Az éghajlatváltozás szempontjából az augusztus is tartogatott csemegéket, melyek közül az egyik leginkább említésre méltó, hogy augusztus 14-én Grönland legmagasabb pontja felett esett az eső – ilyesmi pedig először történt azóta, hogy erről feljegyzések készülnek. Ugyanakkor olyan olvadási események, melyek során a hőmérséklet a fagypont fölé kúszott, már akadtak korábban is, de láthatóan ezek az anomáliák is egyre sűrűsödnek – korábban ilyesmire 1995-ben, 2012-ben és 2019-ben került sor, vagyis a most augusztusi kevesebb mint egy évtizeden belül a harmadik ilyen kilengés. Tegyük hozzá azt is, hogy 1995-öt megelőzően ezen a helyen fagypont feletti hőmérsékletet az 1800-as évek végén mértek utoljára. Ki kell hangsúlyozni azt is, hogy augusztusban 7 milliárd tonna eső zúdult a jégtakaróra, vagyis ez volt a legkomolyabb esőzés, mióta erről 1950 óta adatok állnak rendelkezésre. Mindez azzal is járt, hogy augusztus 15-én hétszer akkorát csökkent a jégmennyiség, mint egy átlagos napon szokott az év ezen időszakában.

A CNN-nek nyilatkozó szakértők szerint mindez azt bizonyítja, hogy Grönland fokozott tempóban melegszik fel. 2019-ben például a helyi jégtakaróról 532 milliárd tonna jég olvadt bele a tengerbe, és az az évi meleg tavasz, valamint a júliusi hőhullám után a jégtakaró teljes felszíne olvadásnak indult. A kutatók szerint olyan küszöböket lépünk át, melyeket évezredek óta nem láttunk, és a mostani esőzés hatására a visszamaradt jégtakaró több, a Napból érkező energiát fog elnyelni, amíg a hó ismét be nem temeti. Az ilyen események természetesen nem maradnak globális konzekvenciák nélkül, a 2019-es nagy olvadást követően például a bolygó tengerszintje permanensen 1,5 milliméterrel emelkedett meg.

Ugyanakkor akadnak olyan hatások, melyekre első pillanatra talán nem is gondolnánk, mégis remekül szemléltetik, hogy az éghajlat az emberi tevékenység által okozott megváltozása milyen léptékben hagy nyomot a bolygón: az olvadás hatására ugyanis még a földkéreg is emelkedni kezdett.

A jelenséget lejegyző tanulmányról az Independent számolt be, és a hatás arra vezethető vissza, hogy a jég olvadása miatt ezeken a pontokon kisebb súly nehezedik a kéregre, és az ezért elkezdett felfelé mozogni. A kutatók szerint az olvadás végső soron komplex, három dimenzióban leírható mozgásokat indít be a Föld felszínén, amelyek az olvadás helyétől 1000 km-es távolságban is kimutathatóak. 2003 és 2018 között a grönlandi és a sarkvidéki gleccserek olvadása a talaj vízszintes eltolódását okozta az északi félgömbön, amely Kanada és az USA nagy részére kiterjedő, évi 0,3 mm-es deformációt jelent. Európa esetén ez a változás 0,05 és 0,3 mm között mozog évente és elsősorban Finnországot, Norvégiát és Svédországot érinti. (Rakéta)