Banki ügyek
Mióta létezik pénzkölcsönzés (egyidős lehet az emberiséggel, pontosabban a magántulajdon kialakulásával, legföljebb korábban pénz helyett élelmiszert, árut kölcsönöztek), a főszabály érvényesül.
Az kap kölcsönt, hitelt, akinek van pénze!
Értem én! A banknak biztosnak kell lennie abban, hogy hitelképes az ügyfél, azaz vissza fogja (tudni) fizetni a tartozását.
Egy, a nyolcvanas években megjelent könyv (Arthur Hailey – az Airport szerzője –: Bankemberek) érdekes bepillantást enged ebbe a világba.
Amerikában a bankok azt a hitelügyintézőt preferálják, akinek vannak bedőlt hitelű ügyfelei is, mondván: ésszerű kockázatot kell vállalni a nagyobb haszon érdekében. Aki túl óvatos, azt köszönjük, nem kérjük! Nem hajt elég hasznot a banknak!
Fényévnyire van ez a magyar gyakorlattól!
Ámbár ha ész nélkül alkalmazzák: a 2008-as pénzügyi világválságot végső soron a bedőlt hitelesek robbantották ki.
(És úgy tűnik, ma is megvan ez az esély. A mohóság nem ismer józan mértékletességet, memóriája pedig csak az elefántnak van!
Vonatkozik e megállapítás természetesen a hitelfelvevők zömére is!
Kellő információ, hozzáértés nélkül adósodnak el negyven évre.
Jó példa erre az Orbán, mert 2001-ben Orbán által elindított (csak később, sikeresen – az emlékezet! – Medgyessyre, Gyurcsányra kent, igaz ők is beleálltak) devizahitel-ügyek sokasága.
Ez régen volt! Elfelejtettük!
A magyar ma változatlan intenzitással adósodik el változó kamatozású hitelekkel, csakúgy, mint húsz éve! Infláció, recesszió, bizonyosan növekvő munkanélküliség mellett.
(Másfelől azért érdemes figyelni az amerikai jelzálog-kölcsön-gyakorlatra!
Ha nem tudsz fizetni, egyszerűen leadod a kulcsot, a házat, kocsit, miegymást viszi a bank, te pedig megszabadultál. Csak a befizetett részleteket buktad el.)
A hitel az egyik fele! A befektetések!
A hitelek után uzsorakamatot szedő bankok alig fizetnek a betétek után!
Érdekes módon minél hosszabb időre kötöd le náluk a pénzedet, annál kevesebbet. Szinte semmit!
Persze ennek is megvan a makrogazdasági logikája!
Legalábbis elmagyarázzák: ha inkább a gazdaságba fektetsz, korszerűsíted a cégedet, tőzsdézel, akkor segítesz leküzdeni a recessziót, az üdvös kockázat fejében többet kaphatsz.
Vagy mindent elveszítesz!
Különösen nálunk!
Egy vérszívó, év közben, visszamenőleges hatállyal tákolgatott adó-, ár- és szabályozórendszer mellett, amikor plusz bármikor einstandolhatják a cégedet (számtalan példa van rá), ember legyen a talpán, aki vállakozik, pláne még invesztál is!
A tőzsde! Ezeket a cégeket? Na, neee!
A kisrészvényesnek egyébként is coki! Átverik, leszavazzák.
A kárpótlási jegyekért kötelezően vásárolt Tigáz, MVM részvények füssté, köddé váltak!
Nyugdíj-előtakarékosság? A kormány szemrebbenés nélkül ellopja a félretett pénzedet!
Befektetés hazai ingatlanba?
Ez a lufi irdatlan nagyot fog szólni, ha hamarosan kipukkad!
Talán még, okosan megválasztott másik országban!
Szóval, lehet, hogy az előző generációknak, az anyósoknak volt igazuk: arany, vagy/és gyémánt!
Ami zsebben ki is vihető az országból, ha úgy adódik!
Kelet-Európában bármikor úgy adódhat!
Ezért nem érdemes műkincsekbe se fektetni!
Az, akár az ingatlan, mind marad!
Mivel nincs mit befektetnem, a dolog számomra elvi jelentőségű, úgyhogy lépjünk is tovább!
Méghozzá ahhoz a grádicshoz, mely miatt az egész cikket megírtam!
Az eddigiek talán nem feltétlenül fölösleges elöljáró beszédek!
A banki reklámok!
Vannak a látszólag, divatosan, környezettudatos viselkedésre nevelők!
Egyik bank: ültessünk tizenötmillió fát!
Ha a frissen (e célra is) vásárolt legújabb kütyüvel (okos karóra, tán pecsétgyűrű, csúcsmobil) letöltöd a megfelelő applikációt, minden érintéses vásárlásnál tíz forintot e nemes célra fordítunk!
Helyes! Bár, mellesleg arra ösztökélnek, hogy cseréld le a régit, vegyél újat melynek gyártásával szennyezik a környezetet, másfelől most, bankkártyával is egy érintéssel fizetek!
Nu? Akkor? Kiszithand! Abból miért nem tesznek tíz forintot az erdő-alapba?
Ha egyszer az erdő a fontos, és nem a pénzköltés? Melynek minden tételéből a bank (is) gazdagszik.
Aztán vannnak, akik látszólag a lakosság, a gyerekek pénzügyekben tanúsított felelősségét hivatottak megteremteni, támogatni!
Másik bank: kis, blődli történettel indul a reklám, az idióta, a szakmát ugató magyar reklámszakemberek átkozott szokása szerint: "anyuci, elmosogattam, kérem a pénzemet!"
Mire anyuci előkotor egy tízezrest és átadja a boldog, öntudatos nyolcéves lányának.
És jövend a végszó: "tanítsd meg a gyermekedet gazdálkodni! Mi, itt, ennél a banknál segítünk!"
Na, bazdmeg!
Nem megyek most bele a dolog, a művelet értékarányosságába! Másodlagos!
Na, de! Segíteni otthon, anyucinak (és apucinak), ez egy üzleti alapú vállalkozás? Ahelyett, hogy természetes, ellenszolgáltatás nélküli akció lenne?
(Csak halkan jegyzem meg: pénzügyi kikupálás terén ott a Gazdálkodj okosan, a Monopoly és számtalan más társasjáték!
Ja, csak ahhoz le kell ülni a gyerekkel játszani, foglakozni kell vele!
És a banknak azon nincs haszna.)
Hogy is van ez? A reklámfilmecske készítői, a bank és anyuci együtt rontják el végérvényesen ezt a gyereket!
Fabrikálnak belőle szörnyeteget, akinek felelősségtudata semmi (talán csak a pénzügyekhez).
Önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli kötelezettségvállalási hajlandósága (akár a rászoruló családtagjával szemben is) semmi.
Nem is fogja érteni, hogy mit akarnak tőle azok akik szerint nem kell feltétlenül átlépni egy, a járdán fekvő sérült, beteg embert, és lehet ingyenesen is segíteni valakinek, ha szükséget szenved valamiben!
De hát, mit morgok, dühöngök az ilyesmin?
Nem szoktam még meg, hogy ez a kapitalizmus ideológiamentes ideológiája? Mely csak és kizárólag a pénzről szól? Az én pénzemről!
Kérdem tisztelettel: meg lehet ezt szokni?