A címben olvasható idézet Szilágyi Zsófia irodalomtörténész "A továbbélő" Móricz című, 2008-ban megjelent tanulmánykötetében olvasható egy helyütt, s alaposan elgondolkodtathatja a 21. századi olvasót: tudja ma élvezettel olvasni és értelmezni a nem szakmai szem, főleg a kisdiák a magyar irodalom valaha volt talán legjelentősebb prózaíróját? Szeretnénk hinni, hogy igen!

Móricz regényei közül főként a Légy jó mindhalálig, az Árvácska, vagy a két Rózsa Sándor regény ismeretes a mai olvasók számára, s valljuk be őszintén, többnyire iskolai olvasmányaink kötelezettségeinek részelemeként foglalkozunk ezekkel a szövegekkel, az olyan novellákat már nem is említve, mint a Hét krajcár, vagy a Barbárok.
Pedig érdemes elővenni egy-egy Móricz munkát életünk bármely szakaszában, mert egy univerzumot képes megnyitni előttünk a Betyár, a Rab oroszlán, az Életem regénye, vagy éppen novelláinak egyike-másika. És talán még szénakupacra sincs szükség feltétlenül...

Móriczot ha sokszor nem is könnyű, de igazán jó olvasni. Intellektuális körutazást garantál bármely írása, legyen szó a nagy regényekről, vagy akár a kevéssé ismert, korai munkákról, hiszen azon kivételes író közé tartozik, aki már igen korán meglelte saját hangját, ugyanakkor rengeteget írt haláláig.

Tiszacsécsén született paraszti családban. Édesanyja bár református pap leánya volt, mégis földműveshez ment feleségül. A fiatal Zsigmond így egy egészen különös atmoszférában cseperedett fel, hogy aztán egészen Debrecenig menjen, majd meg se álljon Budapestig.

A fővárosban aztán bekapcsolódott a századelő pezsgő irodalmi életébe, s részese lehetett a Nyugat megszületésének, melynek szerkesztője és szerzője, később Babits oldalán főszerkesztője lett.

Kevesen tudják róla, de elképesztő marketing-érzékkel rendelkezett melyet nagy erőkkel alkalmazott is, elsősorban mint a Nyugat főszerkesztője, számos új előfizetőt szerezve ezzel a sokszor komoly anyagi gondokkal küszködő, alapvetően Hatvany Lajos pénzéből létező lapnak.

Irodalmi munkásságával a csúcsra emelte a magyar nyelvű prózaírást, s már életében nagy tiszteletben álló, megbecsült tagja volt az irodalmi kánonnak.

1942-ben agyvérzésben hunyt el, 63 évesen.

(Címlap: Forrás: mult-kor.hu)