Lassan két éve képtelen az Európai Unió új szerződést kötni a 79 tagú Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetével (OACPS), mivel a magyar kormány nem hajlandó aláírni azt a legális bevándorlási szabályok lazítása miatt. Az elmúlt hónapokban újra és újra megoldást keresett az EU, hogy újraköthesse az Cotonou-i megállapodást, amelyet még 2000-ben írtak alá az akkor még 15 tagállamból álló unióval. Az Orbán Viktor vezette kabinet mostanra az egyetlen, amely nem adta áldását az új megállapodásra, az összes többi EU-ország már rábólintott, de a két éve tartó csörtét úgy sem sikerült feloldani, hogy az Európai Bizottság, az Afrikai Unió és az OACPS is nyomasztotta már a magyar kabinetet, hogy engedjen a vétójából.

"Mivel egy uniós tagállam még mindig nem hajlandó elfogadni az új megállapodást, felszólítjuk az EU Tanácsát és a Tanács svéd elnökségét, hogy ne sajnáljanak semmilyen erőfeszítést az új megállapodás gyors aláírása érdekében" - jelentette ki az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés két társelnöke, a portugál szocialista Carlos Zorrinho és Ana Rita Sithole mozambiki törvényhozó pénteken kiadott közös nyilatkozatában az Euractiv szerint.

"A Cotonoui megállapodást már többször meghosszabbították. A legutóbbi meghosszabbítás 2023. június végén jár le, ami olyan joghézagot eredményez, amely azt jelentené, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlés üléseire már nem kerülhetne sor. Az idő fogytán van" - tették hozzá az ACSK-országok képviseletében.

SEMMI JELE ANNAK, HOGY MAGYARORSZÁG EGYHAMAR LEMONDANA VÉTÓJÁRÓL, ÉS A KÉSEDELEM KÍNOS HELYZETBE HOZZA AZ EU TISZTVISELŐIT, AKIK SZERINT A SZERZŐDÉS RATIFIKÁLÁSÁNAK ELMARADÁSA A ROSSZHISZEMŰSÉG JELE.

Magyarország az elmúlt évben hasonló késleltetési taktikát alkalmazott - ahogy azt az Euractiv felidézi - legújabban Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának parlamenti ratifikációját késlelteti, valamint az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatásnál is vétóztak, még ha ezt decemberben végül elengedték. Sok elemző szerint a magyar taktika célja, hogy az Európai Bizottságra nyomást helyezzenek, hogy a jogállamisággal és az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályok miatt visszatartott helyreállítási és kohéziós források (most már közel 29 milliárd eurót) minél előbb felszabaduljanak.

Az új szerződés a 79 tagú AKCS-országokkal azért is lenne fontos, mert a velük fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatokra terjed ki, de elődjével ellentétben nem tartalmaz támogatási elemet, és nem változtatja meg az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokat.

A Cotonou utáni megállapodással kapcsolatos blokk politikai következményeire Emmanuel Macron francia elnök utalt a februári rendkívüli uniós migrációs csúcstalálkozót követően, amelyen az uniós vezetők megígérték, hogy fokozzák a diplomáciai erőfeszítéseiket az afrikai államokkal az illegális migránsok ellenőrzése és hazatelepítése kapcsán. A francia államfő akkor arról beszélt, hogy a szerződés egyes elemeit talán újra kellene fogalmazni, valamint elképzelhető, hogy az EU az egymástól távoli karibi és óceániai országokkal való együttműködést leválasztja a közelebbi afrikai államokkal folytatott kooperációról. (Portfolio)