Elsőnek a hatalomhoz legközelebbi emberek fordulnak ki önmagukból és veszítik el minden méltóságukat. Aztán a belőlük áradó cinizmus és romlottság, mint egy ciánnal mérgezett patak, elkezd csordogálni lefelé, és az ilyen-olyan funkciókban lévő beosztottak is kezdik követni főnökeik önkényeskedéseit, gátlástalanságait. 

Most például Kálomista Gábor filmproducerről derült ki, hogy miközben állami százmilliókból, milliárdokból üzemel, vagyis nem kockáztat semmit, a maga pénzét semmiképp, a mienket annál inkább, a diktatúra módszereit is elsajátította.

Kirúgott úgy húsz, vétlen filmes szakembert: vágók, operatőrök, zeneszerzők, asszisztensek vesztették el a munkájukat. 

Csupán azért tette, mert megharagudott, amiért a Kút című új magyar filmbe a rendező, Gigor Attila betett három másodpercet egy korábbi Hír-tévés műsorból, s amelyben Kálomista épp a nála mindenben különb, valóban tehetséges Schilling Árpádot gyalázta. 

Bár a producer elérte, hogy a filmből ezt a jelenetet végül kivágták, ami akárhogy nézzük is, cenzúra, de egy diktatúrában ez tényleg csekélységnek számít, ennyivel nem érte be: lekérte a Kút stáblistáját, és bár a filmet nem is az ő cége készítette, mindenkit, aki a filmből az ő cégénél is dolgozott, kirúgott. 

Húsz embert! És ő nem is miniszterelnök. 

Kálomista afféle kulturális nagymogul, persze ő sem a művészi vagy pénzügyi tehetsége révén jutott egyre feljebb. Mint az „új elit” valamennyi tagja, ő is a közpénzt költi, vagyis a nép fedezi az ő érdemtelen luxuséletét is.

És hogy hogyan csinálta? 

Október 2-án este ő is ott rágta a körmét a Fidesz eredményváróján, hogy meglesz-e az érvényesség - ez ma a legértékesebb káderlap Magyarországon. 

És persze ő is tipikus álláshalmozó, mint annyian mások ebben a nemzetért lélegző, dolgozó pártban: amellett, hogy cége eddig mintegy hárommilliárd forinthoz jutott, persze nem a piacról, a Thália menedzser-igazgatója és a síszövetség elnöke is. A felesége meg az MTVA kereskedelmi igazgatója. Vagyis éppen azé az állami vállalaté, amely egyúttal a férje cégének legnagyobb megrendelője is. 

De van egy jó hír is ebben a bűnnel keresztül-kasul átszőtt, kezdő és haladó zsarnokokkal fertőzötté vált országban. Már több száz filmes tiltakozik vagy írta alá azt a petíciót, amelyben kijelentik, hogy többet nem hajlandók együtt dolgozni a producerrel. 

Nem tudni, hova fut ki végül ez a mocskos ügy, de persze a legjobb esetben is csak Kálomistára jelenthet némi veszélyt. Anyagi veszteség biztosan nem éri, hiszen a mi pénzünket szórja ócska filmjeire, erkölcsi veszteséget ezek az emberek nem ismernek – talán esik egy kis horzsolás a presztízsén.

De végre egy kis civilség és szolidaritás, bárcsak a diktatúra első percétől létezett volna!

És akkor ma egy egészen másféle országban élhetnénk.

Bruck András