h i r d e t é s

Mások imitálása

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Mások imitálása

2020. október 29. - 19:02

 

„Az utánzás a talpnyalás legkomolyabb formája, amivel a középszerűség fizetni tud a nagyságért” (Oscar Wilde).

Az embereknek mintákra van szükségük. Ez normális. Az értékvesztés ott következik be, ha ezek a minták divatot, trendet követnek, nem értéket. Hol a határ? Ez nagy kérdés.

Emlékezzünk, hogy az Iszlám előtti időszak, amit Tudatlanság (Dzsahiliya) korának hívunk, olyan mintákat követett, ahol a nők használati tárgyak voltak, törzsek egymás közti harca döntött el a dominanciát, majd törzsön belül ez a dominancia elv alakította ki a hierarchiát és ennek voltak íratlan hagyományai. Ebben a rendszerben a rendezőerő a virtus (muru’ah), büszkeség, identitás, az ego ereje, mások feletti uralkodási vágy volt, ami utat nyitott az erőszaknak, fosztogatásnak, alá és fölérendeltségnek. Ez akkoriban nem tűnt fel senkinek, hiszen ez volt a norma, eszerint alakult ki a törzsi társadalom. Ennek nyomát találjuk versekben, melyek kardról, csatákról, vitézségről szólnak. Ez az időszak mindenki számára ismerős lehet, hiszen minden nép történelme átment ezen a szakaszon. Csak egyes népek ezt szégyennek, mások nemzeti büszkeségnek élik meg attól függően, hogy milyen körítésben tálalják fel számukra.
Az Iszlám történelmében ezt az időszakot gyökeresen felforgatta egy próféta, aki Mohamed (béke reá) névre hallgatott és Isten szavát követte. Mohamed a kor hagyományai szerint öltözött, fehér dzsellabiyát hordott, szakállat viselt, turbán volt a fején, földön ült és tanított. Az általa hirdetett Isteni kinyilatkoztatások eltörölték a Dzsahiliya korát, a virtust, identitást és egót felváltotta az Egy Istennek való behódolás, nemek közti egyenlőség, harcok beszüntetése, kompromisszumok keresése, saját kapzsiságom leküzdése, belső békém megteremtése, életem összehangolása másokéval és a teremtéssel. Az emberek rájöttek, hogy az új protokoll, ami a belső békén, őrizkedésen alapszik, sokkal nagyobb hatalom, mint az erőszak, amivel csupán kicsinyes célok valósíthatók meg, azok is rövid távon. Hiszen a régi rendben ma én győzök mások felett, holnap mások győznek felettem. Mohamed (béke reá) után tanítását követői, hagyományának terjesztői vagy háza népének leszármazottjai vitték tovább, akik fehér dzsellabiyát hordtak, szakállat viseltek, turbán volt a fejükön, földön ültek és tanítottak. Ezzel semmi baj, hiszen tanulni attól kell, aki tud:

… Kérdezzétek az Üzenet vivőit, ha nem tudjátok! (Korán 16:43)

Idővel jöttek a bajok. A tanítók nem mindig tanították azt, amit és ahogy Mohamed (béke reá) szándékozott. Más vallásoknál a Szentírást írták át, az Iszlámban erre nem volt lehetőség, így a Korán versei és a hadiszok mellé olyan interpretációkat adtak, melyek a tanítók egyéniségét jobban sugározták, mint a Korán eredeti szellemiségét.

Ó, kik hisznek! Ne fogadjatok bizalmatokba (másokat) magatokon kívül, hogy ne sikerüljön gátat vetni nektek fondorlattal. Azt szeretnék, ha romba dönthetnének titeket. Szájukból gyűlölet hangzik, de mit keblük rejt, nagyobb. Kinyilvánítottuk néktek Áyáinkat, hogy felfogjátok. (Korán 3:118)

Itt a „magatokon kívül” a saját józan eszeteket, ill. azokat a tanítókat jelenti, akik tiszta szándékkal vezetnek titeket az úton.

Majd szépen, fokozatosan beköszöntött az az idő, amikor a tanítók, hittudósok földön ülve, dzsellabiyát hordva, szakállat viselve, turbánnal a fejükön visszacsempészték a Dzsahiliya értékrendjét Iszlám címszó alatt. Újból a virtus, büszkeség és ego vette át a vezető szerepet. Színre lépett az uralkodási vágy, felsőrendűség, dominancia, ami újfent erőszakkal keres magának helyet. Nem marad más, csak a földön ülés, szakáll, turbán, dzsellabiya, amit tévesen szunnának hívunk, mert Mohamed (béke reá) ezeket hordta. Csak a lényeg marad el: tanítása, szellemisége.

