Tisztelt miniszterelnök úr, konzultáljunk inkább a konzultációról!
A kormány nyilván ismét álkérdésekkel bombázza majd mind a nyolcmillió választópolgárt egy újabb „nemzeti konzultáció” keretében nagyjából egymilliárd forintért. Ez lesz 2011 óta a nyolcadik ilyen sajátos akció, és ezek költsége összességében meghaladja a nyolcmilliárd forintot, ami az eddigi eredményeket ismerve kidobott pénz. Ezért mi lenne, ha inkább arról konzultálna a nemzetével a kormány, hogy egyáltalán akarnak-e az emberek ennyi pénzért „konzultálni”?
A MAGYAR ÜGYVÉD Blog írása
A napokban meghirdetett immár nyolcadik nemzeti konzultáció megint „súlyos nemzeti sorskérdésekről” szól majd: egyebek mellett arról, fizessék-e ki a szegregált oktatás miatt jogerősen megítélt kártérítést a gyöngyöspatai romáknak, az embertelen körülmények között fogva tartott raboknak, illetve a nemzetközi egyezményekkel ellentétes bánásmódot elszenvedő menedékkérőknek? Persze, hogy ne fizessenek! (Aki esetleg nem látta Orbán Viktor évértékelő beszédét, esetleg szeretné ismét látni, hogy mit mondott az újabb konzultációról, itt megtekintheti.)
Más kérdés, hogy ezzel a kormány szintet lépett, mert eddig a gyűlöletkeltő propaganda a menekültekről, Sorosról, „Brüsszelről” szólt, miközben igen kevesen találkoztak „migráncsokkal”, Sorossal vagy éppen Brüsszellel. De cigányokat már mindenki látott, és sokan találkozhattak a szintén álságos börtönügyben érintett elítéltekkel, meg az érdekükben fellépő jogászokkal is, s bírákkal szintén, akik az állítólagos korrupciós gyanú miatt – meg azért is, mert a Fidesz alkotta jogszabályok alapján kártalanítást állapítanak meg a túlzsúfolt börtönökben tartott elítéltek javára – ugyancsak célkeresztbe kerülhetnek.
Mi lenne, ha a kormány tényleg valóban fontos kérdésekben kérné ki az emberek véleményét? Egészségügy, közoktatás, lakhatás, a nyugdíjasok helyzete, a nők és a férfiak közötti, illetve az országon belüli elképesztő jövedelemkülönbség felszámolása, a családon belüli erőszak – hogy csak néhány ügyet említsünk. De érdemes lenne konzultálni például – a teljesség igénye nélkül – a kizárólag a tehetősebbek számára előnyös egykulcsos személyi jövedelemadóról, a leginkább a felső középosztályt támogató családi adókedvezmény rendszeréről. Mindezekhez képest tényleg érdemi felvetés, hogy egy elítéltet mikor lehet feltételesen szabadlábra helyezni?
Tisztelt miniszterelnök úr, ha önnek valóban fontos a saját nemzetének véleménye, ne a választ eleve sugalmazó álkérdéseket tegyenek fel. Hanem kérdezzék meg, hogy ilyen feltételek mellett akarunk-e egyáltalán „konzultálni”! Hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a kormányzat a kérdőívek feldolgozása előtt már mindenről döntött.
Emlékeztető gyanánt: konzultáltunk már az alaptörvényről, de volt szociális, gazdasági, a bevándorlásról, Brüsszel „megállításáról”, a nem létező Soros-tervről, meg a családvédelemről szóló nemzeti konzultáció is. Közös jellemzőjük, hogy általában olyan irányított kérdéseket tettek fel, amelyekre normális ember csak egyféleképpen válaszolhatott. Ráadásul mindez átkozottul sokba került, mert a papír- és nyomdaköltségek mellett ki kellett fizetni a postai díjat – ezek önmagukban milliárdos tételek –, meg a hirdetések nem elhanyagolható költségét, szóval már eddig is bővel túl vagyunk a tízmilliárdon.
Nézzünk néhány példát: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez?”. Ki a fene ne értene egyet ezzel? És támogatná valaki, hogy a Soros-terv alapján Brüsszel arra kötelezné Magyarországot is, hogy minden bevándorlónak adjon kilencmilliós állami segélyt? A válasz egyértelmű nem. Más kérdés, hogy Soros György ilyesmit soha nem javasolt. S ki nem akarná, hogy olcsóbbak legyenek a gyógyszerek? Bár a döntő többség egyetértett ezzel, nem lettek olcsóbbak.
De kérdeztek tőlünk más hülyeséget is, hogy „Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség”. Erre mit lehet válaszolni? S egy másik abszurd példa: „Brüsszel veszélyes lépésre készül. A rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?”. A valódi válasz, hogy semmit, mert „Brüsszelnek” ez eszébe sem jutott.
Az efféle ügyefogyott kérdéseket még hosszasan lehetne sorolni, de felesleges, s akit mindez mélyebben érdekel, a bejegyzésünkben fentebb megjelölt linkeken bővebben tájékozódhat. Mert az internet nem felejt. Ha valaki veszi a fáradságot, és utánanéz, meggyőződhet róla, hogy a nemzeti konzultáció intézménye egy közpénzből finanszírozott nagy átverés.
Nincs új a Nap alatt
Vásárhelyi Mária szociológus emlékeztetett rá nem túl régen: a nemzeti konzultáció a Harmadik Birodalom propagandagépezetében fontos szerepet töltött be. Röviddel Hitler hatalomra jutása után új törvényt fogadtak el Németországban a népszavazásról, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a nép a társadalom életében legfontosabb kérdésekről népszavazást kezdeményezzen. Ehelyett bevezették a népi konzultáció intézményét, amelynek értelmében a kormány „saját kezdeményezésére konzultálhatott a néppel bizonyos kérdésekben”.
Ma Magyarországon hasonló a helyzet: szinte reménytelen népszavazást kezdeményezni, mert általában mondvacsinált okokkal már a Nemzeti Választási Bizottság visszautasítja a kérdés hitelesítését. A legfrissebb példa: referendumot kezdeményezett volna a nyugdíjas érdekképviselet annak érdekében, hogy a nyugdíjemelés mértékét igazítsák az infláció mellett a bérek növekedéséhez is. A testület szerint ez költségvetési kérdés. Ha a kormány felelősséget érez saját nemzete iránt, akkor indítson maga erről nemzeti konzultációt.
De ha valami mégis átmegy, a referendum érvényességének feltétele – a korábbi szabályozáshoz képest, amikor elég volt az eredményességhez, ha a választásra jogosultak több mint negyede azonos választ adott – a legalább ötven százalékos részvétel. Ami még a Fidesznek sem sikerült, lásd a 2016. őszi referendumot.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – ez volt akkor a kérdés. Nem lett meg azonban az érvényességhez szükséges ötven százalékos részvétel – a választásra jogosultak 43 százaléka voksolt –, bár 98 százalék nemmel válaszolt.
Emellett egy másik érdekes gondolatra is felhívjuk a figyelmet: „minden propagandának népszerűnek kell lennie, és szellemi színvonalát a felvilágosítandó tömeg legkorlátoltabb rétegének felvevő képességéhez kell szabnia. (...) A tömeg felvevő képessége nagyon korlátolt. Értelme kicsiny, és éppen ezért nagyon feledékeny (...) Ezekből a tényekből kiindulva tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék, ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételnie, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk”. (Forrás Adolf Hitler: Harcom – vagy ha úgy ismerősebb: Mein Kampf).
