A „Miért buknak el a nemzetek?” egy olyan könyv, amit szintén érdemes a kezünkbe vennünk, még ha minden egyes állításával nem is értünk egyet. Komoly magyarázóerővel bír olyan jelenségekre, amelyekkel mindennap szembesülünk, sőt most, hogy Európa felé a határok nyitva állnak, és honfitársaink jelentékeny része ezen határokon túl keresi a boldogulást, így e jelenségekkel napi szinten szembesül. Miért gazdagabb az egyik ország, mint a másik? Miért vannak a világban olyan hatalmas egyenlőtlenségek? Igen remek könyv ez, amely temérdek történelmi példán keresztül illusztrálja, hogy egy ország miként alakult, milyen intérkedések vezettek ahhoz, hogy olyanná válljon, amilyenné lett. Szóval a történelmi megközelítés kedvelői számára komoly csemege, hisz betekintést nyerhetünk abba, hogy az Amerikai kontinens gyarmatosítása milyen intézményeket teremtett, amelyek aztán miként befolyásolták az így alakult országok jövőjét. Láthatjuk azt is, hogy lett Velence Európa leggazdagabb városállama, és hogyan hanyatlott ez a gazdagság. Szóval komoly könyv ez, amelyből remek tanúlságok vonhatóak le.

Befagdó vagy elnyomó gazdaság

A könyve egyik alapállítása az, hogy egy ország sorsa azon áll vagy bukik, hogy milyen politikai inzézményrendszer alakul ki az országban. Fontos állítás, politikai és gazdasági „pozíció” nem független. Ahol egy kisebb csoport ráteszi a kezét a politikai hatalomra, ott a gazdaság kisajátítása is be fog következni. A könyv egyik kulcsfogalma a befogadó és elnyomó intézményrendszer. A befogadó politikai intézményrendszer ismérve, hogy „előtérbe helyezi a magántulajdon biztonságát, a jogrendszer pártatlanságát és a közszolgáltatások ellátását, így azonos feltételeket teremt, és ilyen feltételek mellett az emberek csere- és szerződéses ügyelteket bonyolíthatnak”. És van még egy komoly feltétele a befogadó intézményrendszernek. Elhetővé kell tennie hogy a piacra bárki szabadon bejuthasson, és az emberek maguk választhassák meg a pályájukat. Ezek azok az inzétményi sajátosságok, amelyek a világ gazdagabb felén jelen vannak, és a szegénység sújtotta régiókból hiányoznak. „Ha egy üzletembernek azzal kell számolnia, hogy munkájának eredményét ellopják, kisajátítják, vagy tevékenységét mindenféle adókkal teljesen ellehetetlenítik, úgy alígha lesz motivációja arra,, hogy dolgozzon, nem is beszélve arról, hogy befektetésbe vagy innovációba fogjon”. Ezek tehát a befogadó intézményrendszer ismérvei, amelyek elengedhetetlen feltételei annak, hogy egy országban a jólét kialakulhasson.

A könyv állítása szerint van egy másik feltétel, a központi államhatalom léte. Ilyen intézmény nélkül nem alakulhat ki semmilyen magántulajdont tiszteletben tartó intézményi struktúra. Ezt jól illusztrálja azza, hogy Afrika történetében bemutatja, hogy amikor Európában már az államiság javában „zajlott”, addig Afrika közepén ilyen inzézmények nem nagyon alakultak ki (ahol meg kialakultak inkább ne alakultak volna). De a politikai központosítás nem minden. Jóléthez és nem elnyomáshoz akkor vezet, ha a már említett befogadó gazdasági struktúra politikai intézményei alakulnak ki. Így mindenki olyan munkát végezhet, amihez tehetsége van, ha van egy jó ötlete alapíthat rá vállalkozást, és esetleg lenyomhatja a konkurenciát, ha jobb nála, így a piacon egy jobb szereplő lesz jelen. Vagy legalábbis ösztönözheti a konkurenciát a fejlődésre. És itt el is jutottunk egy következő kulcsfogalomhoz ami a könyvben szerepel, ez pedig a gazdasági ösztönzők. Fontos fogalom ez, azt jelenti, hogy az épp regnáló politikai struktúra mire sarkallja a polgárokat. A Kongói Királyságban a XVII. században (ha jól emlékszem, nem biztos) az emberek nem ismerték a kereket. Ez mutatja, hogy milyen elmaradottságban éltek, és ennek az okát a könyv abban látta, hogy az elnyomás hihetetlen mértékű volt. A király még európai mércével mérve is jelentékeny hadsereget tartott fenn, amivel adó címén mindent elvett az emberektől. Így senki nem volt arra ösztönözve, hogy olyan dolgokat találjon fel, amivel a munkáját termelékenyebbé tehetné. Minek legyek termelékeny, ha úgyis kirabolnak? Ez nagyon jó negatív példa a politikai rendszerben jelen lévő gazdasági ösztönzők működésére. Ha a rendszer arra ösztönöz, hogy a képességeimet kibontakoztassam, akkor az végső soron jóléthez vezett. És erre úgy képes, hogy létrehozza a szabad gazdaságot, és garantálja a magántulajdon védelmét. Ilyen körülmények között létezhet az, hogy egy országban az emberek vállalkoznak, beruháznak, feltalálnak. Ha ezek a körülmények nincsenek, akkor az lesz, amit a világ szegény részén tapasztalni lehet.

A könyv mindenkinek ajánlott, könnyen érthető, könnyen követhető, és mindenek előtt komoly teória, amivel magyarázatot ad a világ helyzetére. Mindenben igaza van? Dehogy olyan elmélet nincs. Sok igazságot tartalmaz? Feltétlenül, és ennek fényében azokat a folyamatokat, amik ma Magyarországon zajlanak igen károsnak kell ítélnünk.

http://forrongo.blog.hu/