A felemelkedés-történetet külön színezik Mészáros nyilatkozatai, amelyekben rendre a munkával indokolja a sikerét. Legutóbb néhány napja, a durva jobbikos plakátok okán nyilatkozta, hogy az egész kampány hányinger, mert ő nem lop, hanem dolgozik.

Ezek persze végtelenül cinikus mondatoknak tűnnek, úgy tűnik, hogy Mészáros egyszerűen a szemünkbe hazudik, miközben ő is tudja, mi is tudjuk. De nem biztos, hogy ez ilyen egyszerű. A mostani nyilatkozat után legalábbis eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti kísérlet, amelyet a kaliforniai Berkeley egyetem szociálpszichológusa, Paul Piff hajtott végre.

A kísérletben a közismert Monopoly játékot hekkelték meg. A rejtett kamerákkal behálózott szobában az egyszerűség kedvéért egyszerre csak két játékost ültettek le a táblához (összesen több mint száz párat), majd pénzfeldobással eldöntötték, hogy közülük, ki legyen privilegizált helyzetben. Ez a játékos indulópénznek kétszer annyit kapott, mint ellenfele, sőt ahányszor átment a célvonalon, akkor is dupla összeg járt neki, s hogy ezt minél többször megtehesse, dobókockából is többet kapott. Vagyis ellenfelének semmi esélye nem volt, ilyen szabályok mellett a győztes személye nem lehetett kérdés. Az eredmény tehát nem ígért sok izgalmat, az előnyben lévő játékos viselkedése annál inkább.

Az elején még egy kicsit kényelmetlenül érezte magát az unfair helyzet miatt, de aztán gyorsan beleszokott és egyre jobban kihasználta. Ezt mutatta a testbeszéde is: egyre messzebb nyújtotta ki az asztal alatt a lábát, egyre hangosabban és határozottabban lépdelt a figurájával a táblán, és a játékosoknak kitett közös ropogtatnivalóból is sokkal többet vett, mint mezei ellenfele. Akire egyre több gúnyosabb, lekezelő, triumfáló megjegyzést tett.

De a legérdekesebbek a megnyert játékot követő interjúk voltak, amikor a kísérlet vezetői megkérdezték a győzteseket, hogy mit gondolnak, miért nyertek. Egyetlen egy sem válaszolta azt, hogy azért, mert óriási előnyt kapott. A magyarázatok mind arra futottak ki, hogy jó döntéseket hoztak, esetleg hogy a képességeik mellé szerencse is társult.

A fentiek ismeretében olvassuk újra az alábbi részletet Mészáros emlékezetes Bors-interjújából:

„Mi Mészáros Lőrinc titka?

A munka. Mindennek a titka a munka, a szorgalom, a hozzáállás.

Korábban úgy fogalmazott: „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye."

A szerencse nem elég, sokat kell tenni érte. A vállalkozásaimnak meg kell felelniük a piacon. Ha nem felelnénk meg, nem lenne egyetlenegy forintom sem. Sokat kell tenni, hogy pénze legyen az embernek.”

Hátborzongató, mondhatnánk. Vagy mélyen emberi.

Szerző: Sztankóczy András / valasz.hu