@Zsuzsanna Hegedűs-Selmeci: 
Ezt a postot most kell megírnom, amíg még tart a döbbenet és az indulat, nem várhat holnapig.
A mai napon 8,5 órát töltöttem a 70 éves, egy stroke-on már átesett, ismét stroke-gyanús édesapámmal a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán. Mentővel szállították be, én fél óra múlva érkeztem. Ami ezek után történt: 
- A mentővel történő érkezéskor kikérdezte egy nő, majd közölte vele, hogy biztosan ivott (nem)
- A mentővel érkezéstől számítva percre pontosan 5 (!!!!) óra múlva jutott be CT-re
- A CT után 2 (!!) órával megvizsgálta egy orvos, valamint vért vettek tőle
- Újabb 45 perc várakozás után megkaptuk a zárójelentést, hogy nem találtak semmit és egy receptet, szédülés ellen. 
A stroke-nál ugye az a mottó, hogy minden perc számít.

Ami ebben a 8,5 órában történt körülöttünk, az nehezen visszaadható. Például a 82 éves bácsi, aki 5-6 órája feküdt az egyik padon, mire odamentek őt megkérdezni, hogy pontosan mi is a panasza és feltették egy hordágyra - feltételezem, nem unalmában feküdt ott órákig. Vagy az a piros ruhás lány, aki több zacskót telehányt és szemmel láthatóan komoly fájdalmai voltak, de több órai fekvés után a barátja támogatásával, saját felelősségre távoztak. Remélem, jobban van. Vagy az inzulinos, szintén idős bácsi, akinek nem számoltam, hányszor kellett beadnia az inzulint a feleségének, amíg mi ott voltunk, ők még előttünk érkeztek. Eszembe jut a szintén nagyon idős néni, ő is legalább 6-7 órája várakozott már, amikor az egyik ott dolgozó, fiatal nőt félénken megkérdezte, hogy merre van a mosdó, mire az mindannyiunk előtt ráordított, hogy "Itt, a szeme előtt, de ugye nem cigizni akar bent?". Valahányszor, valamelyikünk kétségbeesetten érdeklődni próbált, hogy mégis, mikor számíthatunk ellátásra, kioktattak, hogy a sürgős eseteket veszik előre és nyugodjunk meg, 6-7 órás várakozás még nem is számít soknak. EGY SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYON. 
A WC-ben minősíthetetlen állapotok, természetesen szappan, WC-papír és WC-ülőke sehol. EGY KÓRHÁZBAN. 
Sajnos, mi felkészületlenül érkeztünk (lelkileg is), így ezt a röpke 8,5 órát a csokiautomata segítségével éltük túl. Ne adja isten, hogy még egyszer lássam azt a helyet, de most már tudom, hogy hasonló esetekben magammal kell vinnem:
- folyékony szappant, 
- kéztörlőt
- fertőtlenítőt
- innivalót bőségesen
- ennivalót bőségesen
- olvasnivalót vagy korlátlan netet, valamint mobiltöltőt

Igen, láttam, hogy zsúfolásig tömött volt az osztály és láttam, hogy gyakorlatilag folyamatosan érkeztek a mentők. Nincs kétségem affelől sem, hogy dolgoznak az ott dolgozók, kellőképpen nyúzottnak, fáradtnak és frusztráltnak tűntek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem normális, hogy valakinek-bárkinek 8-9 órát kell eltöltenie egy sürgősségi osztályon. Nem tudom, hogy van-e az ismerőseim között egészségügyi dolgozó, aki látja belülről a rendszert, lehet, hogy van erre valamilyen magyarázat, de olyan szívesen megkérdezném az ott dolgozóktól, hogy a saját édesapjukkal mennyire nyugodtan üldögélnének el 8-9 órát hasonló esetben?

Igen, én is láttam hasonló postokat, elborzadtam, aztán továbbgörgettem. Most már értem. És senkinek ne legyen illúziója, előbb-utóbb mindannyian szembesülni fogtok ezzel. Én mostantól konkrétan rettegek és most először tényleg komolyan elgondolkodtam azon, hogy el kéne menni innen, jó messzire.

Tudom, hogy demagóg vagyok, nem érdekel: amíg az egészségügyben ilyen állapotok uralkodnak, addig hogy merészelnek stadionokat építgetni meg noname focistákat pénzelni mértéktelenül?( az összes többi szarságról már nem is beszélve) Ennek kéne a legfontosabb prioritásnak lennie, az életünkről és a szeretteink életéről van szó!

Nem találok szavakat és nem tudom, hogy merre a kiút. De valamit nagyon sürgősen tenni kell és nem dughatjuk homokba a fejünket. 
Osszátok nyugodtan, nem bánom, ha messzire eljut. Szó szerint létkérdés, hogy végre történjen valami. Addig pedig Isten irgalmazzon nekünk..."

/Piréz/ / Gond-olkodó