A Biology Letters című folyóiratban publikált tanulmányukban Julian Hume és Christian Robertson részletesen leírja a leletet és összevetik a többi - már szintén kihalt - törpe emu, valamint az ausztrál kontinensen élő emu tojásaival.
Az emu egy röpképtelen madár, amely kizárólag Ausztráliában és a hozzá tartozó szomszédos szigeteken honos. Jelenleg az emu a világ második legnagyobb madara a strucc után.

Korábbi kutatások azt mutatták, hogy az ausztrál kontinensen honos emu mellett több törpeemufaj is létezett az Ausztrália déli partjainál fekvő szigeteken, ám ezek mindegyike kipusztult nem sokkal az európai telepesek megérkezése után.

Tasmaniának, a Kenguru-szigetnek és a King-szigetnek is volt egy-egy saját faja, amely az otthonául szolgáló sziget nevét viselte. Korábbi kutatások azt sugallták, hogy ezek az emuk a szigetek korlátozott erőforrásai miatt zsugorodtak össze. A három közül a King-szigeti emu volt a legkisebb, magassága alig érte el az egy métert, testsúlya feleannyi volt, mint az ausztrál kontinensen élő rokonának.

Hirtelen kipusztulásuk miatt keveset tudni a törpe emukról. A tasmániai emunak több, a kenguru-szigeti emunak egyetlen tojását sikerült eddig felfedezniük és tanulmányozniuk a kutatóknak. King-szigeti emutól most először találtak tojást.

Az értékes leletre egy homokdűnében bukkantak rá. A csaknem tökéletesen ép állapotban lévő tojás kiváló lehetőséget ad a kutatóknak a tanulmányozásra.

A szakemberek megállapították, hogy a többi törpe emuéhoz hasonlóan, a King-szigeti emu tojása is csaknem ugyanakkora volt, mint a jóval nagyobb testű rokonáé.

A kutatók elmélete szerint mivel a szigeteken zordabb időjárási viszonyok uralkodnak, ezért az ott élő emuknak hosszabb ideig kellett a tojáshéj menedékében maradniuk. A nagyobb tojáshéj lehetővé tette számukra, hogy egészen addig maradjanak, amíg megtanulnak járni és táplálékot szerezni maguknak. A tojáshéj emellett valószínűleg melegen is tartotta őket a hideg éjszakákon. (MTI)