Első pillantásra úgy tűnik, hogy Ön a katasztrófáért felelős gyár vezetőinek oldalára áll, miközben – sajtóhírek szerint – a károsultak, illetve a halálos áldozatok hozzátartozói alig kaptak kártérítést. Miért ezt a pozíciót foglalta el, és mikor, milyen jelekből észlelte, hogy a büntetőeljárás nem úgy alakul, ahogy szakmailag elvárható lenne? 

– Ketté kell választani a gyár, mint jogi személy polgári jogi felelősségét és a 15 vádlott büntetőjogi felelősségét. A polgári perekben a MAL Zrt.-t perlő károsultak csaknem mindegyikének kártérítést ítélt meg a bíróság, mert a gyárnak úgynevezett „objektív” felelőssége van. A büntetőeljárásban azonban nincs ilyen objektív felelősség, ott azt kell vizsgálni, hogy személy szerint valamelyik, vagy akár mindegyik vádlott bűnös-e a gátszakadás bekövetkeztében. Már a tárgyalást előkészítő ülésen felmerültek kérdések a vádirattal, a jogi minősítéssel és a kirendelt szakértőkkel kapcsolatban. Emellett már a vádirat is meglehetősen kusza és áttekinthetetlen volt, nem derült ki belőle, hogy a vádlottak felelősségét az ügyész konkrétan mire alapozza.

Hány per zajlik az iszapkatasztrófa ügyében?

– Szám szerint nem tudom megmondani. Sok károsult indított polgári pert a – most már felszámolás alatt álló – MAL Zrt. ellen, ezeket többnyire a károsultak meg is nyerték. Folyik a büntetőper és emellett folynak úgynevezett közigazgatási perek. Ez utóbbiak amiatt, mert a környezetvédelmi hatóság 135 milliárd forint környezetvédelmi bírságot szabott ki a MAL Zrt. ellen és ezt a gyár a bíróság előtt megtámadta. Ilyen nagyságrendű bírság magyar viszonylatban teljesen szokatlan, önmagában alkalmas a gyár anyagi tönkretételére. Emellett még kisebb összegű bírságokat is kiszabtak a gyár ellen a környezetvédelmi hatóságok, melyeket a gyár szintén bíróság elé vitt.

Sándor Zsuzsa

„Valóban azokat vádolta meg az ügyészség, akik tényleg bűnösök? Vagy a politika beavatkozott volna a büntetőeljárásba?” Ezek az Öntől idézett mondatok költői kérdéseknek látszanak. Kiket kellett volna megvádolni, ha nem a gyár menedzsmentjét?

– Erre a kérdésre volt bíróként nem válaszolhatok. A bíró csak azokkal szemben hozhat ítéletet, akiket az ügyész megvádolt, és nem nevezhet meg olyan személyeket, akik szerinte – esetleg – felelősek a katasztrófáért. Azt mondhatja ki, hogy a megvádolt személyek bűnösök-e vagy ártatlanok. Azt azonban érdemes tisztázni, hogy a gyár menedzsmentje – csak azért mert ők a menedzsment – automatikusan nem tekinthető bűnösnek. Csak akkor felelnek büntetőjogilag a katasztrófáért és annak következményeiért, ha ezeket az ő bűnös tevékenységük vagy mulasztásuk okozta, és ezáltal megvalósítottak olyan magatartást, amelyet a büntető törvénykönyv büntetni rendel.

Ezek szerint az, hogy üzemeltettek egy gyárat, aminek a katasztrófája emberéleteket követelt, nem elég ok a büntetésre. Fordítsuk meg a dolgot. Mit kellett volna elkövetni ahhoz, hogy büntetőjogi felelősséget is meg lehessen állapítani? Mondana néhány példát?

– A büntetőjogi felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a vádlott szándékos, vagy gondatlan magatartása és a katasztrófa között okozati kapcsolat van. Ebben az esetben például, ha nem tartják be az Egységes Környezethasználati Engedélyben előírt szabályokat, és ez vezet a gátszakadáshoz, emberek halálához, vagyontárgyak megsemmisüléséhez vagy/és a környezet károsodásához. Vagy bármely, a gyár működésével kapcsolatos hatósági előírást akár szándékosan, akár gondatlanul megszegnek, és emiatt következik be a kazetta tönkremenetele.

