A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete több mint egy évtizede támogatja a városban élő nehéz sorsú embereket. Minden hónap utolsó vasárnapjára meghirdetett ételosztásainkon a legvédtelenebb embertársainknak igyekszünk segíteni a magunk módján.

Sajnos a szegények napjainkban az éhezéstől jobban félnek, mint a járványtól. Ezen próbálunk a szerény eszközeinkkel egy picinykét segíteni. A járvány hatására még több család egzisztenciája került veszélybe, a drágulások miatt sok kisnyugdíjasnak, alacsony jövedelmű családnak van veszélyben a megélhetése. Sokan elmondták, jön a hideg, a zord napok, félnek, hogy mi lesz velük, hiszen nemhogy tüzelőre, ennivalóra sem igen akad "krajcár" a ládafiában.

Ezért a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján - ahogy egy évtizede teszi - Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta, a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élő felebarátainkat.

Vártunk mindenkit, aki számára segítséget jelent az ingyenes ebéd. Kértük, akinek a közelében rászoruló, nehéz sorsú embertársunk él, tájékoztassa arról,hogy a debreceni civilek megvendégelik őket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártunk minden rászoruló honfitársunkat.
A menü, ahogyan azt korábban megszavazták a vendégeink, töltött káposzta volt. Erre az ételre a szegényeknek nem futja, így igazi ínyencséget tálaltunk fel a számukra. Tudják, hónap utolsó vasárnapján töltött káposzta lesz az ebédjük.

A koronavírus járvány miatt ügyeltünk a biztonsági rendszabályokra. A sorban állók többsége maszkot viselt, a távolságot is igyekeztek betartani, és mielőtt megkapták az ebédet, mindenkinek fertőtlenítettük a kezét is.

Ahogyan az utóbbi években mindig, most is a kisnyugdíjasok voltak többségben. Egykor az a mondás járta, hogy a csirke farhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságukból erre már nem futja. Sokan elmondták, hogy ilyenkor hó végén már apró sem igen található a bugyellárisban, a bankszámlájukon pedig hiába keresik a milliókat, ami a KSH szerint ott "kellene", hogy legyen. Mit tehetnek: vagy a gyógyszereiket váltják ki, vagy esznek. Más lehetőségük nincs. Csak az evésen tudnak spórolni, új ruha, cipő vásárlása elérhetetlen álom a számukra.

Vannak, akik szégyellik, hogy ide jutottak, nem akarják, hogy szomszédjaik lássák szomorú sorsukat, ezért kérték, ne készüljön róluk fotó. Természetesen ezt mindenkinél tiszteletben tartottuk.

Most is sokan érkeztek kisgyermekekkel, szomorú látni a gyerekeket, akik pár éves korukra már megtanulták, hogy nincs. Talán hamarabb tudták ezt a szót, mint az "apa", vagy "anya". Mosolyuk még őszinte, mert számukra ez a "természetes", ebben nőnek fel. Számukra a legszebb ajándék, ha így hétvégén, mindennap meleg ételhez juthatnak. Tudjuk, ez bizony nem mindig sikerül. Sokszor könnyes szemmel nézzük a kislányokat, kisfiúkat, összeszorul a szívünk a gondolattól, vajon milyen élet vár rájuk. A szüleikkel érkező gyermekeket most meglepetés is várta, sok-sok játékkal mehettek haza. Örömük szívbemarkoló volt, amikor a "zsákmányt" mutatták anyunak, apunak.

A 150 adag étel gyorsan elfogyott, jutott mindenkinek ebéd, sajnos repetát nem tudtunk adni, pedig sokan sóvárogva várták. Sajnos egyre több, itt Debrecenben is a szegény ember, az egyesület lehetőségei azonban végesek.

Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem az élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy anélkül, mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásukért.

Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak. Sajnos csak ennyit tehetünk az élet igazságtalansága enyhítéséért. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.

Legközelebb október 24.-én várjuk vendégségbe a rossz anyagi körülmények között élő embertársainkat, nagy szeretettel.

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a jóság, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, - egyben az emberség fokmérője - , napjainkban különösen fontos.

Megszívlelendőnek tartjuk Ferenc pápa által mondottakat: "Kevesek bőségben lakomáznak, miközben túl sokaknak még az életben maradáshoz sincsen kenyerük."

Szabó Zoltánné
az egyesület alelnöke