Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, forró teával vártunk minden rászorulót. A metsző hideg / mínusz hét fok/, a nagy szél ellenére jóval több mint száz embertársunk állt a sorban a töltött káposztáért, a friss kenyérért. A kegyetlen időben örültek a forró teának is.

A sorban, ahogyan eddig is, már nem az utcán élők voltak a többségben. Sok kisnyugdíjas, egzisztenciáját vesztett - egykor jobb napokat látott - közmunkás várta, hogy sorra kerüljön. A legszomorúbb talán az ételre váró kisgyermekeket látni. Tapasztalataink szerint mind több a  gyermekes család az ingyen ételre várók között. Az iskolában hétfőtől, péntekig kapnak ellátást a gyerekek, de a hétvégén számos család sajnos nem tud megfelelően gondoskodni a gyermekeiről. Elszorul a szívünk, amikor arra gondolunk, mi várhat ezekre a kisgyermekekre, ha már életük első éveiben is nélkülözniük kell. 

Tisztában vagyunk, segítségünk csak csepp a tengerben, sajnos nem tudjuk a szegénységet, a nyomort megszüntetni. De tesszük, amit hitünk, emberségünk megkövetel, mert tudjuk: mindig jobb adni, mint adni. Ha csak egyetlen felebarátunk vasárnapját tettük könnyebbé, akkor már megérte. 

Az ételosztás költségeit - mint eddig is - saját zsebből finanszíroztuk. Ki, ki „tehetsége”szerint segít abban, hogy a szükséges összeg a rendelkezésre álljon. 

Legközelebb április elsején, húsvét vasárnapján várjuk a rászoruló debrecenieket, felnőtteket, gyermekeket, - terveink szerint ünnepi menüvel - a Petőfi téren. Ha "szerencsénk" lesz, akkor a nyuszi is a térre látogat, kis ajándékkal kedveskedik a gyerekek számára. Minden felajánlást, segítő kezet örömmel várunk a húsvéti meglepetéshez.

Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke