A vita nem meglepő, hiszen Magyarországon áprilisban parlamenti választások lesznek, és Piketty épp a magyar kormányt minden fronton támadó brüsszeli technokraták és ellenzéki sajtó egyik méregfogát húzta ki azzal, hogy kiszámolta: Magyarországról több profit megy nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön.  

Piketty cikkét a Mandiner.hu Makronóm rovatának szerkesztői is nagy részletességgel kivonatolták, és kiegészítették a magyarországi Neumann János Egyetem docensének szakmai véleményével is. Az érdekes és nagy figyelmet érdemlő felvetést az Origo.hu is átvette, később pedig a HVG gazdasági hetilap hasábjain bírálták. A politikai indíttatású vita, úgy tűnik, így is elkerülhetetlen volt. De nézzük, mit is állított Piketty.  

Külföldi tulajdonú vállalatok  

A közép-európai országok a rendszerváltás után afféle csodaszerként, mindenre megoldást nyújtó eszközként tekintettek a privatizációra. (Ez alól talán csak Szlovákia volt kivétel, ahol a vadprivatizáció éveit egy maffiával és titkosszolgálatokkal szorosan együttműködő kormányzat jellemezte, és emiatt a magánosítás folyamata sok tekintetben eltért szomszédaitól).  

Magyarország azonban a kapitalista piacgazdaság átvételének éltanulója volt, és míg Lengyelországban szociális elvárások és a szakszervezetek követeléseit figyelembe vevő intézkedések fogták vissza a magánosítás mértékét, addig az Magyarországon szinte akadálytalanul zajlott le. Ennek eredményeként azonban kialakult a duális gazdaság:  

amelyben egy nagyon versenyképes multinacionális szektor ural akár teljes iparágakat, vagy válik a legfőbb foglalkoztatóvá több településen  

fogalmaz a Mandiner.hu, hozzátéve, hogy az ilyen piaci hatalmi koncentráció okozta azt, hogy a külföldi vállalatok alulfizetik a dolgozóikat a magyar cégekhez képest, és a megtermelt jövedelemből kisebb hányadot fizetnek ki bérként.  

„Ha a külföldi és hazai tulajdon aránya felborul, akkor a tőke és a munkajövedelem elosztásának aránytalanságai is növekedhetnek”

– mondta erről György László, a Századvég vezető közgazdásza.  

Hogy ez utóbbit hogyan kell elképzelni, azt György László – aki egyben a Neumann János Egyetem docense – már a kevésbé szakmainak nevezhető vita kirobbánására reagálva írt cikkében fejtette ki:

A bérhányad, vagyis a bérek részesedése a megtermelt jövedelemből 65 százalék közelében alakult három évtizeden keresztül a második világháború után. Ez volt a fejlett nyugati világ harmonikus fejlődésének egyik fontos sikertényezője: maradt pénz a tőkénél az értékcsökkenés fedezésére, a munkavállalóknál fogyasztásra és a költségvetésekben a nagy elosztórendszerek finanszírozására. Ez az arány csökkent a fejlett világban 55 százalékra, a V4-ekben pedig 45 százalékra az elmúlt négy évtizedben.  

A fejlett nyugatinál alacsonyabb bérarányunk egyik fő oka, hogy a növekvő tőkejövedelmek jelentős része külföldre áramlik, vagy ahogyan Piketty és szerzőtársai fogalmaznak pontosan és lényeglátóan, „a közép-európai országok többségében külföldi tulajdonú gazdaságokká” változtak.  

- magyarázza a közgazdász.

Elhagyja az országokat a profit  

A Visegrádi Négyek közül Magyarországról és Csehországról áramlott ki a legtöbb jövedelem külföldre 2010 és 2016 között, Lengyelország és Szlovákia e tekintetben jobban áll.  

Thomas Piketty és szerzőtársai számításai szerint ráadásul a legtöbb külföldi tőkejövedelem nem a ’90-es években vándorolt ki a V4-es országokból, hanem 2005 és 2015 között, vagyis az uniós csatlakozás után. És ez igaz olyan közép-kelet-európai országokra is, mint Románia és Szlovénia – bár kisebb mértékben, mint Magyarország esetében.  

