„Régen minden jobb volt”
Ezzel a ronda közhellyel mindannyian találkozunk, szinte bárhol. Talán annyival lehet árnyalni a „mindenholt”, hogy jelenleg az élő beszédben kevesebbet hallani, mint a mémek főhelyén, a Facebook-on.
Tegnap is belefutottam egybe, íme:
Valójában teljesen mindegy, hogy ki posztolta, a lényegen nem változtat. Ezt egy olyan ember osztotta meg, aki nálam jó pár évvel idősebb, tehát legalább annyi köze van a jelenlegi rendszer/környezet/világ alakulásához, mint nekem. Én ugyanakkor sosem mondanám vagy posztolnám azt, hogy „régen minden jobb volt”.
„Régen” fiatalabb voltam és az az egész életem élését végig kíséri az, hogy jól akarom magam érezni. Azután az is lehet, hogy még mindig „túl fiatal vagyok ahhoz”, hogy a múltba révedve azon elmélkedjek, hogy mennyivel jobb volt akkor.
Álszent egy világban élünk. Nagyon sokan, a kulizóstól a politikusig mindenki igyekszik a legjobb formáját mutatni az interneten, a való világban pedig senki nem ismeri meg a másikat. Nem köszönünk és nem kérdezzük meg egymástól, ki, hogy érzi magát. A dolgaink felszínesek és mindenki stresszes, irigy és rohadt ideges. „De régen minden jobb volt.”
Szerintem meg soha nem volt jobb, illetve mindig voltak és mindig lesznek olyanok, akiknek jobb. De miben? Pénzben? Egészségben? Családban? Légkörben? Fociban? Miben?
Mi magunk, együtt alakítjuk a világot. Minden ember alakít valamit valamin születésétől a halálig. „De régen minden jobb volt.”
„Mikor gyerek voltam, nem voltak bevásárlóközpontok, és még a boltok sem voltak nyitva.” Értem. Tehát azért, mert gyerekkoromban vasárnap zárva volt a bolt, „minden jobb volt”.
Gyerekkoromban a szokásos vita után elmentem a boltba és megvettem, amit édesanyám felírt. 10 éves lehettem, amikor a boltban láttam, hogy a boltos nénik sorfalát áttörve egy orosz katona kivitte az üzletből, fizetés nélkül a vodkát. „Régen minden jobb volt.”
Iskolába menet a buszon vidám melósok anekdotáztak ugyanarról, mint most mi. Csak munkába menet mi már nem állunk meg betolni egy felest. „Régen minden jobb volt.”
A nagymamám még magázódott az udvarókkal és modern zenére táncoltak, ittak is és dohányoztak. Mi tegeztük a lányokat és táncoltunk velük és ittunk és dohányoztunk. „De régen miden jobb volt.”
Végig ittuk a nyári táborokat, rekesz söröket húztunk a vízben a kenu után kötve a vízitúrán és ha a gátak mögött templomtornyot láttunk, azonnal kikötöttünk, mert tapasztalatból tudtuk, ahol templom van, ott kocsma is. „Régen minden jobb volt”. Közel 10 éve már alkolomszerűen sem iszom.
16 éves lány annyit ivott egy borospincében, hogy elájult és oldalra borult a székről, mert annyira sok bort ivott. „Régen minden jobb volt.”
A politikusok mindig azt ígérték, hogy holnap jobb lesz meg könnyebb. „Régen minden jobb volt.”
Inkább azt mondanám, hogy régen is pontosan ugyanazokat a dolgokat tették és csinálták az emberek, mint ma. Az idősebbek nevelték a fiatalabbakat, a fiatalabbak be voltak feszülve az idősebbektől.
Az iskolában pofoztak a tanárok, a tanítás után pedig megvertük egymást. „Régen minden jobb volt.”
Nem volt hétfőn tévéadás, a többségnek egyetlen rádiója és tévéje volt. A konyhai eszköztár kimerült egy tűzhelyben, egy hibátlan melegszendvicssütővel, egy kávéfőzővel és egy turmixgéppel.
A nagypapám cukrász volt és a fél életében kézzel verte a habot, olyan alkarja volt, mint Popeye-nek. Azután kapott egy kézimixert a szüleimtől, olyan boldog volt. Utána már nem sokat verte kézzel a habot és kevergette a tésztákat. „Régen minden jobb volt.”
A kisfiam még nem látott tévét, az alig három éve alatt jó, ha összesen fél órányi mesét látott benne. Mi nem azért diafilmezünk, mert nincs adás a tévében, hanem azért, mert sokkal jobb, mint a tévé. Van egy tabletje, amin a nagymamája eleinte befeszült. „Ez a mesekönyve”. A világ változik, de „régen minden jobb volt.”
Én még tanultam oroszul, ami abból állt, hogy szinte minden tanév abból állt, hogy újra megtanultuk a cirill ábécét és próbáltunk valami egybites dolgot elolvasni. Nem sikerült oroszul megtanulni, de „régen minden jobb volt.”
Az óvodából emlékszem Brezsnyev halálára. Nézni kellett, ahogy különböző Zilekből épített pompakocsik furikázták a Vörös téren a szovjet vezetőt holtában. Később az iskolában, a tanterem hangszórójából nem az igazgatónő intelmeit hallgattam, hanem a Magyar Köztársaság kikiáltását. „Régen minden jobb volt.”
Az emberek, ha elérték egymást telefonon és megbeszélték hétfőn, hogy pénteken találkoznak, akkor senki nem késett. Mióta mindenkinek mobilja van, senki nem ér rá, a lelkiismeretesebb akár egy órával a találkozó előtt lemondja azt valamilyen indokkal. „Régen minden jobb volt.”
Nem volt régen minden jobb, csak más volt. Én is más voltam és mások is mások voltak. Közben meg ugyanolyanok vagyunk, csak öregszünk és sokan azt gondolják, hogy „régen minden jobb volt”.
És 10 múlva is más lesz minden és a „régen minden jobb volt” mellett a nagy többség igazodni fog a változáshoz és azok mellett a jövőbeni feltételek mellett fogja élni az életét és persze nagyon sokan akkor is azt fogják mondogatni, hogy „régen minden jobb volt”.
Nem, régen sem volt minden jobb, csak mivel az embert életkora szerinti mértékben éri a napisz*r, a korának megfelelően reagálja le.
De ahelyett, hogy azon kesergünk, hogy "régen minden jobb volt", akinek nem tetszik, az álljon fel és menjen, tegyen valami jót, tegyen valamit jobbá!