Az eset annyiban más mint a korábbiak, hogy ezúttal nem egy teljes falu tett tanúbizonyságot embertelenségéről, mindössze a falu polgármestere volt az, aki még csak nem is érti, mi a gond azzal, hogy egy játszótér használatát belépőhöz kötik. 

Mindössze 500 forint a belépő, mely a polgármester szerint egy nagyon barátságos, megfizethető díj.

Ettől alávalóbb, aljasabb dolgot régen nem láttam a hazai porondon, pedig van példa bőséggel.

Hajdúhadház egy apró városka, annál nagyobb problémákkal.

A településen élők tucatjai élnek a létminimum alatt, köztük családok tucatjai még a mindennapi betevőt sem mindig képesek előteremteni.

A város két évvel ezelőtt szociális célú városrehabilitációs  projektre nyert pénzt. A pályázat „A sport, mely egyenlővé tesz” nevet viselte. Keresve sem találhattak volna jobb nevet egy olyan projekthez, mely végül ennek pont az ellenkezőjét érte el.

Uniós forrásokat igénybe véve mélyítette a már meglévő szakadékot szegények és nem szegények között.

A társadalmi kirekesztés mintapéldája lehet a hajdúhadházi játszótér.

Nem elég, hogy a boltban anyukák tucatjai kénytelenek nemet mondani gyermekeiknek, akik csak egy szelet csokit, vagy cukrot szeretnének. Most már a játszótérre vágyó gyermeküknek is azt kell mondaniuk: "Sajnálom kisfiam, nem játszhatsz. Nem engedhetjük meg magunknak.”

Ugyanis a sportpályák és kondipark mellett egy játszótér is kialakításra került, melynek természetesen megörültek a helyi családok.

Azonban a kezdeti jókedv azonnal átváltott haragra, mert belépő megfizetésére kötelezték azokat a fiatalokat és szüleiket, akik a játszótérre szerettek volna menni.

A belépő személyenként 500 forint. A családoknak fizetniük kell azért, hogy a gyerekük játszhasson.

Családonként akár a 2-3 ezer forintot is elérheti az az összeg, amennyiért csemetéjük felmászhat a mászókára, vagy hintázhat egyet. Pénzbe kerül a gyermek jókedve, a játék. Hát hol az istenben élünk mi? Mi vesz rá valakit arra, hogy belépőt szedjen egy közpénzből felépített játszótéren? Hogy van ehhez pofája bárkinek is?

Tehát rakjuk össze a dolgokat. A város és annak polgármestere egy uniós pályázaton pénzt nyert arra, hogy a

túlnyomórészt hátrányos helyzetű lakosság számára megfelelő sportlétesítményeket létesítsen, melyek erősítik a helyi lakosság szociális kohézióját. 

Magyarul, uniós pénzen felépítettek valamit, amiből pont azokat zárják ki, akik miatt egyáltalán megkapták azt a pénzt.

Ez már az a szint, amelyen nem lehet nem felháborodni. Hát hogy jön ahhoz a polgármester, hogy belépő megfizetéséhez kösse egy játszótér használatát?

Itt még az is mellékes lenne, hogy uniós, vagy nem uniós pénz.

Egy játszótér ingyenes kell, hogy legyen. Pont.

Erről még csak érdemi vitákat sem lehet folytatni. Én életemben nem jártam még olyan országban – pedig jártam már egy pár helyen – ahol fizetni kellett volna egy játszótér használatáért. Ha valami törvényellenes, hát ez biztosan az kell, hogy legyen. Ennél undorítóbb megkülönböztetést ritkán látni, még idehaza is.

Mint a polgármester elmondta egy – a haon.hu-nak adott interjújában -, mindössze „jelképes összegű hozzájárulást kérnek”, valamint ez a díj szerinte „barátságos és megfizethető.” Ötszáz forint egy nyomorgó családnak k*rvára nem jelképes.

Abból tud venni vacsorát a gyermekeinek, krumplit, tojást, talán még egy doboz tejet is.

Ez az összeg valóban jelképes, jelképe annak az undorító, kirekesztő viselkedésnek, amelyet ön, kedves Csáfordi Dénes képvisel.

Jelképe annak, hogy idehaza bármit meg lehet tenni a szegényekkel, ha meg netalántán még cigány is mellé az illető, akkor meg pláne.

Úgy rettegünk saját honfitársainktól, mint a nemlétező migránsinváziótól.

A cigányság helyzete évtizedek óta megoldatlan, nagyban köszönhetően ezen felfogásnak, melyet Hajdúhadház polgármestere képvisel. Ahol az egy normális viselkedés, hogy a szegényeket kizárjuk egy olyan helyről, melyet pont az ő megsegítésükre támogatott az unió.

Gyermekek tucatjaitól veszik el annak lehetőségét, hogy hintára ülhessenek, libikókázhassanak, vagy mászókázhassanak. Olyan alapvető dolgoktól fosztja meg a falu önkormányzata a helyi fiatalokat, mely alapjoga kellene, hogy legyen minden egyes gyermeknek.

Az ilyen embernek nincs semmi keresnivalója egy falu élén, sőt, annak még csak a közelében sem.

Egy olyan polgármester, aki képtelen a saját települése lakóinak érdekeit képviselni, alkalmatlan a munkájára. Bár az is igaz, hogy ez Magyarországon nem szokott kizáró tényező lenni.

Az alkalmatlanság pont, hogy erénye polgármesterek és politikusok tucatjainak.

Így arra ne is számítsunk, hogy hivatalból változás történne Hajdúhadház vezetőségének élén.

Ne a csodát várjuk, hanem bontsuk le azokat a jelképes kerítéseket. Azokat a kerítéseket, melyek már nem csak a déli határon magasodnak, hanem gazdag és nem gazdag, cigány és nem cigány családok között.

Legyenek a játszóterek a gyermeki öröm színhelyei, ne a gyűlölet és a kirekesztés szimbólumai.

Szerző: Lázár Gergő/kolozsvaros.com