h i r d e t é s

Mit tartogat a jövő az EU jobboldali populistáinak?

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Mit tartogat a jövő az EU jobboldali populistáinak?

2021. április 08. - 09:39

 

Azt követően, hogy a Fidesz távozott az Európai Néppártból (EPP), Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten látta vendégül lengyel kollégáját, Mateusz Morawieckit és Matteo Salvinit, az olasz Északi Liga vezérét. A múlt heti találkozó nem zárult bejelentéssel, hogy máris új európai nacionalista pártszövetség jött volna létre. - írja a Szabad Európa

Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, és Matteo Salvini, az olasz Északi Liga párt vezére egy budapesti sajtótájékoztatón, 2021. április 1-én - Forrás: Szabó Bernadett / REUTERS

De egyre nagyobbak az esélyek, hogy létrejön az új mini-klub, különösen azért, mert az EPP-exit után a Fidesz kétségbeesetten keres magának új otthont.

Ami akadály lehet: nincs közös álláspont Oroszországgal kapcsolatban és az egyéb, egymástól versengő elképzeléseik is zátonyra futtathatják a szoros szövetséget.

Vegyük észre, láttunk már erre példát. A legutóbbi és leglátványosabb kísérlet a tarka társaság egyesítésére Donald Trump amerikai exelnök volt ideológiai guruja, Steve Bannon nevéhez fűződik. Ő volt az, aki a 2019-es európai parlamenti választások előtt egy reménytelen kísérletet tett, hogy összeboronálja ezeket az erőket.

A frigynek papíron működnie kéne. A legtöbb párt hasonlóan gondolkodik, és a családi értékekre, kereszténységre, nemzeti szuverenitásra, a liberális „woke” elitekkel, a migrációval és Brüsszelnek átadott további jogkörökkel szembeni ellenállásra épülő Európát vizionál.

Azért, hogy lemossák magukról az antiszemitizmus vádját, sokan közülük megpróbálták magukat a zsidóság barátjának beállítani, miközben nyíltan és hangosan bírálták az iszlámot.

Hasonló ideológia, széthúzó erők

Mégis, a Fidesz, a lengyel Jog és Igazságosság Pártja (PiS) és az Északi Liga három különböző pártcsaládban vágott neki a 2019-es megmérettetésnek.

Salviniék épp akkor hozták létre az Identitás és Demokrácia (ID) csoportot az Európai Parlamentben. Ide tartozik Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése, és a német AfD. Ez a szövetség összesen 75 helyet szerzett a 705 férőhelyes parlamentben, és a tiszteletre méltó negyedik helyen végzett.

A PiS közben a náluk mérsékeltebben euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoport tagja maradt. Ők mindössze 62 mandátumot gyűjtöttek be a brexit után a sátorfájukat szedő brit toryk horrorként megélt távozása nyomán.

Már akkor is nagyon ellentmondásos módon a Fidesz még mindig az EPP, a legnagyobb és legbefolyásosabb frakció padsoraiban ült, pedig Orbán Viktornak már évekkel korábban meggyűlt velük a baja.

A Fidesz exitje felkavarta az állóvizet

Egészen mostanáig ez volt a status quo. Az viszont, hogy a Fidesz és az EPP rácsukták egymásra az ajtót, megrázkódtatta az európai jobboldalt. Az ID és az ECR is szeretné magához édesgetni a Fideszt és hirtelen a magukat a függetlenek között találó 12 európai parlamenti képviselőjét.

Orbán Viktor azonban egy új „szuperfrakcióról” álmodik, amely a két képviselőcsoport összeolvadásából és talán néhány további beolvasztásából jönne létre. Ezzel a kontinens balközép és liberális erőinél is nagyobb csoportosulás ölthetne formát.

Az akadályok azonban még mindig ugyanazok, mint legutóbb voltak.

Miért nem biztos, hogy összenő, ami összenőhetne?

