Kustán Magyari Attila, a szerző teszi fel a kérdést!

1./ Arra ugyan nem találtam az írásban választ, hogy a szerző szerint miért rosszul feltett a kérdés, de – egészen más szempontból – valóban az!

A „konteók”, magyarul az összeesküvés-elméletek (miért kell orrba-szájba a konteo szót használni, amikor van rá tökéletes magyar kifejezés?) létéből és hatásukból eredő problémát ugyanis nem lehet megoldani!

2./ Az összesküvés-elméleteket és hatásukat nem kell valami szenzációs novumként kezelni! Ezeknek a történelem során se szeri, se száma nem volt, részben megmagyarázhatatlan jelenségek, részben politikai manipulációra való felhasználásuk miatt.

Ehhez nem kell a kapitalizmusra, különös tekintettel a XXI. századra fókuszálni, információs forradalom ide vagy oda!

Egyetlen példaként gondoljunk a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című, bizonyítottan az Ohrana, a cári titkosrendőrség által hamisított iromány évszázados világkarrierjére, melyre Hitler is hivatkozott, és a Kajászószörcsögön élő Kovács 23. János ma is mélyen hisz a valóságtartalmában, anélkül, hogy a forrás eredetét ismerné!

3./ Mindkét fél használja a dezinformációs csatornákat és trükkköket a saját céljai érdekében.

E megállapítás igaz, de azért egyenlőségjel mégsem tehető, mondjuk a NYT és a Magyar Nemzet, vagy a YouTube-ot és a Facebookot elöntő orosz propagandisztikus hírhamisítások és álvideők közé!

Nem létezik objetív sajtó és sajtószabadság?

Abszolút objektív/pártatlan nem létezik.

Mint ahogy minden szó, amit leírunk, akarva-akaratlanul is tükrözi a gondolkodásmódunkat, a mentalitásunkat, a nézőpontunkat! Ilyen értelemben minden leírt szó szubjektív!

Szándékosan, esetleg a megtévesztés céljából, vagy csak, mert emberek vagyunk.

Azoban jelentős különbségek tehetők: Az újság nem csak kommentárokból, elemzésekből, hanem hírekből is áll!

Mezítláb, kommentár nélkül közölt hírekből. (Igaz, elhallgatottakból is.)

Abból pedig információhoz jut és kiokosodhat, aki akar!

A demokratikus országokban működő sajtó továbbá sokszínű, ellenvéleményeket, ellentétes álláspontokat megfogalmazó sajtótermékek tömegéből tevődik össze, mint a színkép.

Nem úgy, mint nálunk, ahol a független, avagy ellenzéki sajtó alig jut el valakihez, a rádió és a tévé pedig egyáltalán nem ad teret a kormány számára kényelmetlen híreknek és a másként gondolkodóknak. sőt rockzenészek (Bródy, Koncz Zsuzsa) produkcióinak sem.

E kétféle helyzetet azzal a jelszóval egyenlősíteni, hogy mindkettő a globális kapitalizmus terméke, és azt védi, elnézést a hasonlatért, körülbelül akkora marhaság, mint amivel Rákosiék hozakodtak elő: „minden zsák búza egy csapás az imperializmusra” és társai).

Hosszan kifejti még a szerző a minőségi oktatás hiábavalóságát az összeseküvés-elméletek ellen, mivel a minőségi oktatás is a kapitalizmus terméke.

E gondolatmenet felfejtését túlságosan fölöslegesnek és fárasztónak tartom!

3./ A szerző a „rosszul feltett kérdésre” kivitelezhetetlen választ ad.

Az Idegen szavak és kifejezések szótára segítségével egyszerű, egyetemet végzett halandó is eligazodhat benne (bár nem nagyon érdemes):

Az alufóliás kamasz és a jólfésült EP-képviselő konteóit nem fektcsekkelt cikkek linkelésével (Na, bazdmeg! -szakad ki belőlem) érdemes szembeállítani, mert az információ megbízhatósága fölötti kontrollt rég elveszítettük (ha ugyan valaha birtokoltuk is.

Ehelyett szerveződni kell, hús-vér, informális, átlátható, horizomtálisan épülő hálózatokban részt venni, és azt követelni, hogy a politikai és gazdasági életben is ez történjen! A tőke absztrakciójával szemben nem másikat kell állítani, hanem rámutatni arra, hogy minden absztrakció mögött emberek állnak, akikkel szemben gyakran jogos a gyanakvás, hogy összeesküdtek.

A konteók talaja tehát a valóság, még akkor is, ha a termésük folklór.

Nem elég a termés hamisságára rámutatni, a talajt kell ápolnunk.”

Jézus, Mária! Hát, ehhez nincs mit hozzátenni! Csak elvenni lehetne belőle!

Az egészet!

Nekem erről a dolgozatról (mostanában hemzsegnek az ilyesfajták a Mércében) sajnálatos módon A régi idők focijában a Kern Nadrás által (zseniálisan) alakított labdaszedő-pótkapus, mellesleg forradalmár-agitátor kölyök ugrik be, amint éppen hasonló zöldségekkel tömi a társai fejét – minden látható eredmény nélkül – a kispadon.

Esetleg Švejk, aki az őt kihallgató, „jóságos arcú” rendőrinspektornak, aki azt firtatja, hogy miért agitált a háború ellen a kocsmában, azt magyarázza, hogy „én kérem, tisztelt rendőrnyomozó úr, semmiféle agit nem álltam!”

Hát, ennyi!