Az idén nyolcvanéves, nemzetközileg is elismert filozófus legutóbb hat éve adott interjút a 168 Órának. 

Akkor arról is beszélt, hogy a baloldal már csak nosztalgiát jelent. Most azt is kérdezzük tőle: az Orbán-kormány miért gyűjthet politikai tőkét az idegengyűlöletből? Nemcsak itthon, hanem az Európai Unióban is. A filozófus úgy látja: ma már Európa megy Orbán Viktor után.

– Legutóbb 2009-ben beszélgettünk. Egyebek mellett arról is, mi várhat a balliberális értelmiségre a jobboldali kormányváltás után. Akkor azt mondta: „Az ellenzéki szerep segíthet a megújulásban.”

– De nem segített. A Fidesz-kormánnyal szemben álló oldal szó szerint szétrohadt. A demokratikus ellenzéki pártoknak azon kívül, hogy nem szeretik Orbán Viktort és folyamatosan szidalmazzák egymást, nincs mondanivalójuk. Hiába születnek közben kiváló elemzések például a szegénységről vagy a cigányság helyzetéről: asztalfiókba kerülnek. A balliberális pártoknak sincs szükségük ezekre, mert számukra is csak a demagóg jelszavak fontosak. Tömegtársadalomban élünk: azzal, hogy milyen nehéz a helyzet, s egyhamar megoldás sem várható, nem lehet választást nyerni.

– A civil mozgalmaktól mégis azt várjuk, hogy baloldali jelszavakkal – Küzdjünk a rasszizmus ellen!, Védjük meg a demokráciát! – százezreket vigyenek utcára.

– Ezeknek a jelszavaknak a mozgósítóereje már nulla. Kiüresedéshez vezetett az is, hogy itt naponta húsz demonstrációt szerveznek, de a nyugdíjasokon és a szinte már főfoglalkozású tüntetőkön kívül alig vesz részt ezeken valaki. Az embereknek nincs erre idejük: egész nap rohannak, pénzt kell keresniük, eltartaniuk a családjukat.

– A passzivitásnak más oka is van. A Fidesz-kormány nem csak a szociális hálót tépte szét. A szolidaritás szálai is szétfoszlottak.

– A szolidaritás európai alapértéke nem csupán nálunk, mindenütt erodálódik. De azért vannak különbségek. Én félig Németországban élek. Azt látom ott, ha egy nagy német céget be akarnak zárni, a munkások képesek összefogni, ezrével kiabálnak az utcán. Sok mindent ki is kényszerítenek, mivel a német politikai-gazdasági vezetés szégyellené azt mondani: „Nem érdekel, mi lesz veletek, forduljatok fel.” Mi ezen már túl vagyunk. Itt a hatalmat egyáltalán nem érdekli, mi lesz azokkal, akik mindenüket elveszítették. Gátlástalanul döntenek nyomorba százezreket. Ám hogy idáig jutottunk, arról nem csak Orbánék tehetnek. Ez a baloldal felelőssége is. Az elmúlt 25 évben egyetlen kormány sem foglalkozott érdemben azzal, mit lehetne kezdeni a rohamosan növekvő szegénységgel, a mélyszegénységbe süllyedő romákkal.

– A lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él. Egy baloldali tömegpártnak akár hatalmas támogatottsága is lehetne.

– Aki a létminimum alatt él, az nem szegény, hanem nyomorult. Ezek az emberek olyan mélyen vannak kulturálisan is, hogy semmiféle politikát nem lehet rájuk építeni. A többségük nem megy el szavazni, mert úgy gondolják: a sorsukon úgysem változtat a politika. Igazuk van. Hogyan lehetne segíteni nekik? Fel kellene emelni őket olyan kulturális szintre, hogy részt tudjanak venni a modern termelésben. Melyik baloldali párt képes vállalni ezt? Ilyen súlyos helyzetet csakis társadalmi összefogással, közös akarattal lehet megoldani. Ám épp a leggazdagabb réteghez tartozók képtelenek belátni: az egyre mélyülő egzisztenciális szakadék össztársadalmi katasztrófához vezet.

– Említette, mindkét politikai oldal felelős az ország állapotáért. Ön szerint azonos mértékben? 

– Van értelme méricskélni? Már a rendszerváltás után egyformán mulasztott a jobboldali MDF-kormány és az akkori liberális ellenzék. Ahelyett hogy elemezték volna az ország állapotát és végiggondolták volna, milyen politikai, gazdasági modellt érdemes felépíteni, inkább kész mintákat akartak másolni, alkalmazni itthon. Az MDF leginkább a horthysta úri Magyarország eszményeit kívánta rekonstruálni. Ezzel szemben a Kis János vezette SZDSZ amerikai típusú liberális demokráciát akart megvalósítani. Senki nem foglakozott azzal, hogy a magyar társadalom szerkezete, mentalitása alkalmas-e erre. Nem vették figyelembe, a lakosságban milyen erős a függés az államtól, holott egy nyugati demokráciában éppen a verseny a legfontosabb. A hirtelen változásokra nem csak felkészületlen volt a többség, hiszen a piaci versenyt kezdettől fogva mérhetetlen korrupció torzította.

– Vagyis Orbán Viktor csupán a közakaratot teljesítette 2010-ben, amikor felszámolta a liberális demokráciát?

– Tény, hogy a rendszerváltás óta egyedül ő értette meg, milyen is valójában ez a nép, mire van igénye. Orbán erre alapozta egész populista retorikáját. Ő annyiban különbözik a többi politikustól, hogy mindenki másnál jobban akarja a hatalmat, s úgy gondolja: csakis ő tudja mindenre a választ.

– Mi az, amit Orbán megértett a magyar néplélekről?

– Például azt, hogy milyen erős a sértett nemzeti büszkeség, s mennyire könnyen manipulálható a tömeg nemzeti demagógiával. Trianon tragédiája máig hat, és rengetegen fogékonyak az ellenségképre. Ma is sokan elhiszik, hogy ellenségekkel vagyunk körbevéve, akik le akarnak igázni minket. A kormánynak még azt is sikerült elhitetnie, hogy Brüsszel a gonosz gyarmatosító. Elnézést, de nem hülye az a nép, amelyik ezt beveszi? Minden sarkon ott a tábla: az építkezést az unió finanszírozza. Ha kidobnának minket az unióból, itt semmi nem működne tovább.

168ora.hu (Címlap: Forrás: vagy.hu)