Annyira képesek, amire agyuk határai lehetőséget adnak nekik. De agyukat a szűk terem falai nem engedik továbblépni, hiszen csak abban a térben működik tudatuk. Ez a szűk terem lehet egy falu, egy politikai, vallási közösség, etnikum, vagy bármi. Az ilyen közösségeknek hamar megjönnek hangadóik és elmagyarázzák, hogy ez a közösség maga a világ. Aki ezen kívül reked, az ennek a világnak ellensége. Kialakulnak az ideológiák és átalakulnak az alapeszmék. Irányt vesznek a tanok. Ez mindennel így van, ami ember kezébe kerül. Mert az ember nem viseli el, ha alárendelt lény. De még a mellérendeltséget sem tűri. Valahogy mindig felül akar kerekedni a másikon. Uralni akarja embertársait, környezetét, a természetet. De mivel agya csak egy terem falai között lett kiképezve, ahogy túllép agya határainál, a terem falain kívül lévő világ megbosszulja tetteit.
De nem csak a falakon kívüli világ fordul ellene. Ha szemlélete nem képes megújulásra, saját csapatán belül talál csak társat, így populációja genetilailag is beltenyészetté válik és mondanivalója is belterjes lesz. Az ilyen pedig hosszú távon nem képes alkalmazkodni a változásokhoz és kihal.
Olyanok vagyunk, mintha egy pók lennénk, amely olyan hálót sző, amibe maga is belegabalyodik és elpusztul. Csakhogy ilyen pók nincs. De ember van. Saját magából csinál áldozatot a felsőrendűségi érzés által. Még vallását is ennek a felsőrendűségnek rendeli alá.
Azért tartom a templomokat, mecseteket és szent helyeket a Sátán házainak, mert a tiszta szívű halandó szeretettel szívében tér be azokba és gyűlölettel teli jön ki. Mindenkit gyűlöl, aki más, mint ő.
Ha ez fordítva lesz, akkor a véleményem is meg fog változni. Lássuk min ír erről a Korán:

Mondják: „Nem érint minket a Pokol tüze, csak megszámított napokon.” Mondd: „Egyezségetek vane Allahhal? Mert Allah sohasem szegi meg az Ő egyezségét! Avagy azt mondjátok Allahra, amit nem tudtok?” (Korán 2:80)

Mondd: „Ha a Túlvilági Lakhely csak néktek van (fenntartva), a többi embernek nem, akkor kívánjátok a halált, ha igazak vagytok.” (Korán 2:94)

Tehát, ha titeket választott az Úr, akkor rajta! Igyekezzetek meghalni, hogy mielőbb találkozzatok Vele. Ez az aya a medinai zsidókról szólt, de érvénye időtlen. Ma rólunk is szól. Sajnos van olyan hitszónok, aki ezt komolyan veszi, de nem magát küldi halálba, hanem másokat. De mielőtt még bárki arra gondol, hogy kifejezetten muszlimokat kritizálok, az téved. Amiről írok, az általános emberi tulajdonság, amitől a muszlimok sem mentesek. A muszlimokkal csupán az a bajom, hogy az Iszlámot eszközként használják fel a felsőrendűség gyakorlására, holott a Korán pont ennek ellenkezőjére tanít. De nem csak a muszlimok ilyenek, hanem mindenki, aki egy elvvel, eszmerendszerrel dolgozik.

Felidézek egy indiai történetet egy bölcsről, aki egy fa alatt ült rongyos ruhában és abból élt, amit egy kis edénykében összekoldult. Ha a világ dolgairól kérdezték, akkor mindenre volt válasza, útmutatása.
Híre messziföldre elterjedt és tudomást szerzett róla a maharadzsa is. Ő egy díszes kísérettel meglátogatta a bölcset és beszédbe elegyedett vele. A maharadzsa meggyőződött arról, hogy ez a bölcs nem mindennapi ember. Ajánlatot tett neki. Meghívta a palotájába, hogy legyen a tanácsadó minisztere. A bölcs elfogadta, de csak egy feltétellel. Egy szobát kért a palotában, ahova rajta kívül nem mehet be senki. Amennyiben mégis valaki belép a szobába, ő elhagyja a palotát és a maharadzsa szolgálatát. Megegyeztek, a bölcs megkapta a szobát, a maharadzsa pedig a jótanácsokat. A bölcs minden nap egy órát töltött egyedül a szobában, de csak bemenni és kijönni látták. Senki sem tudta mi történik a szobában. Ez így ment egy darabig, míg el nem indult a szóbeszéd, mi lehet a szobában.
Talán rejteget valakit a bölcs? Ellenség van ott talán? Nem bírta az udvari nép sokáig és egy napon megnyitották a szobát. Az pedig teljesen üres volt. Csak a bölcs egykori rongyos ruhája lógott az egyik sarokban és a kolduló edénye. Kisvártatva megjelent a bölcs is. Látta a sokaságot, kik között addig már a maharadzsa is feltűnt. A bölcs ekkor tudta, hogy mondania kell valamit az értetlen tömegnek és rákezdett. Ahhoz, hogy nektek jó tanácsokat adjak, ki kell szakadnom a ti mesterséges világotokból és vissza kell térnem meditációimmal a fa alá, ahol koldultam. Felöltöm a koldusgúnyát és kezembe veszem az edényt, majd palotátok szűk világa kitágul előttem, megnyílik egy olyan tér, amibe ti nem, de én, a koldus beléphetek. Abban a dimenzióban sok mindenre választ tudok kapni, amire ti sosem.
De mivel megszegtétek szavatokat, elhagylak titeket.
Sokaknak kellene visszatérni a fa alá koldulni a ma döntéshozói közül azért, hogy ez a világ megváltozzon. Tudom, ez lehetetlen. Viszont a koldusok száma növekszik. Nem az a célom, hogy a döntéshozók megváltozzanak, hanem az, hogy a koldusok lássanak tisztábban.