Nem véletlen, hogy akkor jelentette be Csepreghy Nándor miniszterhelyettes, hogy jelentősen szeretnék csökkenteni az állami szférában dolgozók létszámát, amikor ingyenessé, vagy lényegesen olcsóbbá tette a kormány a hivatali ügyintézést az ügyfelek számára. Ez egyrészről jelentős bevételkiesést okoz az államnak, ugyanakkor kevésbé lesznek szolidárisak a magyar polgárok azokkal a hivatali dolgozókkal, akiken meg kívánja spórolni az „állami rezsicsökkentés” kiadásait a kormány.

A jelek szerint újra nekifut az Orbán-kormány annak a kezdeményezésének, mellyel kissé bátortalanul próbálkozott már korábban is. Lázár János már tavaly nyáron is pedzegette, hogy túl sok állami alkalmazottat tart el a versenyszféra, és hogy ezen a lehető leggyorsabban változtatni kellene. Ez persze nem túl népszerű lépés, ezért nem is szokás bizonytalan politikai légkörben belevágni ebbe a „hentesmunkába”, hiszen a leterhelt pedagógusokról, a már többször megszorongatott rendvédelmi dolgozókról, hivatali alkalmazottakról, valamint a roskadozó egészségügyben ténykedőkről van szó. Az ezeken a területeken szolgálatot teljesítő, az államtól fizetést kapó alkalmazottaknak úgy hiányzik egy ilyen leépítés, mint reumás mókusnak az erdőtűz.

Csepreghy bejelentése elég talányos volt, hiszen egyelőre nagyjából 150 ezer állami alkalmazott lábára kötnének útilaput, de hosszú távon több mint félmillió munkavállalónak kéne a versenyszférában elhelyezkednie. A felvetés számos kérdést vet fel. Egyrészt, miért olyan fontos éppen most ez a létszámcsökkentés? Valószínűleg Lázár János és minisztériumi csipetcsapata jól látja, hogy a jórészt általuk felduzzasztott állami apparátus milyen hihetetlen terhet jelent a költségvetésnek, másrészt érvényesülhet az a jól bevált módszer, amit az MTVA-nál már hatszor eljátszottak. A közszolgálati médiánál ugyanis az Orbán-kormányok regnálása óta most hatodszorra jelentenek be csoportos létszámleépítést, így egyrészt a takarékoskodás látszatát keltik, másrészt folyamatos fenyegetettségben tartják az ott dolgozókat.

Ha Damoklész kardja minden tantestületben, kórházi műtőben, őrszobán, tűzoltó-parancsnokságon, kormányhivatalban ott lóg a falon, akkor a megfélemlített beosztottak (és persze főnökök) szinte bármire képesek, hogy ne az ő nevük kerüljön fel a kirúgandók listájára. Van azonban egy olyan hatás is, ami újabb megfutamodásra késztetheti a kormányt. Az érintett szakterületeken amúgy is komoly problémák mutatkoznak, egy újabb érvágás már olyan sebet okozna például a tanintézményekben és az egészségügyben, amit már nehéz lenne orvosolni. A kirúgottak pedig aligha adnák a következő választáson a kormánypártra a voksukat, ráadásul a téli álmot alvó szakszervezetek is aktivizálhatnák magukat a kirúgások jogszerűségét vitatva.

A másik fontos kérdés, hogy miként kell érteni Csepreghy azon állítását, hogy az állami szférából elküldött dolgozókat a versenyszférában kell elhelyezni? A miniszterhelyettes valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy ez nem egy kormányzati döntés kérdése. A versenyszféra ugyanis eddig is felszívta a számára szükséges munkaerőt, ha éppen szemet vetettek egy állami hivatalnokra, akkor ígértek neki egy magasabb fizetést, előrejutási lehetőséget a szakmai ranglétrán, és már ott is termett a hón áhított munkatárs a cég székházában. Tömegeket azonban nem lehet rátukmálni a magánszektorra, hiszen a hatékonyság, a költségek optimalizálása sokkal fontosabb a versenyszférában, mint az államiban.

Arról az apróságról még nem is ejtettünk szót, hogy a magyar gazdaság épp a versenyszféra gyengélkedése miatt áll agyaglábakon. Hatalmasak az adók, az állam újabb és újabb jogszabályokkal cincálja az ott dolgozók idegeit, úgyhogy finoman szólva sem érett meg az idő, hogy hivatalnokok, pedagógusok, rendőrök és szociális munkások tömegeit képezzék át pénztárosnak, géplakatosnak vagy call centeresnek. Mintha a létszámleépítést levezénylő Miniszterelnökség egyáltalán nem lenne tisztában a magyar munkaerőpiac szerkezetével, hiszen egy olyan szférába akarja áttolni az állami alkalmazottakat, amely éppen az egyik legmélyebb válságát éli. Az is elképzelhető, hogy a kormány újra olyan durván be akar avatkozni a versenyszféra dolgaiba, mint amikor elrendelte, hogy a boltok többségének zárva kell lennie vasárnap. Igen, ám, de a versenybe való állami beavatkozás miatt például a szolgáltatás területét már egyre kevésbé sorolhatjuk a versenyszférába. És még csak egy apró megjegyzés: Épp akkor igyekszik átpasszírozni állami alkalmazottakat a közszférába a kormány, amikor a nagy energiaszolgáltatók államosítására készül…

Nem véletlen a kormány elszántsága, ugyanakkor óvatossága ezen a területen. Valamit valóban kezdeni kell azzal a ténnyel, hogy Magyarországon olyan felduzzasztott létszámmal működik az állam, ami már rövidtávon sem finanszírozható, ugyanakkor nem lehet közmunkást csinálni a közszférában dolgozók tömegeiből. A versenyszféra versenyképességét tovább csökkentené, ha az állam rálőcsölné a magánszektorra azokat a dolgozókat, akiknek a bérét már nem tudja kitermelni. Olyan állami kapitalizmust próbál megvalósítani az Orbán-kormány, amelyben az állam mindenhatósága már abban is megnyilvánulna, hogy megszabná a magáncégeknek, mennyi alkalmazottat foglalkoztassanak. Egy újabb kísérlet alanyai lettünk, melynek végkimenetele finoman szólva is kérdéses. Ahogy egy dakota közmondás szól: „Ne verd a melled, amikor elmentél bölényre vadászni, és egy sovány prérifarkassal tértél vissza!”  

A Szeka blogon szavazhatnak is >>

szeka.blog.hu