György László pedig hangsúlyozta, hogy Piketty adatai megerősítik egy korábbi lengyel kutatás eredményeit, amely szerint  

2012 körül megmutatta, hogy az uniós források több, mint fele végül visszaáramlik a nyugati országokba. Így az uniós támogatások nagy részben a nyugati nagyvállalatoknak nyújtott közvetett támogatásnak tekinthetők, a közép-európai országokon keresztül

A haszonélvező Nyugat-Európa  

A migránsokat folyton elutasító V4-eket az a vád éri állandóan, hogy nettó kedvezményezettjei az uniós kasszának, márpedig ha nem fogadnak be migránsokat, akkor Nyugat-Európa elzárja a pénzcsapokat.  

Az érvelés azonban nem más, mint populista, a nyugat-európai választókat hergelő balliberális megnyilvánulás, hiszen a kelet-európai országok kevesebbet kapnak vissza a Nyugattól, mint amiről lemondtak piacaik megnyitásával és a privatizációval. Piketty kutatása ugyanis bebizonyította, hogy például Magyarországról 2010 és 2016 között a GDP 7,2 százaléka áramlott ki, vagyis ennyivel csökkentette a külföldi tulajdonú gazdaság a nemzeti jövedelmet.  

A Magyarországra érkező éves nettó támogatások átlagosan épphogy elérték a magyar GDP 4 százalékát.  

Szlovákiában a beáramló uniós pénzek a GDP 2,2 százalékát tették ki, szemben a profit- és tőkejövedelmek kiáramlásának 4,2 százalékos mértékével.  

Azt a cikkek szerzői is leszögezik, hogy egy teljesen önálló magyar, szlovák, lengyel, cseh gazdaság valódi gazdasági erejéről nincs értelme vitát folytatni, hiszen uniós források nélkül is ezer szálon kötődünk a nyugat-európai (és keleti) piacokhoz. Ez azonban azt is jelenti, hogy nincs értelme túlbecsülni az uniós források értékét sem, amely, ha mérlegre teszünk, összességében alulmarad a hozott áldozatokkal szemben.

Forrás: Mandiner.hu

Ezért alacsonyak a bérek  

A közép-európai országok alacsony bérszínvonala mögött Piketty többek között épp a tőkekiáramlást is ott sejti. Ahogy azt fentebb említettük a magyar (és V4-beli) munkások részesedése a gazdaság jövedelméből 10 százalékkal alacsonyabb, mint Nyugaton (ott 55 nálunk 45 százalék). Közgazdász értelmezésben, Közép-Európában kevésbé éri meg dolgozni, mint Nyugaton.  

Az érem másik oldala, hogy az alacsony bérek magasabb profitrátát jelentenek a külföldi vállalatoknak. Piketty ezzel kapcsolatban leszögezte:  

„emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy a külföldi befektetők a piaci erejüket arra használják, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és így extraprofitot érjenek el”

És még egy dolog, amiről Piketty nem beszélt  

Piketty uniós forrásokra és a nyugati cégek profit-kimentésére vonatkozó kijelentése talán csak egyetlen dologról nem tett említést. A Körkép.sk tavaly Martin Schulz Közép-Európát támadó kijelentése kapcsán részletesen kielemezte, mennyi hozadékkal járt Nyugat-Európa számára a 2004-ben és 2008-ban uniós tagállammá váló országok csatlakozása.  

Az agyelszívás következtében százezrek vándoroltak nyugatra jobb megélhetés reményében, zömében szakmunkások, akik hiánya ma nagy mértékben fékezi a visegrádi országok gazdasági növekedését.  

A kelet-európai vendégmunkások azonban nem csak olcsó munkaerőt jelentettek. A 2004-es évet követő időszakban ezek a vendégmunkások jóval többet fizettek be az adott nyugat-európai ország kasszájába adók és járulékok formájában, mint amit kivettek – miközben az őshonos nemzetek többet költöttek, mint amit megtermeltek (főleg demográfiai okokból).  

Csak Németországban a 2004 után csatlakozott országokból odavándorolt munkások évi 40 milliárd euróval többet fizetnek be, mint amennyit kivesznek (egészségügyi ellátás, családi pótlék és egyéb juttatások címén). Szlovákia 2007 és 2020 között összesen 25 milliárdnyi uniós támogatásban részesül, vagyis éves átlagban durván 1,8 milliárd euróban.

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt