"… Azt mondja az úszók elnöke, hogy nem lesz bosszú, nem lesz kinyírás. Hiszen magyar emberről van szó, magyar úszónőről, aki a magyarokért úszik majd Rióban magyar aranyérmekért, jövőre pedig Budapesten, magyar vízben… … Pedig a pesti úszó-vb nem nemzeti ügy. Ez az elnök és társai bulija, meg a legfőbb vezetőé, a strómanoké, baráti beruházóké és egyéb csirkefogóké. A vb után az úszópalotában nem a nagyközönség fog úszkálni, s a medenceparton szotyolázni; az átlag magyar már a régi Dagályt se nagyon tudta megfizetni. A nagyközönségnek kéthetes televíziós show jut, megkönnyezi majd a magyar győzteseket, aztán rá egy hétre elfelejti az egészet. Mindezzel az elnök is maximálisan egyetért. Ezt onnét tudjuk, hogy annak idején éppen ilyen szellemű cikkeket kért tőlünk a sportlapjába és a Napkeltébe: hogy ne dőljünk be a szép, de üres szavaknak. Ennek jegyében tette ő is nevetségessé tévéinterjúiban a vendégeit: mellébeszélő sportvezetőket meg a becsületüket fillérekért eladó sportolókat."

Bruck András