1000-1500 milliárd forintos kiigazításra lehet szükség idén
A küszöbön álló jogállamisági eljárás miatt akár 1100-1600 milliárd forinttal is elmaradhat idén az EU-pénzek brüsszeli kifizetése ahhoz képest, mint amennyivel tavaly év végén számolt a Pénzügyminisztérium – derül ki azokból a forgatókönyvekből, amelyeket a Portfolio állított össze nyilvános és háttérinformációk alapján.
Orbán Viktor Brüsszelben - Korábbi felvétel - Forrás: John Thys/AFP or licensors
Ez jócskán tovább rontaná az államháztartás egyébként is kifeszített idei helyzetét, hiszen a büdzsében a Portfolio számításai szerint egyébként is 1000-1500 milliárd forintos kiigazítást kell idén végrehajtani. Így tehát ha az április 27-én elinduló jogállamisági eljárás gyors megegyezés helyett elhúzódó vitákhoz vezetne, akkor az további kiigazítási kényszert, és nagyobb devizakötvény-kibocsátást jelentene, illetve a deficit kordában tartása érdekében jócskán vissza kellene fogni idén az itthoni EU-pályázati kifizetéseket is, ami az állami beruházási aktivitáson jelentene további féket.
Ezermilliárdos méretű kérdés
Komoly figyelmet érdemlő kijelentést tett egy múlt keddi sajtótájékoztatón Didier Reynders, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa azután, hogy a magyar mellett további négy ország jogállamisági helyzetét is megvitatták az uniós miniszterekkel. Az egyik újságíró ugyanis rákérdezett Varga Judit igazságügyi miniszter aznap reggeli nyilatkozatára, hogy tényleg csak a 2021-2027-es EU-pénzekre és a helyreállítási forrásokra vonatkozik-e a Magyarország ellen készülő jogállamisági eljárás (mint ahogy azt a Pénzügyminisztérium témában nyugtató Facebook-posztja is hangsúlyozta), vagy netán a 2014-2020-as pénzekre is gondolni kell az esetleges szankcióknál.
Ez azért nem mindegy, mert még mintegy 7 milliárd eurónyi, mai árfolyamon durván 2600 milliárd forintnyi olyan pénzről van szó, amit itthon a szokásos megelőlegező stratégiában már kifizetett a projektek nyerteseinek a kormány, de Brüsszelből még nem kapta meg. Ebből a bő 2600 milliárdból a Pénzügyminisztérium becslésünk szerint kb. 1500 milliárdos átutalást vár idén, de eddig még csak töredéke érkezett meg az államkasszába.
Sokatmondó válasz
Reynders a válaszában így fogalmazott: „Már a kezdetek óta világossá tettük, hogy az uniós költségvetés minden elemével foglalkozunk 2021. január elseje óta, mert a rendelet akkor lépett hatályba. Ez minden egyes esetben így van és ezekről majd a (jogállamisági eljárást megindító - a szerk.) hivatalos értesítés során döntünk… Azt, hogy pontosan milyen keretek mentén haladunk majd, az eljárás során döntjük el.”
ÍGY TEHÁT EGYÁLTALÁN NEM CÁFOLTA AZT, HOGY A KÉSZÜLŐ JOGÁLLAMISÁGI ELJÁRÁS A 2014-2020-AS CIKLUS PÉNZEIRE IS VONATKOZIK.
Ez érthető, hiszen már a 2020. decemberi EP-határozat 9. pontja is világosan rögzítette, hogy a jogállamisági rendelet társjogalkotói megállapodtak abban: minden EU-pénzre, így tehát a folyamatban lévő 2014-2020-as keretre is vonatkozik az új jogszabály. Aztán maga a jogállamisági rendelet 5. cikke sem nevesíti, hogy a kifizetések megszakításának, illetve a kötelezettségvállalások felfüggesztésének, vagy egyéb pénzügyi szankcióknak a különböző lehetőségei csak az új ciklusra vonatkoznak-e. Legutóbb pedig idén márciusban, az Európai Bíróság ítéletére hivatkozva maga az Európai Bizottság rögzítette azt az alkalmazási iránymutatásának 3. pontjában (és az 52. pontja is erre utal), hogy
Az uniós költségvetés védelmét szolgáló feltételrendszerről szóló rendelet egy adott többéves pénzügyi keret határain túl is alkalmazandó állandó eszköz.
Reynders talányos válasza tehát a fentiek és amiatt teljesen érthető, hogy már korábban is voltak erős brüsszeli figyelmeztetések, melyek szerint egyfajta „előcsapásra” készül a Bizottság azután, hogy elindítja az eljárást. Ezzel például arra utaltak, hogy nem csak a 6-9 hónapig tartó mechanizmus végén várhatók pénzügyi következmények, hanem már rögtön az elején is. Maga Ursula von der Leyen bizottsági elnök is többször jelezte már nyilvánosan, hogy egyetlen ügy sincs elfelejtve és a jogállamisági rendelet 2021. január elsejei hatályba lépése óta gyűjtik a problémákat, készülnek az eljárásra.