Az első akadály: a két blokkon belül több párt harciasan rivalizál egymással otthon, a nemzeti politikában. Példa erre az ID-ben helyet foglaló Északi Liga, és az ECR-ben megtalálható Fratelli d’Italia (Olaszország Testvérei).

Lehet, hogy politikai szempontból körülbelül ugyanazt szeretnék, de ugyanazokat a szavazókat is akarják. Ezért olyan nem lehet, hogy együtt lássák őket, arról meg végképp nem lehet szó, hogy az európai politika szintjén „ágyastársakká” váljanak.

Ugyanez igaz a belga NVA-ra is, akik Flandria fokozatos kiválását akarják elérni – szemben a harcias flamand nacionalista Vlaams Belanggal (Flamand Érdek). Hasonló a helyzet a Brüsszel iránt toleránsabb cseh ODS-sel és az unió-gyűlölő SPD-vel. Úgy tűnik, nem hiába van választóvonal az ECR és az ID között.

A második akadály: az európai nacionalizmus kelet-nyugati választóvonala. Az összes nacionalista párt tart a nem-európai migránsoktól, de a nyugati pártok az EU szabad mozgást biztosító elve miatt is húzzák a szájukat, amely lehetővé teszi, hogy az unió keleti polgárai a gazdagabb nyugati tagállamokban élhessenek és vállaljanak munkát.

Fából vaskarikának tűnik tehát együttműködni a Fidesszel és a PiS-szel, de közben a honi munkahelyeket ellopó magyarok vagy lengyelek ellen agitálni és így megpróbálni szavazatokat szerezni.

A PiS, mint kulcsszereplő

Mégis, a legnagyobb akadályt a PiS, illetve a párt döntése jelentheti, hogy milyen játszmára adja a fejét.

A lengyel kormánypárt az ECR domináns ereje. Annak ellenére, hogy elég kicsi frakcióról van szó, még mindig az uniós mainstreamhez sorolják, mindig konzultálnak vele a készülő törvényekről – ahogy a konszenzusos európai parlamenti politikában ez szokás.

Egy nagyobb és markánsan populistább csoportban a PiS csak egy lesz a sok közül és kevesebb lesz a befolyása, miközben a többi parlamenti frakció egyfajta karanténba zárja majd Európa új „érinthetetlenjeit”.

Amiben nem értenek egyet: lehet-e barátkozni az oroszokkal?

És akkor még ott van Oroszország. A PiS számára Moszkva vörös posztóval ér fel. Salvini, Orbán és Le Pen társaságában viszont olyanokra lelnének, akik potenciálisan szorosabb kapcsolatot szeretnének a Kremllel.

Hogyan reagál minderre Amerika? Washington a lengyelek Vlagyimir Putyinnal szembeni kemény kiállása miatt egyelőre úgy csinál, mintha nem venné észre, hogy az EU a jogállamiság kérdései miatt szorongatja Varsót. De igazolható marad-e ez a hozzáállása, ha a lengyelek nyílt szövetségre lépnek Putyin európai segítőivel?

Elég beszédes volt, ahogy Jacek Saryusz-Wolski, a PiS egyik külpolitikai nagyágyúja Moszkvához méltó relativizálásba kezdett a Financial Times hasábjain a budapesti találkozó előtt.

A politikus megjegyezte, hogy a fősodorba tartozó balközép és jobbközép pártok azért nevezhetők inkább Kreml-barátnak, mert nem ellenzik a Németországba orosz földgázt szállító, még épülő Északi Áramlat 2 vezetéket:

A Szocialisták és a Demokraták és az EPP inkább oroszbarátok, mert úgy üzletelnek Oroszországgal, mintha mi sem történt volna. De míg Salvini és Le Pen moszkvapárti szöveget nyomnak, a többiek moszkvapárti módon cselekszenek” – írta.

Hogy a vélemény a PiS álláspontját tükrözi-e a kérdésben, azt majd meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy az európai politika tektonikus lemezei ismét mozgásba lendültek. (Szabad Európa)

Rikard Jozwiak

„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”


 

Kommentek

h i r d e t é s