h i r d e t é s

Nem is titkolják a diktatúrát

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Nem is titkolják a diktatúrát

2018. december 15. - 08:02

 

Magyarország újra király nélküli királyság.

A személyi kultusz a diktatúrák velejárója (Dózsa László 1942-) - Forrás: gombocmondja.blog.hu

Sokan sok helyen foglalkoztak már azzal, hogy mi is az állam, honnan jön a legitimációja, mik a határai, hogyan épül fel, milyen típusai vannak, mik a minimum követelményei egy demokráciának. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy politológiai szempontból jó időben élünk, mivel mindezen kérdésekkel nem a tankönyvekben találkozunk, hanem a mindennapi életben.

Oly korban élünk most a földön, amikor a társadalomtudomány lép elő, az ő kérdései kerülnek előtérbe. Meddig tart Ukrajna? Mi a Krím státusza? Mi Magyarország államformája? Mit jelent Nagy-Britannia és megmarad-e? Mi az Európai Unió most, mi lehet, mi legyen, mi lesz. Eltűnik-e a történelem süllyesztőjében az Európai Unió és ezzel örökre lezárul Európa jelentősége a világtörténelemben, vagy megerősödik, megszilárdul és rivális nagyhatalommá lép elő, s továbbra is a történelem alakítója marad?

A matematikában az a szép, hogy a 2+2 az 4, a Pí pedig 3,14159265...Ezzel szemben a társadalomtudományokban nincsenek kézzel fogható igazságok, ezért is fontos folyamatosan kutatni őket. Ennek egyik ága a gendertudomány néven elhíserült rész, ami Magyarországon hivatalosan is tiltott tudománnyá vált, holott segíthetne megérteni bizonyos társadalmi viselkedési formákat, a nemek szerepét és jellemzőiket. (Figyelem, itt nem biológiai nemről beszélünk, hanem társadalmi nemről, a kettő nem ugyanaz. Bár sokan szeretik hangoztatni az előbbinél, hogy csak két nem van, valahogy elfelejtik, hogy a természet sem tökéletes, így egy ember sem tökéletes. Ebből adódóan pedig nem lehet valaki tökéletesen nő vagy tökéletesen férfi. Ez sportolóknál figyelhető meg a legjobban és nem kellenek hozzá hormonok, szteroidok sem.) A társadalomtudomány egyfajta közmegegyezést hoz létre a fogalmak definiálása és kordába szorítása kapcsán. Ebből adódóan sosem teljes az egyetértés.

Mi az állam? Sokan sokfelől közelítették már meg, de a leginkább úgy írhatjuk le, hogy a közös cél érdekében megkötött társadalmi szerződés következménye és fenntartója. Ez a közös cél a (nyugodt) mindennapi élet. Az, hogy nem kell minden percben aggódni a körülmények miatt, hanem a társadalmi szerződés keretein belül kijelölt képviselők foglalkoznak azokkal a döntésekkel, amelyeket a köz rájuk ruház, s a döntéseik során a köz javát szolgálják, a köz által meghatározott szabályok között. Ebből a közjó a legmeghatározhatatlanabb, egész életutakat lehet szánni a megértésére, ráadásul nem is állandó, hanem a közhangulattól függő változó. A társadalmi szerződésnek mégis ez a legkevésbé fontos része, pont emiatt. A hangsúly azon van, hogy a felruházott képviselő a szerződés szabályait betartva cselekszik. Ez a szerződés egy elvont fogalom, melynek egyik vetülete a jogrendszer, ami garantálja az állam fennmaradását és biztonságát. Tehát az állam és a társadalmi szerződés fennmaradásának elengedhetetlen része a képviselők szabálytisztelete és -betartása. Amennyiben tudatosan és folyamatosan megszegik ezeket a szabályokat, akkor ezzel együtt felmondják a társadalmi szerződést is, azt a társadalmi szerződést, ami őket a helyükre delegálta. Így megszűnik a legitimációjuk és a jogi státuszuk a társadalom szempontjából. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy leváltódnak így vagy úgy, vagy pedig a szerződés másik szereplőjére sem vonatkoznak ezentúl a szabályok, mivel megszűnt a szerződés érvényessége azzal, hogy az egyik oldal önkényesen felrúgta. Ez az állapot pedig anarchiához vezet. Társadalmi anarchiához, amely a társadalom minden szintjén érezteti a hatását és különféle megjelenési formákat ölthet. Jelenthet tüntetéseket, sztrájkokat, lázadást, forradalmat, de jelenthet csak kisebb összetűzéseket, vitákat is. Minden a körülményektől függ, a történelem során többre is láthattunk már példát. Ha a társadalom idővel elnyugszik, akkor elfogadja az új szabályokat, az új társadalmi szerződést. De előfordulhat, hogy nem lép, s csak gyűlik és gyűlik a feszültség a társadalomban, amíg valami be nem izzítja a szikrát és felszínre hozza az addig elnyomott problémákat és véleményeket.

