Ez esetben két lehetőség közül választhatnak az érintettek: hazajönnek és a lakóhelyük szerint voksolnak, úgy mintha itthon élnének, vagy pedig az adott külföldi országban a helyi külképviseleten, amely lakóhelyüktől akár több száz kilométer távolságra is lehet - persze csak, ha beférnek. Elég csak a Londonban élő egy-két százezernyi magyarra gondolni, akik csupán egyedül a követségen szavazhatnak! És mindenki más a szigetországban, Glasgow-tól, Manchesterig.

Eközben azok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, de az ország határain kívül élnek, az általuk választott időpontban, szavazatuk postázásával választhatnak. Ráadásul regisztrációjuk tíz évig érvényes, így a névjegyzékben elhunytak ezrei szerepelhetnek, ami visszaéléseket eredményezhet. Ez az eljárás diszkrimináló, mert különbséget tesz a külföldön élő, de magyar állampolgárok között. A modern demokráciák egyik alapfeltétele, a választójog egyenlősége megköveteli azt is, hogy a szavazók azonos módon, azonos feltételek között adhassák le voksaikat.

Mégis, a Fidesz delegáltjaival kitömött Alkotmánybíróság pár napja egy alkotmányjogi panaszra adott határozatában 8:5 arányban arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn jogsérelem akkor, amikor két külföldön élő állampolgár közül az egyik a jelenlegi szabályok szerint akkor is szavazhat levélben, ha már elhunyt, a másiknak pedig akár több száz kilométert kell utaznia, hogy leadhassa szavazatát egy külképviseleten. Mindezt csupán azért, mert nem számolta fel a magyarországi lakcímét.

Határon túliak vs. kivándoroltak

Alaptételünk, hogy a szavazategyenlőtlenséget alapvetően a II. Orbán-kormány idézte elő a jogszabályi környezet módosításával. 

A határon túli magyarok az új, kedvező állampolgársági szabályoknak megfelelően megszerezhetik a magyar állampolgárságot 2010-től. Mivel nekik nincs állandó magyarországi lakcímük, egyéni választókerületi jelöltekre nem szavazhatnak, csak az országos listára.

A választási névjegyzékbe való regisztráció után azonban kipostázzák nekik a szavazólapot, amelyet aztán az általuk választott időpontban, szintén postán visszaküldhetnek, ezzel le is adva voksukat. Ráadásul a regisztrációjuk 10 évig érvényes, ezért elhunyt magyar polgárok ezrei szerepelhetnek a választásra jogosultak között a külhoni névjegyzékben. Ez pedig nem csupán a választási csalás lehetőségének tárházát nyitja meg, de egyben durván csorbítja a szavazatok egyenlőségének elvét is. 

Azok a tartósan külföldön élő magyarok pedig (értsd: nyugatra távozott gazdasági menekültek), akik továbbra is rendelkeznek magyarországi lakcímmel, regisztrálni csakugyan tudnak levélben vagy elektronikusan is (a valasztas.hu-n „Külképviseleti névjegyzékbe vételhez kapcsolódó kérelem” linknél tudják felvetetni magukat a külképviseleti névjegyzékbe), maga a szavazás viszont személyesen kell, hogy történjen, „el kell battyogni” az illetékes külképviseletre, amely akár több száz kilométer távolságra is lehet.

A London-Glasgow távolság a maga 645 kilométerével például 6 óra autóval, összesen majd ötvenezer forintba kerül egy Nagy-Britanniában élő magyarnak.Indokolatlan és érthetetlen megkülönböztetése ez a magyar állampolgároknak. Az online regisztrációval kapcsolatban merültek fel nehézségek, többeknek formai hibákra hivatkozva utasították el jelentkezésüket, miután a beazonosítás már sikeres volt – a külföldön élő magyar állampolgároknak úgy tűnik, minden apró bürokratikus részlet inkább arra szolgál, hogy elvegye a kedvét a szavazástól. 

Döntött az Alkotmánybíróság - Végleg oda az egyenlőség?

Ami azt a problémát illeti, hogy a magyarországi lakhellyel rendelkezőknek kettő, a határon túli, magyarországi lakhellyel nem rendelkezőknek pedig csupán egy szavazata van, az Alkotmánybíróság nem állapíthat meg alkotmányellenességet, mivel az Alaptörvény lehetőséget kínál az egyenlő választójogtól való eltérésre: az Alaptörvény rendelkezése szerint sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét, magyarországi lakóhelyhez kötheti.

A másik kérdésben, amely a külföldre költözött, magyar lakcímmel még rendelkező magyarokat diszkriminálja, a releváns bírói fórumokon sorra buknak meg az ügyben tett panaszok vagy benyújtott kérelmek. Az Alkotmánybíróság (amelyet már szintén teljesen megszállt a Fidesz), nem meglepő módon olyan döntést hozott egy 2013-as alkotmányjogi panaszt illetően, amelyben szerint nem volt alaptörvény-ellenes jogsérelem, hogy a Magyarországtól 1400 km-re tartózkodó benyújtónak 137 kilométert kellett volna utaznia (jelentős anyagi ráfordítás mellett), hogy leadja a szavazatát. Mindezt úgy nem találta az Ab a szavazategyenlőség-elvével ellentétesnek, hogy a külhoniak mindeközben költségek nélkül, levélben is leadhatják voksukat.

Pedig régebben még a kormány is másként gondolkodott: a 2013. május 3-án hatályba lépett választási eljárásról szóló törvényben a kormány eredetileg a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó választópolgárok felvételét is lehetővé tette a levélben szavazók névjegyzékébe. Később persze ezt módosították, így 2013. június 21-től már csak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, külföldön tartózkodó választópolgárok kerülhettek fel a névjegyzékre.

Érthetetlen a különbségtétel

A kérdés csupán annyi, mitől racionális az, hogy egy alapvető állampolgári jog lakóhelytől függően különböző mértékű nehézségek leküzdésével gyakorolható, és miért pont azokkal kell kiszúrni, akik adminisztratív értelemben (állandó lakcím) szorosabb a kötődésük Magyarországhoz?

Az pedig, hogy a rendelkezés nem hozza kedvezőbb helyzetbe a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőket, teljesen ellentétes a Ab korábbi döntéseiben kifejtettekkel. Egy korábbi döntésben ugyanis még arról volt szó, hogy az állam jogosan korlátozhatta a külföldön élő állampolgárok szavazatának befolyását, majd egy másikban pedig lehetővé teszik a postai szavazás lehetőségét, mint eljárási előnyt (!) a külföldön lakó állampolgároknak, ami az országban állandó lakóhellyel rendelkezők számára egyébként, akárhogy is nézzük, hátrány.

tenytar.blog.hu