Az évtizedek óta magyar színekben szolgáló gép ünnepélyes búcsúztatóján dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: a szakemberek szerelmesei ezeknek a gépeknek. „Egy technikát kezelő személyzet mindig is példaértékű tisztelettel tekint az eszközére. Érzelmek kötnek minket ezekhez a haditechnikai eszközökhöz. A korral azonban haladni kell, és emelt fővel kell búcsút mondanunk” – tette hozzá a miniszter. Benkő Tibor hangsúlyozta: a Magyar Honvédségnek korszerű, ütőképes erőnek kell lennie Európában. Ehhez a 21. század kihívásait kezelni képes technikai eszközökre van szükség. „Felemelt fővel, méltóságteljesen kell búcsút mondanunk, annak tudatában, hogy egy korszerű és modernebb technikát fogadunk” – mondta.

Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka a haderő emblematikus szállítórepülőgépének nevezte az An-26-os típust, amely a honvédség fejlődésének mérföldköveinél mindig jelen volt. Kiemelte, a szakmai körökben „Ancsának” nevezett repülőgépek – a Magyar Honvédség légiszállító képességének gerincét képezve – egyedülálló kihívásoknak tettek eleget. Mint fogalmazott: elköszönni egy hű és megbízható társtól akkor is megrendítő, amikor tudjuk, hogy az a haderőfejlesztés velejáró következménye.

Popelyák Péter alezredes, az AN-26-os repülőgép pilótája örömmel gondol vissza minden egyes percre, amit az Ancsa fedélzetén tölthetett. „Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír azért, mert én is ezen a repülőgépen váltam érett repülővezetővé. Tudtam, hogy el fog jönni a búcsú pillanata is. Hiányozni fog az AN-26-os, élmény volt vele repülni” – búcsúzott a típustól a szállítórepülő-század parancsnoka.

A résztvevők megemlékeztek azokról is, akiknek az utolsó felszállást jelentette e típus. 1982. december 6-án átstartolás közben a 210-es oldalszámú repülőgép – feltehetően a kormányfelületek jegesedése következtében – a földbe csapódott, majd kigyulladt. A tragédiában az öttagú személyzet közül négyen vesztették életüket. A tragédiát a szállítórepülők fekete napjaként tartják számon. A beszédeket követően a világ legzordabb részein is repülő An-26-os két Gripen vadászrepülőgép kíséretében emelkedett a magasba.

A közepes taktikai szállító repülőgépeket 1974-ben állították hadrendbe Magyarországon. Az eltelt negyvenhat esztendő alatt a szürke kéthajtóművesek tiszteletre méltó feladatot végeztek hazánkban: a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség szállítási, mentési, légifényképezési és más egyéb feladatainak végrehajtása közben 83 ezer repült órát töltöttek a magasban. Ez nagyjából 31 millió kilométer megtett távolságot jelent. „Bármit, bármikor, bárhová” – így hangzik az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis An-26-os szállítórepülő századának jelmondata. Ez nem véletlen, hiszen a repülőszázad patinás Ancsái Iraktól Afganisztánig, Koszovótól az Északi-sarkkörig jutottak el szolgálati idejük alatt. A típussal – amelyet sajátos motorzaja miatt Ordító Egér elnevezéssel is illetnek – számos magyar katona találkozhatott, hiszen annak idején a mélységi felderítők ebből végezték az ugrásaikat, az éles légiharc-rakétákkal végrehajtott lövészetekre pedig szintén e típus fedélzetén szállították a vadászgépek fegyverzetét. Rakterében légvédelmi- és légiharc-rakéták, kézifegyverek és lőszerek, olajfúró berendezése, terepjárók és még naposcsibék is megfordultak.

honvedelem.hu