Egyben megtiltotta, egy belső rendeletben azt is, hogy a minisztériumok ügyintézői használhassák a „szegénység” szót. Ez 2015-ben történt. Azóta a szegénység csak nőtt.

2015-ben a létminimum átlagos mértéke, havonta 88 016 Ft volt. 2017-ben a minimálbér nettó összege: 84 788 Ft. Tehát, alappal jelenthetjük ki: a minimálbér nem éri el a létminimum alapvető szintjét hazánkban, akkor, amikor az idei minimálbér emelést követő szintje sem éri el a 2015-ben meghatározott, és szükségesnek ítélt létminimum biztosításához szükséges összeget.

A létminimum nem a szegénységi küszöb mértékét mutatja, hanem azt a jövedelmi szintet, amely lehetővé teszi a családok számára, hogy az alapvető szükségleteken túli igényeket is kielégíthessék. Itt nem a nyaralások biztosítására kell gondolni elsősorban, hanem egy hirtelen fellépő gyermekbetegségre, esetleg egy családtagunk megrokkanására, vagy halálára (és akkor az esküvők, keresztelők finanszírozhatóságáról még szót sem ejtettem). Mert ezek bizony mind-mind plusz kiadási tételt keletkeztetnek a háztartások büdzséjében.

2015-ben azok a családok, ahol két aktív dolgozó felnőtt, és két gyermek alkotnak, ott a háztartás létminimum értéke 255 246 Ft volt. A 2017-es szükségletről jelenleg nincs adat.

A KSH ugyanakkor készített egy szakmai háttéranyagot, melyen jól látszik, hogy a minimálbér már 2006 óta, folyamatosan nem éri el a létminimum szintjét. Ebben az adatbázisban is a 2016 évi az utolsó adat – csakhogy 2016-ban a KSH már nem mérte a létminimum és a minimálbér szintje közötti eltérést.

2015-ben az egy főre jutó átlagos létminimumérték 63 812 Ft volt – az idei év vonatkozásában jelenleg nincs adat. De el tudjuk képzelni. A két évvel ezelőtti, egy főre jutó, havi létminimumot (63 812 Ft) az idei évben nem érik el pl. a GYES-en lévő, és egyedül nevelő anyukák, az ápolási díjban részesülők, a rokkantak többsége, és az utóbbi pár évben nyugállományba vonulók nagy részének havi bevétele.

Az Eurostat számításai alapján kijelenthető, hogy közel 4 millió ember él ma, Magyarországon lakhatási szegénységben, tehát a magyar lakosság 41.5%-a él a létminimum szintje alatt.

Sajnos, előre jósolható, hogy az idei évben – főként, ha hazánk uniós tagsága is megszűnik a hazai politikai irányvonal előretörése mentén – ezek az adatok garantált növekedést mutatnak majd a következő évi kimutatásokban. Mérni természetesen, nem mérheti senki (törvény tiltja), ugyanakkor érezhetjük a bőrünkön.

A szegénység felszámolását pedig nem igazán tűzik a jelenlegi pártok a zászlajukra, még kampányidőszakban sem. Igaz, van, aki hirdeti az Alapjövedelem bevezetésének lehetőségét, mint kampányígéretet (napjainkban már azt is egyre halkabban), ugyanakkor ezt az összeget, mint létminimumot, 90 ezer forintban jelölik meg. Ami egyben azt is jelenti: nincsenek tisztában a 2017-ben, egy főre jutó, szükséges, havi létminimum összegével. A 90 ezer 2015-ben elég lett volna (csakhogy akkor nem volt kampányidőszak, így nem is foglalkoztak a kérdéssel).

Szégyen, hogy a pártok a kampányra, a központi költségvetésből (és így a szegény emberek terhére) elkülönített összegekből kizárólag repiköltségeket biztosítanak – saját maguknak. Ahelyett, hogy felmérnék az ország és a családok egyre bizonytalanabb gazdasági-szociális helyzetét, 2017-ben. megfizetnék a kampánypénzből a vonatkozó tanulmányok elkészítését.

És csak akkor kezdenének ígérgetni a kampányidőszakban, amikor pontosan tisztában vannak a jelenkori jövedelmi szegénység valós helyzetével, és azzal, hogy ez miből adódik. Változtatni ugyanis csak a tények ismeretében lehet. Addig, amíg ők, ott fenn, egy elképzelt világban élve nem nélkülöznek, mi, itt lenn a való világban éhen fogunk dögleni.

Ők ígérnek nekünk.

És fogalmuk nincs arról, hogy mit is ígérjenek. De – elméletileg - rendszert akarnak váltani. Ugyanazzal a hozzáállással, amit már oly jól ismerünk a kormánypártoktól, ami a jelenkori Magyarország elszegényesítését hozta magával. ….

Forrás: hopihetanc.blog.hu