Ha valaki mutat nekünk egy képet egy lóról és megkérdezi, mi az, valószínűleg azt válaszoljuk, hogy egy ló. De valójában persze nem egy ló, és ennek tudatában is vagyunk: nem tudjuk megetetni a képet és nem is tudunk felülni rá. Ennek ellenére a vizuális észleléssel foglalkozó kutatók sokszor alapvetésnek tekintik, hogy egy lovat ábrázoló képre nézve egy lovat látunk. Ez a megközelítés hibás lehet. 

A Journal  of  Experimental  Psychology: General folyóiratban publikált tanulmányukban (“Images of Objects are Interpreted as Symbols: A Case Study of Automatic Size Measurement") Bródy Gábor, Barbu Revencu és Csibra Gergely megkérdőjelezik azt a bevett nézetet, hogy egy ló képét - a puszta hasonlóság alapján - lóként azonosítjuk. A szerzők ehelyett úgy érvelnek, hogy az emberek a tárgyakat ábrázoló képeket szimbólumokként fogják fel - olyan vizuális tárgyakként, amiken keresztül egymással kommunikálunk. Ez az alternatív megközelítés azt feltételezi, hogy egy lót ábrázoló kép azért reprezentál egy lovat, mert egy lóhoz hasonló külsejű tárgy egy kézenfekvő eszköze annak, hogy lovakról kommunikáljunk. 

Hogy kiderítsék, hogy a fényképek tárgyakként vagy szimbólumokként értelmezzük, a szerzők azt vizsgálták, hogyan dolgozzuk fel a játékokról készült fotókat. A játékok maguk jellemzően kis méretűek, de a tárgyak, amiket reprezentálnak, általában sokkal nagyobbak. Egy játék zebra például egy kicsi tárgy és egy bevett szimbóluma egy nagytestű állatnak. A játékok eme kettős természete alkalmassá teszi őket arra, hogy a két nézetet a segítségükkel ütköztetni lehessen. Egyfelől ha egyszerűen csak felismerjük a fotókat, a játék zebra fényképén egy kis tárgyat látunk. Másfelől ha a fotókat szimbólumokként dolgozzuk fel, akkor a játék zebráról készült fotót egy zebraként (illetve annak szimbólumaként) értelmezzük. 

Hogy felmérjék, hogyan interpretálják az emberek az ilyen jellegű képeket, a szerzők korábbi kutatásokra építettek, amikben a résztvevőknek két különböző méretű képet mutattak és arra kérték őket, hogy válasszák ki a nagyobbat. Az emberek nehezebbnek találták ezt a feladatot akkor, amikor a képek közti méretkülönbség nem volt összhangban a világról szerzett tudásukkal. Ha például egy zebrát ábrázoló kis kép és egy görögdinnyét ábrázoló nagyobb kép volt párban, az emberek késleltetve választották ki a dinnyét. Nem tudták teljesen figyelmen kívül hagyni azt a tudásukat, hogy egy zebra a valóságban nagyobb egy dinnyénél. 

Amikor azonban játékok képeiről kellett dönteniük, a résztvevők lassúak voltak, amikor egy játék zebrát ábrázoló kis képet és egy dinnyét ábrázoló nagy képet láttak egymás mellett, holott a tárgyak közötti méretkülönbség összhangban volt a képek közötti méretkülönbséggel: a görögdinnyék a valóságban is nagyobbak, mint a játék zebrák.  

„Ez azt mutatja, hogy az emberek nem pusztán tárgyakat ismernek fel a képeken.“ – mondja Bródy Gábor. „Ha így lenne, a résztvevők egy kis tárgyként tekintettek volna a játék zebrára, amilyen a valóságban.“ 

Az eredmények mögött nem az áll, hogy az emberek összetévesztették volna a játékokat azzal, amit ábrázolnak. Amikor az embereknek egy zebra és egy játék zebra fényképe között kellett választania, a játékot egy kis tárgyként értelmezték. „Ez a rugalmasság figyelemre méltó: egy játék zebra képét zebraként értelmezzük egy dinnye fotója mellett, de játékként egy zebra fotója mellett!“ –fogalmazott Barbu Revencu. 

„Összegezve ezek a kísérleti eredmények nemcsak azt mutatják, hogy az emberek a tárgyakról készült fotókat szimbólumokként értelmezik, de azt is, hogy ezt rugalmasan teszik, a kontextust is figyelembe véve fejtik meg, hogy mit ábrázol a lefényképezett tárgy.“ – foglalta össze a kutatást Csibra Gergely professzor.