Azon vitatkozhatunk, hogy ki, milyen arányban. Ha nem vagy hívő, akkor te írod egyedül, ha bigott vagy, akkor csak isten, de én középen vagyok. Őt tartom írónak én meg eljátszom a darabot.
Megbeszélem vele, hogy gondolta, néha nem fogadom el, változtatok a forgatókönyvön, ekkor belebukom, majd megfogadom a tanácsát és apró kis sikereket aratok.
De ez nem ilyen egyszerű. Mert életed során egyre másra jönnek azok, akik megkritizálják a darabot, beleszólnak és szövegrészeket toldanak bele. Van, aki az egészet át akarja írni! Házastársad még ennél is tovább megy. Azt akarja, hogy a saját darabod eljátszása közben az övét is add elő! Ha erre nem vagy képes és kifütyülnek, akkor pedig te vagy a hibás egyedül! Munkaadód pedig minden nap egy olyan szöveget ad a kezedbe, ami nem illik a te forgatókönyvedbe. Estére magad alatt vagy, mert szembe kerülsz önmagaddal, de eljátszod minden nap úgy, ahogy akarja, mert nincs más választásod.
Ha pedig olyan jellem vagy, aki belepofázik mások életébe, te vagy az, aki drámát adsz elő és erre kényszeríted azt is, aki teljesen más műfaj forgatókönyvét tartja kezében. Arra sem méltatod, hogy beleolvasol, elbeszélgetsz vele. Egyből véleményezed, áthúzod a szövegrészeket és stílusváltást követelsz meg tőle. Folytathatnám még ezer variációval és gondolom, te is tudnál hozzátoldani a magad életéből.

Most egy nagyon kis szakaszt ragadtam ki térből és időből. Csak azt az apró korszakot, melyben élsz és a helyet, ahol a társadalmi normáknak meg kell felelned. Meg sem említem azokat, akik ki akarnak ragadni az időből és vissza akarnak toloncolni ezer évvel korábbra, amikor még „minden jól működött”. Csak azt felejtik el, hogy azért működött jól, mert akkor még EMBEREK éltek a földön és nem bioselejtek, mint ma. Ezt nem csak tesi, hanem lelki értelemben is értem. Természetesen magamat is beleveszem ebbe a halmazba.
Miközben a múlton merengünk, vonatunk sebesen robog a jövő felé. Lassan nem állatok húsát esszük, hanem szövettenyészetek állítják elő pár sejtből a húst, amit arra is programoznak, hogy milyen összetételű és milyen betegségeket gyógyító, esetleg hangulatjavító hatása legyen.
Megjelenik az 5G, ami csodát művel az informatikában, ugyanakkor áthangolja elektromágneses tereinket és még fel sem fogjuk, milyen manipulációra ad lehetőséget. Ugyanis e terek áthangolása az ember áthangolását jelenti, ne feledjük! Közben Bill Gates az egész világot be akarja oltani egy szarral, amit csak ő tud, hogy mi. De biztos nem akarná, ha neki ez nem lenne jó. És mi ez a szar? Mi a cél? Hogy megmentsen a haláltól? Hogy átírja a sorsot? És itt visszajutunk az író-előadó pályához, ahonnan elindultunk.

Ezzel a kis utazással arra akartam rávilágítani, hogy azok, akik szövegrészeket toldanak be darabjainkba, esetleg gyökeresen át kívánják írni azt, csupán az út során adódó kérdésekre nem tudnak választ adni. Nincs válasz a műhúsra, műtáplálékra, sőt, erre is adnak a Halal pecsétet, ha pengetik érte a pénzt. Nincs válasz a humanoid létre, ahol nem lesz szabad akarat. Ha pedig nem lesz, akkor mi szerint fog ítélni Isten felettünk? Nincs válasz a ránk beszélt szérumokra, fogyasztási cikkekre, gyakorlatilag nincs válasz olyan konfliktusokra, ami ebben a korszakban vesz körbe. Ha van válasz, akkor is kitérő. Vagy a tudomány területére irányít, a tudományéra, aminek teljesítményét miért kellene elfogadnom? Miért auditált az a tudomány, ami élhetetlenné teszi a világot és életképtelenné teszi ebben az embert magát? Nem csak fizikai élhetetlenségről, hanem lelki kiszáradásról, torzulásról is beszélek. Ezek után, hogy higgyem el, hogy ez a tudomány engem szolgál?
A másik válasz az időutazás. Ha Bill Gates megszúr az injekcióstűvel, akkor Hadiszt találnak arra, mit tett a próféta (béke reá), amikor megszúrta őt egy tövis. Adekvát válasz, ugye? Kb. ez az a két tenger, ami körbevesz. A tudatlanság és a mások érdekét szolgáló, nem javamra váló tudomány közé szorultunk be. Ha ma kellene értelmezni a Korán két tengerét, akkor lehet, hogy az alábbi verseket ebbe a kontextusba kellene elhelyezni:

Szabadon hagyja a két víztömeget, s azok találkoznak, (Korán 55:19)

Köztük a határ, mit nem hágnak át. (Korán 55:20)

Valaha vagyonos ember voltam befolyással. Ha van pénz, van nő, barátság, kalandorság. A két tenger valamelyikében lubickoltam mindig és ez földi jólétet biztosított. Ez a múlt. Isten fordított a sorsomon.
Magamra maradtam. Gyermekeim távol kerültek tőlem, ami csupán fizikai távolságot jelent, hiszen a mai eszközökkel tartható a kapcsolat. Csak annyi a vagyonom, amit minden reggel magamra veszek. Barátok jószívűségéből élek. Magamat nem tudnám fenntartani. Senki nincs, aki reggel nekem kávét főz, beszélget és nincs egy szerető tekintet egy kézsimogatás. Hosszú évekig marta belsőmet ez a hiány.
De rájöttem, hogy a sorsot nem így kell megélni. Ami maró hiány, az lehet, hogy értem van. Mert lehet, ha itt szuszogna valaki mellettem az ágyamban és éjjel felkapcsolnám a villanyt, hogy megírjak egy cikket, egy tanítást, akkor lebaszna, mert szemébe világít a lámpa, hagyjam aludni. Ha meg felkel, kívánság listát nyom a kezembe, mit kell aznap elintéznem. Veszekedne, ha valamit másképp gondolnék, mint ő, jönne a hiszti, hogy nincs pénz, közben anyja kórházban van és minden kezdődne elölről. Elnézést hölgyeim, ez eddig nőgyűlölő stílus volt, de ugyanezt elő lehet adni férfigyűlölőben is.
Így pedig írhatok éjjel, nappal, bármikor, amikor rám jön, átadhatom mindazt, amit egy életen keresztül gyűjtögettem agyamban. Nem távozom úgy, hogy belém szorul, nem mondhattam el.
Hamdulillah! Gyermekeimmel órákig beszélhetek, felvehetem a lukas harisnyámat, pecsétes gatyámat, elüldögélhetek az ágyam szélén úgy, hogy senki nem basz le érte, miközben Urammal beszélgethetek, kérve Őt: Ó, Uram! Csak Te légy az én darabom Írója!