h i r d e t é s

2 ok, amiért jó a közfoglalkoztatás, és 5 ok, amiért nem

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

2 ok, amiért jó a közfoglalkoztatás, és 5 ok, amiért nem

2017. március 06. - 09:27

 

Valójában szándékomban állt 5 "jó" okot is összekotorni a közfoglalkoztatásra, a munkavállalók szempontjából, de minden igyekezetem ellenére nem sikerült...10-15 évvel ezelőtt is volt közmunka, nincs ezzel semmi gond.

Viszont jóval kevesebben vettek részt a programban. Akkoriban még évi 30-40 ezer ember, most pedig már kétszázezernél is többen. 

Akkoriban a közfoglalkoztatott lényegében minimálbért keresett, jelenleg a legkisebb bértől harmincezer forinttal kevesebbet visz haza.

Először foglalkozzunk azzal, miért is jó, hogy van közmunka!

Talán a legfontosabb az, hogy az a réteg, amelyik egyébként nem, vagy nehezen jutna munkalehetőséghez, legalább ilyen módon dolgozhat , pénzt kereshet. Vannak országrészek, ahol a nyilvántartott álláskeresők számának negyede csak a meghirdetett álláshelyek mennyisége, és akkor még hol vannak a közfoglalkoztatottak? Márpedig az ő arányuk nagyjából ugyanannyi, mint a nyilvántartott álláskeresőké. Plusz ott vannak még azok, akik sem nem nyilvántartott álláskeresők, sem közmunkások. Ők a regisztrálatlanok, akiknek ugyanúgy nincs munkahelye, de már vagy kiestek  a nyilvántartó rendszerből, vagy kiejtették / egészségkárosodottak/ , vagy soha bele sem kerültek. Szép az, amikor azt mondja a Kormány, hogy ki kell lépni a programból, és át kell menni a normál munkaerőpiacra, hisz rengeteg a munkahely.  A valóság viszont az, hogy van

Tehát a munkára várók közül jóindulattal: negyedének lehet állása. Hát, ennyit a statisztikáról...

A következő ok, s egyben az utolsó is, ami miatt azt mondhatjuk, hogy a közmunkának jó hatása van, de legalábbis az is van, az az, hogy ha egy embernek hosszú idő után bármilyen munkahelye adódik, könnyebb továbblépni onnan. Bátorságot kap rá. Más kérdés, hogy a lehetőségei adottak-e rá. El kezd gondolkodni, hogy jó lenne valami más. Olyan, ahol többet keres, jobban megbecsülik. Ha egyszer dolgozik, akkor legyen látszatja is. Persze ez főleg azokra áll, akiknek a lehetőségük eddig is meg volt, csak nem éltek vele. Akik eleve olyan környezetben élnek, ahol szinte semmi munkalehetőség nincs, vagy olyan réteghez tartozik, akikért a munkáltatók nem versenyeznek, nyilván nehezebben lép tovább, sok esetben számára ez lehetetlen is, ők reálisan nézve a helyzetet kénytelenek jobban ráhagyatkozni erre a programra. Ez van, ezt kell szeretni alapon.

Aztán persze van pár ok, amiért jó ez a program, csak az nem az állampolgárok szempontjából nézve. Hisz többen dolgoznak, kevesebb segély kell, több adó folyik be, többet vásárolnak, az ÁFA-bevétel is emelkedik. Aztán ott van az a hatás is, hogy alacsonyabb lesz a megélhetési bűnözés, vagyis - amikor kifejezetten azért követ el bűncselekményt valaki, hogy lényegében a saját és családja napi betevőjét biztosítsa.

Javul a statisztika, és főleg a munkanélküliek száma csökken a közfoglalkoztatás által. Az más kérdés, hogy ők is munkanélküliek lényegében, mert egy mesterséges munkahelyen mesterségesen alacsonyan tartott bérért dolgozhatnak lényegében ugyanannyit mint egy átlag munkavállaló. Amikor nem - vagyis nincs megfelelő munkavégzés - az nem az ő hibájuk, hanem a szervezőké, munkáltatóké.

Nézzük akkor a közfoglalkoztatás rossz oldalát! Azt a rossz oldalt, amit nagyrészt szintén maga a programban részt vevő érez, a saját bőrén...

