Ez egy másik szakma. Gyakran akkor esünk ebbe a hibába, ha nem maradunk meg annál a tudásnál, amit Allah (SWT) és az Ő prófétái (béke reájuk) adtak. Természetesen egy korhű magyarázathoz az adott hely és kor műveltsége is szükséges, különben nem lehet kontextusba helyezni a gondolatot. Az is előfordul, hogy egy korábbi tudós fantáziáját gondolják tovább és hoznak létre új elméleteket. Majd eljön az idő, hogy a legújabb gondolat alapjaiban rengeti meg Allah igéit.
A kérdéstől indulnak el a bajok. Ilyen pl., hogy mi lesz a lélekkel, miután az távozik a testből? A válasz: Barzakhba kerül. Ez egy állapot, amiben a test visszakerül az anyag körforgásába, de a lélek valahol vár. Ez a valahol a Barzakh. Ez a hely, vagy helyzet az, ahol a lélek várja Allah ítéletét. Eddig Allah könyve és a próféta (béke reá) hadisza. Aki ennél tovább megy a misztikában, az már fantáziál és óhatatlanul saját szavai csapdájába kerül. Nem tudjuk milyen a Barzakh, nem tudjuk mi várja ott a lelket és azt sem tudjuk, meddig tart. Itt le kell állni.
Ezzel nem azt állítom, hogy csak egy könyvre kell támaszkodni, mert az szörnyű eredményt szül. Aki megáll egy könyvnél, abból bigott, más igazáról meggyőzhetetlen, szélsőséges elme válik. Majd eljut oda, hogy önmagát az egy könyv miatt Allah kinyilatkoztatójának tartja és képes saját fantázia világát Allahra vetítenie. A műveltség, olvasottság azért kell, hogy eljussunk arra a szintre, ahova mások a világ felfogásában már eljutottak. Ne fedezzünk fel banális dolgokat és adjuk elő azokat hatalmas innovációként. Ugyanakkor jelzi azt a határt, ahonnan a fantázia, képzelet elválasztja a fogalmakat a realitástól. Magyarul: ne állítsunk Isten teremtéséről olyan hülyeségeket, ami saját elménk terméke, de nincs rá autentikus magyarázat.
A képzelet messze visz minket, ami sokszor jó, de sokszor tévút. Jó, mert ha megfelelő alapban gyökerezik, segít elképzelni a Marsot, bolygókat, vagy egy egyszerű atomot. De ha a misztika világába tévedünk és Istent próbáljuk elképzelni, tévútra lépünk. Emberek vagyunk, és sokan Őt egy nagyon nagy embernek képzelnék. Mivel két kezével teremt, ezért őt nyolc kézzel ruháznánk fel, hiszen emberi logikával nyolc kézzel könnyebb teremteni. És íme! Eljutunk az indiai istenség ábrázolásig. De ha marhák lennénk, akkor Istent is marhának képzelnénk, legfeljebb nyolc szarvval. Sokakkal ellentétben, nem azt állítom, hogy ilyeneken ne járassuk az agyunkat, hanem az a véleményem, hogy jöjjünk rá ezeken a fantáziálásokon keresztül, miként jutottak el más kultúrák ezekhez az ábrázolásokhoz. De tudatosítsa magában, hogy mindez a fantázia terméke, Isten kinézete nem igazolható, sem teológiailag, sem tudományosan. Az Ő léte az eredménnyel igazolható egyedül, ami a szemünk előtt áll! Az Univerzum maga!
A világosság és sötétség fogalma is megtévesztő. Az embernek a nappali fény adja a világosságot, de egy bagoly számára az éj sötétje jelenti azt, hiszen abban tud vadászni, abban leli meg Isten gondoskodását. Tehát emberi felfogással a világosság, a maga fizikai valóságában tudjuk mi. De egy Szent könyvben az értelme más. A spirituális világ világossága a megvilágosodást jelenti.
Ami a magyarázatokon túl döntő, az a tűz, ami bennünk ég! Mi táplálja a bennünk égő tüzet! Talán ez a legfontosabb. Gyűlölet? Mások fölé kerülés? Kisebbségi érzés? Anyagi érdekek? Önvédelem? Háborodott elme? Őszinte tanítási vágy? Szeretet? Amíg ezt nem látjuk tisztán önmagunkban és követő oldalon, addig nem helyezhetjük el gondolatainkat úgy, ahogy szeretnénk. Így az ember ott hibázza el, hogy olyanra ad választ, amiben nincs tudása és olyanoknak, akiknek fölösleges válaszolni. Ráadásul olyasmi motiválhatja, ami egy gondolatból antitézist hoz létre.

Ahhoz, hogy növény keljen ki a magból, életképes magnak kell termékeny talajba jutnia. És egy mákszem tudja, hogy belőle diófa nem lesz. Mi pedig emberként túllövünk saját kereteinken. Tanulj meg ember leállni és ilyet is mondani: Nem tudom! Bocsánat, de valamit nagyon elrontottam! Tévedtem! Idáig tart a tudásom és nem tovább! Valaha olyan mesterektől tanultam, akik egy gyönyörű gondolat kifejtése után merték azt mondani, hogy „au Allahu a’alem”, vagy ha nem, akkor Allah a legjobb tudója. Ma ezt egyre kevesebbet hallom.