­Hasonló méretű objektum legközelebb 2027-ben halad el mellettünk, akkor egy 800 méter átmérőjű aszteroida 380 ezer kilométerre (Föld–Hold-távolságra) közelíti meg bolygónkat. A pénteki, immár harmadik aszteroida-világnapon egyéb érdekességekről is szó esik.

Minél ritkábban történik ilyen, annál jobb.

A legutolsó aszteroidával kapcsolatos katasztrófa négy éve volt 

2013 februárjában egy kisbolygóról letört darab robbant fel a Moszkvától 1500 kilométerre fekvő Cseljabinszk felett.

Az égitest 17 méter átmérőjű és mintegy tízezer tonna tömegű lehetett, 64 ezer kilométeres óránkénti sebességgel hatolt a légkörbe, és 19–24 kilométeres magasságban hullott darabokra hatalmas robbanások kíséretében.

A lökéshullámok nyomán 4700 épület ablaka tört ki Cseljabinszkban, és 1200 ember sebesült meg. A becsapódás után a tudósok az objektum több száz darabját találták meg az Urál hegység térségében.

A legnagyobb leletet, egy féltonnás darabot, 2013 októberében egy tó mélyéről emelték ki.

Brian May asztrofizikus 2014 február­jában Grigorij Richters rendező filmjének – egy Londonba csapódó szikláról szól a történet – zenéjét komponálta. (Nem elírás, Brian May, a világhírű Queen együttes gitárosa asztrofizikából szerzett PhD-fokozatot.)

A film és a zene elkészült, de a munka nem ért véget. May tudósokkal, űrhajósokkal, művészekkel szövetkezve – köztük volt a világhírű elméleti fizikus Stephen ­Hawking és az ugyancsak világszerte ismert etológus, tudományos író Richard ­Dawkins – továbbgondolta az aszteroidák ügyét.

Az eredmény: 2015. június harmincadikán megtartották az első aszteroida-világnapot.

Ezért éppen ekkor, mert 1908-ban ezen a napon robbant fel a szibériai Tunguszka felett egy aszteroida. A becsapódás 2000 négyzetkilométernyi területet tarolt le.

A tudósok azt feltételezik, hogy több mint egymillió kisbolygó pályája keresztezheti a Földét, de ezeknek legfeljebb egy százalékát fedeztük fel. Ha évente ezer darab, húszméteresnél nagyobb kisbolygót azonosítunk, akkor is közel ezer évbe telik, mire rálelünk valamennyire.

Minél többet tudunk az aszteroidák hatásairól, annál világosabb, hogy az emberi faj kiszolgáltatott

 – nyilatkozta korábban Brian May, aki szerint a közvéleményben tudatosítani kell, hogy bármikor bekövetkezhet egy ütközés, ezért tudnunk kell, hogyan védhetjük meg magunkat.

Eddig 1800 veszélyes objektumot fedeztünk fel, de ennél sokkal több vár arra, hogy megtaláljuk

– üzeni Alan Fitzsimmons, a Queen’s University Belfast tanára.

És folyton újabbakat találunk.

Cseh, osztrák és szlovák kutatók a Tauridák meteorraj alapos tanulmányázásával arra jutottak – ez a raj az északi féltekén minden évben szeptember vége és december eleje közt aktív –, hogy két meteor átmérője 200–300 méter között lehet. Bár törékenyeknek tűnnek, veszélyesek lehetnek.

Nem az előbb említett Fitzsimmons az egyetlen, aki tart ezektől az objektumoktól.

Joseph Nuth, az amerikai űrügynökség (NASA) fizikusa tavaly decemberben arról beszélt, hogy az emberiség abszolút felkészületlen az űrből érkező tárgyak hatásainak kivédésére.

Az Amerikai Geofizikai Unió San Franciscó-i konferenciáján azt mondta, ­hiába hozták létre a NASA bolygóvédelmi hivatalát, attól nem lettünk védettebbek.

Hiszen, mire észreveszünk egy Földet veszélyeztető objektumot, nem lesz időnk arra, hogy kivédjük az esetleges becsapódást.

Ha nem is kisbolygó, de egy üstökös példája is mutatja, hogy mennyire keveset tudunk a környező világról.

2013-ban fedezték fel a C/2013 A1 kódjelű üstököst, amely végül nem csapódott a Marsba – bár hónapokon át erről cikkezett a média –, hanem 2014 októberében 139 500 kilométerre robogott el mellette.

Ha beletrafál, becslések szerint 35 millió megatonna TNT-egyenértékű energia szabadulhatott volna fel (a dinoszauruszokat is kipusztító, 65 millió évvel ezelőtti test robbanása ennél háromszor nagyobb lehetett.)

A Föld felé száguldó kisbolygók (és üstökösök) eltérítésére jelen pillanatban két, csupán elméletben létező módszert ismerünk: a mesterséges égitesttel való ütköztetés és a földön kívüli nukleáris robbantás.

A marsi üstököst az elhaladás előtt 22 hónappal fedezték fel, miközben legalább öt év kellett volna ahhoz, hogy bármilyen emberi beavatkozás hatásos legyen.

Azért arról nincs szó, hogy folyamatos félelemben kellene élnünk.

A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) munkatársa idén Bécsben arról beszélt, hogy nem ismerünk olyan, egy kilométernél nagyobb kisbolygót, amelyik a XXI. században becsapódással fenyegetné a Földet.

Ugyanakkor egy 50–200 méter közötti átmérőjű kisbolygó ütközésének a valószínűségét (szintén ebben az évszázadban) 20 százalékra taksálják. Egy ekkora égitest szerencsétlen esetben akár egy nagyobb várost is elpusztíthat.

magyaridok.hu