A német FMCG (fast moving consumer goods, magyarul mindennapos termékekre szakosodott, kb. "vegyes-") boltok, mint a Lidl és az Aldi egy legutóbbi kimutatás szerint háromszor-négyszer akkora forgalmat generálnak egy alkalmazottra vetítve,

mint a magyar állammal baráti viszonyt ápoló magyar Coop- és CBA-hálózatok, és a különbség nem a cégek nagyságrendjében van, ami befolyásolná a beszállítóikkal szembeni pozícióikat.

Vannak apró különbségek a boltok elhelyezkedésében, termékkínálatában, korszerűségében, vásárlóközönségének erejében, még a hálózatok típusában is (diszkont vs. "kényelmi", de Úristen, mennyire semmi értelme ennek, ha a vevők "megelégszenek" a diszkont választékkal), ám hát éppen attól üzlet az üzlet, hogy ezeket jól kiválasztja.

A Coop nem mondhatja, hogy ja, kérem, mi szociális szolgáltató vagyunk, azért maradunk a falvakban, mert nem azok.

Tessék kivonulni, vagy átalakulni "slepp túrás" mozgó bolttá, ha ezen múlik a cég életképessége, egy biztos: az emberek meg fogják találni a módját, hogy beszerezzék a napi cikkeket máshonnan, ha tőlük nem megy.

De a különbség nem ezeken múlik, hanem ugyanazon, amiért a magyar gazdaság nem működik. Jól mutatja a dolog lényegét az a kérdés, amit egy kommentelőm tett fel:

de hát miért nem másolják le a magyarok a németeket.

Hát mert ez lehetetlen.

El lehet lesni egy két trükköt az árukihelyezésre, lehet tréningezni az alkalmazottakat, hogy mosolyogjanak stb. de magát a rendszert és főleg a kultúrát, ami az előbbieknek értelmet ad és fenntarthatóvá teszi őket, nem lehet lemásolni -- ezekhez évtizedek szisztematikus, vevő- és szolgáltatás-központú gondolkodása és gyakorlata (folyamatos fejlődés) kell.

Ezt hozták be ide az említett hálózatok, ami miatt -- és nem másért -- kiverik a szegény magyar vállalatokat a saját piacaikról. 

Mármost én ismerem valamennyire a magyar kiskereskedelmet belülről is: egy tragédia.

A felszín mögött, amit mindenki lát -- a szutykos boltokat, a gyakran undorító húspultot, a szűk folyosókat, a délre elfogyó, eleve rossz minőségű pékárut stb, ez az átlag, amelynél van jobb és rosszabb

-- meghúzódik a munkavállalók kizsigerelése, a menedzsmentek praktikusan szocialista, beszerzési és tervgazdasági szemlélete, az ellátási láncaik gyengesége stb., de a végén ott van az, ami miatt -- hogy visszatérjek a címben feltett kérdésre

-- az egész gazdaság gyenge alapokon áll: a tanulási és folyamatos fejlődési képesség hiánya mikro- mezo- és makro- szinten is.

A mikro- (vállalati) szintű inkompetencia és a makrogazdasági önhazugság egyaránt a tanulásra való alacsony hajlandóság jele.

És miről szólna ez a tanulás a gazdaságban, csakúgy, mint az élet csaknem minden egyéb területén?

A másik ember (a gazdaságban a vevő) igényeinek eltanulásáról, a vele való együttműködésről és szemléleti szimbiózisról, a szolgálat öröméről.

A világgazdaságban egy nemzet versenyképességét döntően a szolgáltató szektora határozza meg (a logisztikától a fodrászokon át pénzügyi szolgáltatókig), amely a fejlett országokban a GDP 70%-át is meghaladja, de minden más szektor versenyképességének is egyre inkább az alapja.

A szolgáltatás bizonyos mentalitást és készségeket kíván, amelyek végtelenül gyengék Magyarországon és ez látványosan csapódik le a napi tömeges interface-eken, mint a kiskereskedelem.

A magyar Coop- és CBA-hálózatok, a poszt-szocialista szolgáltatási kultúra állatorvosi lovai, amelyeket többségükben elaggott, régi áfészesek üzemeltetnek vagy az ő szellemük diktál még mindig, és amelyben a vevőcentrikusság értelmezhetetlen fogalom.

A Lidl-t és az ALDI-t nem lehet lemásolni.

Ahhoz a német szolgáltatás központú tanuló társadalmat kéne lemásolni -- aminek esélyét a magyar kormány kitüntetett figyelme e speciális esetben is csak rontja. Az ilyesmi nem megy Parragh László utasítására és a multik fenyegetésével.

Ugyanezért amikor a rendes heti (egyre inkább már napi) kormányfői hőzöngést hallgatja az ember Magyarországról mint erős országról és középhatalomról, mindig ott az alternatíva, hogy sírjunk vagy nevessünk.

Ez az ember olyan, mintha egy vidéki Coop-bolt húspultjából osztaná az észt az ALDI német vezetőinek.

Aki pedig ebben "hajbókolást" lát a "multik" előtt, az költözzön be mellé. Mehet tőlem a pénztárba is. 

Összefoglalva, a lényegi folyamatok tehát ezek:

• vevői szemlélet,
• együttműködés,
• tanulás és folyamatos fejlődés,
• hatékonyság,
• kiválóság.

Na, ezek -- az alapok -- hiányoznak a magyar gazdaság reálfolyamataiból. Röviden, a piacgazdaság kultúrája.

A többi mind kozmetika.

Szerző: Béndek Péter/hafr.blog.hu