A legfontosabb, hogy nagyon nehéz kilépni belőle. Egyrészt azért, mert aki közmunkában dolgozik, az munkaviszonyban van, ha hazamegy örül, hogyha a háztartási munkát elvégzi, foglalkozik a gyerekkel, ellátja napi teendőit, sokkal kevesebb időt tud tölteni álláskereséssel. Már, ha van mit KERESNIE... Azért is nehéz kilépni belőle, mert maga a közfoglalkoztatás az, ami azt sulykolja bele az emberekbe, hogy ő kevesebbet ér. Hisz úton-útfélen azt hallani, és minden döntés ezt sugallja.

Kevesebb a bér,kevesebb a szabadság, se munkaruha, se igazi munkavállalói jogok, a Munka Törvénykönyve csak kivonatosa érvényes rá, ha egy intézményben dolgozik, se ide nem, se oda nem tartozik, lényegében majdcsak átnéznek rajta. Ezek egyike sem önbizalom növelő hatású, márpedig a munkahelykeresés herce-hurcájához jókora önbizalom löketre van szükség.

Kimondhatjuk: 

Ezek az emberek másodrangú állampolgárként vannak elkönyvelve.

A közfoglalkoztatási program keretében induló tanfolyamok nagyon nagy része szakmailag szinte semmi nem ér, valójában a keretben tanulók bebetonozását jelenti a programba. A tanfolyamok végén ugyanúgy közmunkás szerződést kapnak kézhez, jó pár hónaposat. Eredetileg az volt a terv, hogy szakmai végzettségűek nem vehetnek későbbiekben részt a programban. Saját magát köpi szembe a Kormány ezekkel az álszakmai végzettséget adó oktatással, hisz egyrészt semmire való bizonyítványokat kapnak az azt elvégzők, másrészt hiába a képzés, semmi esély normál munkahelyen elhelyezkedni vele, jelenleg tömegesen képezik ki a "félszakképzett" közmunkás hadsereget. 

Persze ebben a kérdésben minden mindennel összefügg. Ha valaki tartósan keveset keres, márpedig a közfoglalkoztatás erről szól, elveszti reményét egy idő után a váltásba, sőt - a lassú, fokozatos elszegényedés útjára lép. Egy ideig akár javulhat is a helyzet, hisz a 22800.-Ft-os segélytől még ez is lényegesen jobb, viszont - mivel egy munkavállalás, még ilyen szinten is kiadásokkal jár, pár hónap után a részt vevő úgy érzi, - és nem véletlenül - hogy igazából szinte nem is állt be változás az életében. Kivétel annyi, hogy még nehezebb munkát KERESNIE. Hisz tartaléka, ha volt egyáltalán, már rég elfogott, és ráadásul ideje sincs nézelődni. Az azt könnyítő lehetőségek számára pedig nem adottak, hisz internetet, számítógépet fenntartani, újságot járatni csak kevesen tudnak közülük. 

Mi az egészből a tanulság? 

A Kormány részéről nem okoskodás, és mutogatás kell, hanem tényleges segítség. Ha azt akarják, hogy ezek az emberek valóban az elsődleges munkaerőpiac várva várt munkavállalói legyenek, akkor értelmes tanfolyamokra kell őket beiskolázni, emberi körülményeket, lehetőségeket kell nekik teremteni, lehetőséget arra is, hogy módjuk legyen munkát találni, - vagyis több bért, hogy a szolgáltatások megfizethetők legyenek számukra - az áttelepedéshez teljes segítséget, olyat, amivel egy - akár évek óta közmunkán foglalkoztatott is élni tud, tehát nem kell hozzá megtakarítás, és hogy munkához jusson ne kelljen minimum hónapokra szétszakítani családokat, mert ez nem egészséges megoldás. A jogaikat, munkavállalói jogaikat vissza kell kapniuk. Nem lehet állampolgár. És a közfoglalkoztatottak "kriminalizálását" egyszer, s mindenkorra le kell zárni.

Mert a fő bűn nem az övék, hanem akik ebbe a csapdába kényszerítették őket!

 

kmks.blog.hu


 

h i r d e t é s