Kicseréltem a gépkocsim. A szokásos módon sikerült megoldani, régit beszámították az újabb árába. Az is szokás, hogy a beszámított esetében biztonságosan alacsony árat számol a kereskedő. Mivel azonnal ki is vonja a forgalomból, annyit jegyzett meg a Nejem, hogy legjobban az éves autómatricát sajnálja. A kereskedő vette a lapot és felvilágosított, hogy átírható. Mindjárt adott is egy lemondó nyilatkozatot, hogy az új tulajdonos lemond a rendszámra érvényes jogról. Utána néztem az interneten, hogy hol tudom érvényesíteni a jogomat. Szekszárdon nem. Pesten, sok helyen, Székesfehérváron, de az autópálya nélküli Pécsen is. Pesten volt dolgom, megvettem a 10 napos matricát és meglátogattam a budaörsi Mcdonald alatti ügyfélszolgálatot. Vittem az internetről kinézett, adásvételi szerződést, személyigazolványt, lakcímkártyát, adásvételi szerződést, lemondó nyilatkozatot, és a gépkocsit. Azt mondja a hölgy:

- Ez nem elég, hozni kell az okmányirodától egy általuk igazolt adásvételi szerződésmásolatot.

- Itt az eredeti, itt a forgalmi engedélyem.

A hölgy megismétli. Okosabb nem lettem, de látszott, hogy semmi esélyem a meggyőzésre. Olyan kis fiatal, okosságában meggyőződött leánnyal nem lehet vitatkozni.

Haza jöttem. Jó húsz percet álltam sorban az okmányirodában, nem azért mert sokan voltak, mert egyetlen ember volt előttem a tíz ablakos irodában, de a rend, az rend. Amikor kezdtem kissé izgága módon sétálgatni és benézni minden ügyintézőhöz, az illetékes ügyintéző hölgy azonnal rákezdte.

- Tessék, mit tetszik?

- Van egy sorszámom, ami rég óta nem megy előre, pedig akik utánam jöttek már el is mentek.

- Nem szakadhatok ketté, Most ment el az előző ügyfél. (nem éppen most, de nem veszekedni, hanem ügyintézni jöttem.) Nem tudok százfelé figyelni!

- Ne figyeljen senkire, csak rám. Mondom a lehető legbarátságosabban.

- Mit szeretne?

- Biztosíthatom, hogy én nem szeretnék, de kénytelen vagyok ügyintézni. Elmondom a számomra nem érthető autópályás történetet.

A hölgy elkéri a személyimet, a lakcímkártyát, a régi gépkocsi adásvételi szerződését. A számítógépbe időnként beüt egy valamit, majd négy-öt perc múlva hátramegy a nyomtatóhoz és előhoz két db A/4-es lapot. Szignálja és kéri, hogy én is írjam alá. A lapon látom, hogy

Kérelem

Tulajdonjog rendezéséhez kapcsolódó egyéb ügyek.

Eladó bejelentése történeti ügyfélhez.

Én kérem az autópálya Zrt-t. Mire is? Közlöm, hogy eladtam egy ilyen-olyan típusú gépkocsit. Rendszámról szó sincs. Tehát kapok egy papírt, hogy eladtam egy gépkocsit.

Amikor megvásároltam a matricát, bemondás alapján egy rendszámra írattam, egyetlen sor sincs a típusról. Most majd ugyancsak egy másik gépkocsi rendszámára fogom átíratni, amit szintén csak bemondással adok meg. Mert mi köze a matrica árusítójának ahhoz, hogy kinek a rendszámára veszek matricát.

Az okmányirodában a régi gépkocsi adásvételi szerződésen kívül semmit nem kértek. Kaptam egy A/4-es lapot, amiben a matrica jogviszonyáról, vagy annak változásáról egyetlen sor sincs. Azt sem kérdezték meg, hogy volt-e éves matricám, van-e egyáltalán, vettem-e másik gépkocsit. Egyébként mi közük van hozzá.

Tehát most visszamegyek az autópálya ügyfélszolgálathoz, ami valószínűleg csak autópályáról lesz megközelíthető, valahol 80-140 kilométerre és viszek három papírt, egyet arról, hogy eladtam az XYR forgalmi rendszámú gépkocsim. A másikat, hogy a vásárló lemond az általam vásárolt éves autópálya matrica XYR rendszámhoz tartozó jogáról. A harmadik papírt az Okmányirodától arról, hogy eladtam egy AAA típusú ZZZ fajtájú gépkocsit.

Én felteszem, papír nélkül bemondok egy másik rendszámot, amire átírják a matricához tartozó jogomat, mert mi közük ahhoz, hogy kinek a nevére, rendszámára íratom át.

Ez egy vicc, csak utálom, hogy én vagyok a vicc alanya.