Magyarország demokrácia-e? Nem lehet úgy megválaszolni, hogy ne lehessen belekötni, így embere válogatja, hogy mit tart demokráciának. Ezért is egyre népszerűbb az, hogy 2 pont helyett valamilyen folytonos rendszerben képzeljük el a demokrácia-diktatúra felosztást. Ez lehet egy egyenes, lehet koordináta-rendszer, vagy más. Általában véve a demokratikus rendszerekkel szembeni elvárás az, hogy megfeleljen pár minimumkövetelménynek. Először is, a három hatalmi ág szétválasztása. Törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom. Amennyiben ezek képesek egymás felett hatalmat gyakorolni és ezáltal visszafogni a másik hatalmát, akkor megfelel ennek az elvnek, még akkor is, ha minimális kapcsolatok léteznek. Ezen felül fontos elvárás a jog uralma. Ez azt jelenti, hogy mindenki egyenlő a jog szempontjából és mindenkire ugyanúgy vonatkoznak a jogszabályok, senki nem képes kilépni a jogszabályok követése alól.Mindezek kiegészítve a sajtó- és gyülekezési szabadsággal kiadják azt, ami a minimális elvárás egy demokráciával kapcsolatban.

Mivel a demokráciák ennyire különfélék lehetnek, simán előfordulhat, hogy ami az egyik országban biztosítja a demokrácia alapjait, működését, az a másik országban a demokráciától való távolodást jelenti. Mint egy mínusz szám szorzása. Habár az egyik oldal állandó (egy konkrét beavatkozás), a másik oldaltól függ (a környezettől) az eredmény. Ezért is nehéz meghatározni, hogy mi tartozik még a demokráciába és mi nem.

Viszont az utóbbi évek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az országunk rendkívül messzire került a demokratikus működéstől. A kormány a hatalmi ágak szétválasztásának elvét egyre jobban és jobban sérti, a jog uralma mára már teljesen megszűnt, a hazai sajtót szinte teljesen beszántották, a gyülekezési jogot pedig illegálissá tették. Mindezeken túl a legfontosabb, hogy egyre többször és egyre rondábban rúgják fel azt a  társadalmi szerződést, ami a magyar állam biztos alapjait jelentené. A harmadik magyar köztársaság időszaka lezárult 2010. április 11-én. Nem én találtam ki a dátumot, a Fidesz maga hangsúlyozza, hogy ezen a napon történt a NÁF, azaz a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom. Tekintve, hogy forradalom az csak egy fennálló rendszer ellen lehet (ne keverjük az ellenforradalommal, az más), márpedig a fennálló rendszer a harmadik magyar köztársaság volt, így elég egyértelmű, hogy annak a lecserélése történt meg akkor. 

Mire cseréltük le a rendszert? A jelenlegi vezetés egyértelmű példaképe a Horthy-korszak, ezt többször is hangsúlyozták már, illetve a cselekedeteikben is visszaköszön. Visszaállították a járásokat, a Kúriát, a feudalista viszonyokat, a hungarista értékkészletet, a Trianon-szindróma teljesen visszatért, a folytonos háborús retorika, az akkori felépítés, célok, elképzelések mind-mind visszatértek. Ráadásul az alkotmányunk átvedlett Alaptörvénnyé, s a segítségünkre érkezik:

Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.

Ezekből tökéletesen levonható, hogy a 2010 utáni időszak egyértelműen a Horthy-kor utódjának tekinti önmagát, s így segít megválaszolni azt, hogy miben is élünk. Az akkori időszakot király nélküli királyságnak nevezzük, ahol Horthy, mint kijelölt királypótlék, azaz kormányzó irányította az országot. Mindezen tapasztalatokkal és párhuzamokkal kijelenthetjük, hogy Magyarország (az Alaptörvény óta nem Magyar Köztársaság) alkotmányos monarchia, újra király nélküli királyság, ahol egy nemhivatalos kormányzó irányítja az államot.

Mindezeket támasztják alá a törvényi változások is.

  • A gyülekezés korlátozása
  • A sajtószabadság korlátozása
  • A véleménynyilvánítás korlátozása
  • Földtörvény általi földújraosztás, egy új, függő nemesi réteg létrehozása
  • Választási törvény átírása, mely bebetonozza az állampártot és ellehetetleníti a leváltását
  • Új alkotmány az új állam megalapozására
  • Az önkormányzati finanszírozás átírása, az önkormányzatok röghöz kötése
  • Bírósági rendszer átalakítása
  • Ügyészség kézivezérlése
  • Teljes központosítás minden területen
  • Új oktatási törvények, új oktatási anyagok
  • Történelem átértelmezése, új magyarázatok kialakulása
  • A művészet korlátozása, kultúrharc

Ha figyeljük és tanulmányozzuk a kormányzati kommunikációt, mindezek egy pillanat alatt alátámasztást kapnak. Kövér László például puccskísérletnek nevezte azt, hogy egy tucat ellenzéki képviselő nem engedte a székecskéjéhez, amiért fel is sorakoztatta a saját fegyveres alakulatát a képviselők félelemben tartására. Márpedig ilyen akciót puccsnak nevezni csak olyan helyeken szoktak, ahol a hatalom minden ellenállástól fél, mert tudja, hogy illegitim. Vajon mi lenne a kommunikáció, ha a tüntetők elkötnének egy tankot?

 

Forrás: GOMBÓC MONDJA


 

h i r d e t é s