Ezt egyébként azzal is érzékeltette a múlt keddi nyilatkozatában Reynders, hogy úgy fogalmazott:
VASKOS DOSSZIÉJUK VAN MAGYAR ÜGYEKBEN ÉS AZ EGÉSZ ELJÁRÁS JÓL ELŐ VAN KÉSZÍTVE.
Márpedig vaskos dossziét arról a pénzosztásról még nem készíthettek elő, ami itthon igazán még el sem kezdődött (persze az intézményrendszer kereteiről, a pénzosztás várható problémáiról már összeállíthattak listát), hiszen egyetlen új, 2021-2027-es Operatív Programunkat se fogadta még el a Bizottság és a helyreállítási programunk (RRF) is már egy éve a tárgyalóasztalon pihen. Közben persze a szokásos megelőlegező stratégia jegyében már mintegy két tucatnyi RRF-pályázat és további jópár GINOP- és TOP Pluszos pályázat már kint van a piacon, elindult a megvalósítás felé, de ez még töredéke a 7 évre járó összes uniós keretünknek.
Nem annyira meglepő
Reynders kijelentései azért lehetnek itthon meglepőek, mert a magyar és lengyel költségvetési vétófeladás érdekében 2020 decemberében született 4 oldalas politikai kompromisszumos papír kivette a jogállamisági eljárásból a 2014-2020-as pénzek kérdését. Erre alapozva pedig sokan arra számíthattak, hogy a 2014-2020-as pénzek már nincsenek veszélyben. Amint azonban már akkor és azóta is sokszor figyelmeztettünk rá: az a papír (aminek betartását akkor Ursula von der Leyen is aláírta) egy politikai kompromisszum volt, nem volt jogi kötőereje. A Bizottságnak kizárólag a 2021. január elseje óta hatályos jogállamisági rendelet betűit kell folyamatosan betartania az eljárás során. A Bizottság azonban ennek tudatában is tartotta magát a 2020 végén kötött politikai kompromisszumhoz, azaz nem indította el az eljárást Magyarország és Lengyelország ellen, hanem kivárt. A politikai alku betartása mellett részben azért is várt ki a Bizottság, hogy jogi bizonyosságot szerezzen az Európai Bíróság idén februárban megérkezett ítélete alapján, és ennek tudatában véglegesítse az eljárás gyakorlati kereteit lefektető iránymutatását.
A politikai kompromisszumból adódó kiváró, időhúzó taktika nagyon komoly következményekkel járt Ursula von der Leyenre nézve: az Európai Parlament egyre hevesebben követelte tőle, hogy ne foglalkozzon a kompromisszummal és indítsa el az eljárást. A fokozódó nyomásgyakorlás odáig fajult az Európai Parlamentben (amely anno mindössze 9 fős többséggel választotta meg von der Leyent a Bizottság élére), hogy a képviselők beperelték őt tétlenség miatt az Európai Bíróságon, így gyakorlatilag a megbuktatás szélére sodorták (a tavalyi költségvetési zárszámadás elfogadásának megtagadásával ezt például el is lehet érni és volt már ilyenre példa a 2000-es évek elején a Santer-féle Bizottság esetén, amely emiatt kényszerült lemondani). Idén márciusban pedig egy EP-állásfoglalásban szólították fel von der Leyent az azonnali cselekvésre, így az április 3-i magyar választások lezajlása után pár nappal már tényleg kénytelen volt bejelenteni az eljárás indítását Magyarországgal szemben. Ezt éppen az EP előtt tette meg, hogy ezzel is csillapítsa a képviselők indulatait.
Az eljárás elindítása formálisan április 27-én történik meg, akkor ülésezik legközelebb az Európai Bizottság és akkor küldik majd ki az eljárást megindító levelet a magyar hatóságoknak.
EZ A LEVÉL KULCSFONTOSSÁGÚ LESZ ARRA NÉZVE, HOGY AZ ELJÁRÁS MILYEN MEDERBEN ZAJLIK, EGYÁLTALÁN MI AZ ÉRVRENDSZERE, MILYEN TERÜLETEK PÉNZEIT VESZI CÉLBA ÉS MENNYIRE KÖNNYŰ, VAGY ÉPPEN NEHÉZ MEGEGYEZÉST VETÍT ELŐRE.
Azt már Orbán Viktor kormányfő is jelezte a választások utáni nemzetközi sajtótájékoztatón, hogy a levél eldöntheti azt a kérdést (is), hogy ismét a devizakötvénypiacok felé nyúl-e a kormány, vagy van remény a gyors megegyezésre és így a veszélyben lévő EU-pénzek kiszabadítására.
