és elsöprő fölénnyel választották újra Wittinghoff Tamást, sőt – eddig példátlan módon – a Budaörs Fejlődéséért Egyesület jelöltjei az összes egyéni körzetet megnyerték.

Ha így néz ki egy város, amelynek vezetői nem lopnak, akkor hogy nézne ki egy ország, amelynek vezetői nem lopnának huszonöt éve? És nem szórnák a pénzt hülye passzióikra vagy indulataik szabad kiélésére. Például arra a tízmillió forintos büntetésre, amit az Emberi Jogok Európai Bírósága rótt ki a magyar államra, mert Kövér László uram nem bírt az indulataival, és megbírságolta a parlamenti ülésteremben molinókat fölmutató LMP-s és PM-es képviselőket. Ez a tízmillió számomra elviselhetetlenül sok, ha egy habzó szájú kényúr nem a saját zsebéből fizet saját hülyeségéért, hanem az én adóforintjaimból. A stadionokra költött százmilliárdok is fájnak, ha annyi bennük a racionalitás, mintha a budit csempéznék ki aranylapokkal. Mindez azonban aprópénz az államilag szervezett és az adóhatóság által kivitelezett intézményes korrupcióhoz képest.

A korrupciót kutató Jancsics Dávid szerint egy állami megrendelés esetén 40-50 százalékot kell a vállalkozónak tejelnie, de találkozott már olyannal is, hogy 80 százalékot. Ez körülbelül azt jelenti, hogy mindent, ami az elmúlt évben közpénzből épült, feleannyiból is föl lehetett volna építeni, így tehát kétszer annyi út, kórház, iskola, bármi épülhetett volna. Vagy ha annyi nem kell ezekből a jószágokból, lehetett volna másra költeni, például az egészségügy, a közoktatás, a felsőoktatás, a tömegközlekedés, a közbiztonság színvonalának emelésére. Mint Budaörsön.

A baj azonban ennél is nagyobb. Mert a strómanok közvetítésével huszonöt éven keresztül ellopott fél költségvetésből származó haszonnal a strómanok nem bővítették a termelést, nem teremtettek új munkahelyeket, hanem kifizették osztalékban. Néhányan a kimutatható jövedelmüknél nagyobb értékű lakást vettek, vagy a kimutatható jövedelmüknél nagyobb lábon élnek, de ez semmi azokhoz a milliárdos osztalékokhoz képest, amelyek kifizetésük után felszívódnak. Talán az országból is kiviszik, hogy nagyobb biztonságban legyen a svájci magánszámlákon.

Ha ezt az ellopott pénzt az ország javára fordították volna, az egész ország úgy nézhetne ki, mint Budaörs.

 

Andor Mihály / gepnarancs.hu (Címlap: Budaörs - Városháza - Forrás: gepnarancs.hu)