A svábok XVIII. Századi bejövetelével kezdődött a szalámi készítés története Baranya-megyében.

A mára legendássá vált szalámi készítését követtem végig egy család mellett.

Érdekes meghívást kaptam egy Mohács közeli sváb településre, szalámi töltésre. Magam is sváb lévén össze tudtam vetni a Vértes környéki svábok disznóvágási szokásait és technológiai eljárásait. Igaz a szalámi készítés lényegesen kevesebb, mint egy komplett disznóvágás. A kezdésben nincs különbség, mind a két helyen korán kezdenek és a nyitó lépés egy melegítő pálinka elfogyasztása.

A szalámihoz idősebb állat húsára van szükség, mivel az lassabban szárad. A vágás után a sertést nyúzzák, rémfán bontják. A rémfa használata egy olyan kulturális különbözőség, amely határozottan elkülöníti a magyarokat a sváboktól a disznóvágás terén, mivel a magyarok a földön, deszkán bontják.

Szalámi készítésnél nincs sonka, hurka, disznósajt, csak egy kis kolbászt töltenek mellette. Érdekes volt hallani a régi sváb beszédet, a sváb akcentust a magyar beszédben. A család megmutatta a már elkészült, megfüstölt csontozott sonkát, angolszalonnát, kolozsvári szalonnát.

A nap zárásaként megmutatták a „spájz” tartalmát is amiről régen meghalt nagymamám spájzának emléke jött elő.

{flike}