Az imént azt mondta, bíróként nem nevezheti meg, kiket kellett volna megvádolni. Magánemberként is érdekel a véleménye, akár konkrét nevek említése nélkül. Ha a gyár vezetése nem hibázott, akkor ki hibázott: aki nem jelezte az évenkénti ellenőrzésekkor, hogy baj lehet? Aki eleve úgy tervezte és építette meg a tározót, ahogy az a MAL-hoz került? Vagy van olyan, hogy senki nem felel egy ilyen katasztrófáért?

– Elvileg lehetséges akár az is, hogy senki sem felel. Ha egy természeti katasztrófa következik be, nyilván nem vonható senki felelősségre, hiszen azt nem emberi mulasztás okozza. Ha bebizonyosodna, hogy hibáztak a tervezők, hibáztak az építők, ők lehetnének felelősök – hozzátéve azt, hogy velük szemben senki sem emelt vádat. Lehet felelős az a hatóság is, amelyik kiadta a működési engedélyt, illetve ellenőrizte a kazetta működését, persze csak akkor, ha a hatóság nevében eljáró személy megszegett valami olyan szabályt, amelyet számára a munkaköre, vagy a törvény előírt.

Térjünk vissza a politikai befolyásolásra! 2010. október 11-én Orbán Viktor parlamenti bejelentését az „emberi mulasztásról”, a MAL vezérigazgatójának letartóztatásáról, és a bűnösök gyors megbüntetésének igényéről nagy tapssal fogadták a kormánypárti képviselők. A későbbiek során voltak jelei annak, hogy a politika beavatkozott a büntetőeljárásba?

– Orbán bejelentése eleve meghatározta a nyomozati hatóság munkáját. Emellett – egy jogállamban elfogadhatatlan módon – egy hónappal az iszapömlés után, november 5-én egy kormányhatározat került nyilvánosságra, amely a MAL Zrt.-t nevezte meg az Ajka térségében 2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa károkozójának. Ekkor még a katasztrófa okairól sem készültek el a végleges szakértői vélemények, vagyis még nem lehetett tudni, hogy miért szakadt ki a gát. Parlamenti bizottságot is felállítottak, amely szintén „felelősséget” állapított meg. Ehhez egy parlamenti bizottságnak sincs egy jogállamban felhatalmazása, nem az ő kompetenciájuk büntetőjogi kérdésben dönteni. A károkozás, vagyis akár a polgári, akár a büntetőjogi felelősség kérdésében – az okok feltárása után – csak a bíróság dönthet és nem a kormány, vagy a képviselők egy csoportja.

Ön végigkísérte az évek óta zajló eljárást, és azt állítja, hogy a nyomozást a politikának való megfelelési kényszer vezette, a nyomozók befolyásolták az ügybe bevont szakértőket. Konkrétan mi történt, milyen értelemben befolyásolták a szakértőket, és ez hogy derült ki?

– A nyomozóhatóság az ügy bonyolultságához képest elképesztően rövid idő alatt lezárta a nyomozást, mert erre késztették őket. A kirendelt szakértők többsége nem igazságügyi, hanem úgynevezett „eseti” szakértő, ami szintén nem a szokásos büntetőjogi gyakorlat. Volt olyan szakértő, aki a tárgyaláson nyíltan elmondta, hogy a nyomozóhatóság nyomást gyakorolt rá annak érdekében, hogy az ő szájízüknek megfelelő szakvéleményt készítsen. Több szakértőt ki kellett zárni a tárgyalás során az ügyből, mert elfogultak voltak. A tárgyaláson csaknem valamennyien módosították a nyomozás során készített szakvéleményüket. Számos tanú ugyancsak módosította a nyomozás során tett, a vádlottakra terhelő vallomását. Mindez komoly nyomozati hiányosságokra, illetve a nyomozók részéről a tanúk és szakértők befolyásolására enged következtetni.

Miért nem mondhatták el a vádlottak a nyomozati szakaszban az észrevételeiket? Akadályozták őket ebben?

– Igen. A vádlottak többször kérték a nyomozás során, hogy kérdéseket tehessenek fel a szakértőknek, hogy bizonyos ellentmondásokat már akkor tisztázni lehessen. Formailag a nyomozóhatóság „elbírálta” ezeket a kérelmeket, de valamennyit elutasította. Ha engedte volna, hogy a vádlottak az észrevételeiket már akkor megtegyék, nem a bíróság előtt kellett volna csaknem három éven keresztül lefolytatni azt a teljes bizonyítási eljárást, amelyet a nyomozás során elmulasztottak.