Beköszöntött az Iszlám Haram korszaka. Ez azt jelenti, hogy a fehér dzsellabiyás, szakállas stb. a földön ülve mindenre csak azt mondja, Haram (tilos)!
Vegyük sorra. A nyugat Haram! A nyugat szelleme fellazítja a muszlimok erkölcsét, felkorbácsolja az érzékiségüket, rossz szokásokat gyökereztet bennük.
Keresztények, zsidók Haram! A Korán 5:51 versére hivatkozva el kell vetni velük az együttműködést! (Pedig az 5:51 magyarázata teljesen más). Hitetlenek, ateisták élből Haram!
Síiták Haram! Szunniták Haram! Más irányzathoz tartozók Haram! Szaúdiak Haram! Irániak Haram!
Akkor mi nem Haram? Hát ő, az a balfasz, aki földön ül és az egész Iszlámból csak a fehér dzsellabiyát, turbánt, szakállat vette át, közben nagyokat böfög, taknyát hangos orrfújással a csapba üríti, néz maga elé, ontja a hülyeségeket, gyűlöletet kelt minden irányban, ő egyedül nem Haram!
Te meg ott ne mosolyogj, mert ugyanezt a történetet el lehet mondani rabbival, püspökkel és mással.
Ők mind időutazók, ami önmagában nem baj. Ez csak akkor probléma, ha tömegeket akarnak visszacibálni a régmúltba.
Tévedés ne essék! Egy jelenséget említettem fel és nem állítom, hogy mindenki, aki szakállat visel, fehér dzsellabiyát hord, ilyen. Sokan vannak köztük is tiszteletreméltó emberek. Írásom értékrendeket céloz, nem egyes embereket.
Mi a továbblépés? Az, hogy ideje az embereket nagykorúnak tekinteni. Ebbe azt is beleértem, hogy nem zombikról, hanem emberekről szólok, akik tudatossággal rendelkeznek. Ha ez kialakul, ők eldöntik, mi a jó nekik. Az imitációnak a külsőségek átvételére irányuló formái, ha azok mögött nem célszerűség áll, nem logikusak. Mert egy sivatagi országban a dzsellabiya jobb viselet, mint az öltöny.
Csupán az Iszlámot dzsellabiya szinten tanítani és felfogni nem célszerűség, hanem időutazás. Ha pedig a külsőségek mellett az Iszlám a Dzsahiliya tartalmával töltődik fel, akkor enyhén szólva hitelességi kérdéseket vet fel. Ez egyfajta imitáció, ami valójában a hit tévútra vezetése, kiüresítése.

Irományaim, melyekben bepillantást szándékozom adni az Iszlám jogi, pénzügyi szociológiai elveibe, együttélési szokásokba és ezer másba azt célozzák, hogy bemutassam mennyire nem gagyi ez az egész! Egy hatalmas rendszerről beszélünk, aminek ezer ága van és mind külön egy-egy tudástár. Ha csak azt tudtam érzékeltetni, mekkora terjedelemről van szó és nem az ezerszer ismétlődő lerágott csontokat, az imát, böjtöt, ádhzánt (müezzin imára szólítása), Korán olvasását mutatom be, akkor talán büszkébbek lehetünk mi magunk is kincseinkre és a kívülállók sem tartanak olyan kőkorszakinak minket. Ettől függetlenül az ima, böjt stb. nagyon fontosak, de a spektrum nem ez!

Tényleg sokminden elvonzza a muszlimokat az Iszlámtól egy „nyugati életmód” követése során. A kényelem, pillanatnyi örömök felajánlása, a nyugat bunkó üressége, értékeinek etalonként történő hirdetése, melyet intelligencia és tudás néven ad el, sokakat megtéveszt. Ebben a zűrzavarban ne mi, muszlim hitmagyarázók növeljük ezt a spirituális primitívséget. Nem bunkóságban, primitívségben kell versenyezni a nyugattal, mert ebben a tekintetben valóban győzelemre állunk.

Váltsunk és imitáció helyett, ami Oscar Wilde szerint a középszerűség fizetőeszköze talpnyalás formájában a nagyságért, kövessünk egy tudatos tisztaságot, jöjjön az belülről, vagy kívülről.
Felfedezésre váró értékek mindenhol vannak és ezek nincsenek felcimkézve. Csupán egy belső értékmérő (fitrah) alapján tudjuk eldönteni, hogy rosszak, vagy jók.

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s