h i r d e t é s

Álszent papok, narancs papok

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Álszent papok, narancs papok

2019. október 11. - 11:59

 

Bejegyzés egy lakossági fórumról

A szerző felvétele

2019. október 7-én nyertetek egy csatát. Nyertetek egy csatát, de nagy árat fizettek érte. Nem anyagi értelemben, nem politikailag. Emberileg.

Videót szerettem volna készíteni a polgármesterről, egy nyilvános lakossági fórumon. Ez volt a „bűnöm”. Ezt megtiltották, de nem engedtem a nyomásnak, mert van hitem. Ekkor lépett színre először M. Attila Gábor Atya, községünk (Felsőszentiván) felszentelt papja.

Felállt helyéről és mint az Istentisztelet idején, a „nyájához” szólt. Abban bíztam, hogy az egyház helytartója, a plébános majd elsimítja vagy tompítja a kialakult patthelyzetet. Óriásit tévedtem, naiv voltam.

A pulpitusról már megismert hangnemben szólt a tömeghez. Demagóg módon, a demokrácia álcája mögé bújva megszavaztatta „nyáját”, hogy készülhet-e videó a polgármesterről…

Az áldemokratikus szavazás kimenetele nem lehetett kérdéses. A lincshangulat szélére sodródva előbújt belőlem a pacifista, és a megtévesztett tömegből áradó gyűlölet arra sarkallt, hogy megtegyem mindazt ami felkent papunk, M. Attila Gábor feladata lett volna: lecsitítottam a tömeget. Biztosítottam Őket, hogy habár megtehetném, mégsem készítek felvételt Vörös Szilárdról, községünk polgármesteréről, mint közszereplőről egy fórumon tartott előadásáról. Az állványra helyezett telefonomat ezért kikapcsoltam. De még ez sem volt elég…

A polgármester úr felszólított, hogy a kikapcsolt telefonomat tegyem zsebre. Nem tettem eleget a kérésnek, ekkor „Gábor Atya”, az „önjelölt igazságtevő próféta” másodszorra is színre lépett.

Közvetlenül beállt a kikapcsolt telefonom elé. Én mögötte ültem, körülbelül 0,5-1 méterre. Ekkor jobb lábát enyhén megemelte, kissé előredőlt és jobb kezével farpofáit széthúzta. Majd a következőt sikerült mondania a „szent” embernek: „Ez a véleményem a mögöttem helyet foglaló fiatalemberről.”

Ezt követően a már tűzbe hozott „nyáját” tapsra biztatta, hogy az emberségében megszégyenített társukon jót mulassanak.

Ezután eltelt egy óra. Ültem M. Attila Gábor atya mögött és próbáltam ember maradni az embertelenségben. Ekkor lépett elő „Isten szolgája” harmadszor.

Egyéb elfoglaltságaira hivatkozva eltávot kért „nyájától” és egy megalázó, teátrális kézfogás keretein belül kívánt hangot adni távozásának. Gúnyos mosollyal kísérve, nagyságrendileg 100 ember előtt.

Nem volt kedvem eleget tenni ennek a szituációnak. Undorodtam az Atyától és nem akartam hozzáérni. De erőt vettem magamon és viszonoztam álszent gesztusát, búcsúzóul csak annyit tudtam mondani: „Higgye el, egyszer minden Lator meglakol.” Ezt követően M. Attila Gábor plébános távozott.

Majd megkérdeztem a „nyájat”, hogy mit szólna ehhez a keresztényi és példamutató magatartáshoz a Pápa. Vagy Jézus. Egy halk felmorajlás után, pár másodpercre néma csend lett a művelődési házban.

Nekem van hitem. Amit ma keresztény egyháznak hívunk Magyarországon, annak semmi köze a valódi kereszténységhez. Narancs szekta. És ebből a gyomorforgató hamisságból én nem kérek. M. Attila Gábor felsőszentiváni pap viselkedésének és megnyilvánulásainak hatására, ma kilépek a keresztény egyház kötelékéből. Az ezt szimbolizáló feszülettel ellátott láncomat, ma végérvényesen levettem. Pedig szeretett nagymamámtól kaptam gyerekkoromban, ragaszkodtam hozzá. Érzelmi többlettartalommal bírt…

Amíg Kövér László és M. Attila Gábor „atyák” mondják meg, hogy milyen a jó keresztény, addig én ezt messze elkerülöm. Tegnap este amúgy is pontosan megmutatták mit jelent számukra, jó kereszténynek lenni. Szeretném figyelmükbe ajánlani a tízparancsolat 8. pontját!

Ugyan semmit nem változtat a döntésemen, de várom M. Attila Gábor plébános nyilvános bocsánatkérését, a minősíthetetlen és egyházi vezetőként vállalhatatlan viselkedéséért. Bár az én olvasatomban Ő nem vezető, csak egy álszent, NER prostituált. Semmi több.

Székely Dániel - képviselőjelölt


 

h i r d e t é s