Ismét Önt idézem: „Az ügyész – mondvacsinált eljárásjogi kifogással – meg akarta akadályozni, hogy Bakonyi Zoltán, a MAL Zrt. cégvezetője, az ügy elsőrendű vádlottja egy prezentációt vetítsen le a gyár működéséről és a gyártási folyamatról, amivel korlátozta volna védekezéshez való jogát.” Végül mégis bemutathatta az érveit.

– Igen, bemutatta a prezentációt, mert a bíró elutasította az ügyész teljesen megalapozatlan érveit. A büntetőeljárási törvényben ugyanis semmi sem tiltja, hogy a vádlott olyan módon védekezzen, ahogyan akar. Szabó Györgyi bíró fantasztikus felkészültséggel, minden eljárási szabályt betartva, a vádlottaknak a védekezés lehetőségét hiánytalanul biztosítva vezeti a tárgyalást.

Egy laikus számára logikus, hogy a gyár vezetőit terheli a felelősség. A vádlottak szerint mi történt, ki a felelős? Őket terheli bármilyen felelősség?

– A vádlottak valamennyien ártatlannak vallják magukat. Megjegyzem, hogy nemcsak a menedzsmentet vádolta meg az ügyész, hanem – kissé ötletszerűen – az igazgatótól a gátőrig azokat, akik éppen aznap dolgoztak. Csak példaként említem, hogy megvádolta a menedzsmentnek azt a német tagját is, akinek feladata a gyár külkapcsolatainak ápolása volt, nem is tud magyarul és köze nincs a technológiai folyamatokhoz. A szakértői vélemények gyakorlatilag egybehangzóak voltak abban, hogy a vörösiszap-kazettát rosszul tervezték, rossz volt a kivitelezés, iszapos altalajra építették, továbbá a kazettában tárolt vörösiszap kémiai reakcióba lépett az altalajjal – úgynevezett kationcsere ment végbe.

Ez utóbbit egyébként csak a katasztrófa után lehetett megállapítani. Mindennek következtében az altalaj megcsúszott és a gátfal úgynevezett ridegtöréssel kiszakadt. A vádlottak már a kész kazettát vették át a privatizáció során, és azt állítják, hogy ezekről a rejtett hibákról nem tudhattak. Továbbá azt is állítják, hogy a katasztrófának semmiféle előjele nem volt, azt elhárítani nem lehetett. A kazetta 29 éven át gond nélkül működött, és az elsőrendű vádlott, a MAL vezérigazgatója ebből mindössze az utolsó két évben vette át a gyár vezetését. A vádlottak – ellentétben az ügyészi váddal – azt is állítják, hogy az üzemeltetés során minden előírást betartottak, a hatóságok rendszeresen ellenőrizték őket és soha semmiféle szabálytalanságot nem tapasztaltak a gyár működtetése során. 

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy végül felmentik a vádlottakat?

– Nem vállalom, hogy jóslásokba bocsátkozzam. Egyelőre bármi elképzelhető.

Milyen „üzenete” lenne Ön szerint annak, ha felmentik a vádlottakat egy nyolc halálos áldozatot követelő katasztrófa után?

– Nem szabad, hogy a bírót akár a politika, akár a közvélemény befolyásolja. A bírónak nem feladata azt vizsgálni, hogy a közvélemény számára milyen „üzenete” van az ítéletének. Neki csak arról lehet és kell döntenie, hogy az előtte álló 15 embernek, vagy azok bármelyikének a bűnössége ítéleti bizonyossággal megállapítható-e. Ha bizonyítottnak látja, elítéli őket, ha kétség merül fel, felmenti őket.

Kártérítés: felemás eredmények

Májusban hirdetett ítéletet a Győri Ítélőtábla a vörösiszap katasztrófával kapcsolatban indított kártérítési perben: a 67 fős pertársaság összesen 500 millió forintot kért, ám kiderült, csak 11 károsult igénye volt megalapozott, így a MAL Zrt.-t ebben a perben 33 millió forint megfizetésére kötelezték. Magyar György ügyvéd körülbelül harminc másik károsultat képvisel: mint lapunknak elmondta, húsz ügyben már nyertek, és a kifizetések is megkezdődtek.

atv.hu (HETEK)